Turkálást a turkálókra
2018. február 12. 23:20

Szombaton az MSZP kongresszusa elfogadta a párt és a Párbeszéd megállapodását a közös listáról, amelynek élén Karácsony Gergely kormányfő-jelölt áll. A Fidesz hivatalos reakcióját Halász János, a frakció szóvivője ismertette: Karácsony Soros György miniszterelnök-jelöltje, tanácsadó testületében "hemzsegnek" Soros fizetett emberei, aktivistái.

Értelmesebb ember e marhaságok ledarálása után a színfalak mögött széttárja a karját: a kormánypárti propaganda alighanem Orbán Viktor évértékelőjére vár, le tud-e dobni egy új atombombát az ellenzékre, avagy kitart amellett, hogy nemcsak a magyar ellenzék, Brüsszel, az ENSZ, hanem az egész világ Soros markában van. A Fidesz nyerhet április 8-án, de ha csak ennyit tud mondani a nemzetnek, akkor nagyot sóhajthat, mert épp csak átcsúszott a limbóléc alatt. A rákövetkező hetekben pedig válaszolnia kell Karácsony szavaira: ennek a kormánynak valójában csak alternatívája van, mert az országnak nincs kormánya. Se szívük, se eszük, se kedvük a kormányzáshoz, az elmúlt nyolc év egyetlen győztese a Fidesz, vesztese az egész ország.

Hagyjuk hát a turkálást a turkálókra, ki hányadik a választási listán, melyik belső csoport szorult hátra, van-e Fodor Gábor-ügy. (A maroknyi liberálisnak fel kell ismernie: a liberalizmus értékeit ma csak egy erős baloldal tudja képviselni.) Próbáljuk meg inkább a szombati kongresszus lényegét meglátni. Egyszerre tekinteni az élő hegedűs Eliza Blisst, háta mögött a konzerv zenekarával, a lélektelen kezdést a végére kissé elméretezett örömmel, és közben meghallani azt a hangot, amely a tradíció és az innováció találkozásáról szólt, mert az utóbbi hiánya félholt állapotba sodorta a pártot.

A szociális demokrácia modellje, amiről a kongresszus beszélt, túlmutathat a választásokon. Ajtó lehet, amelyen a baloldalnak be kell lépnie egy "új közös otthonba", ahol bármilyen kellemetlen is, nemcsak az elmúlt nyolc évvel, hanem a rendszerváltozás kudarcaival is szembe kell néznie. Hogy nekiláthasson a IV. Köztársaság felépítésének.

Friss Róbert: Ajtó

Népszava
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó