A következő négy hónap
Az ellenzék nagyarányú solymári vereségét hatalmas politikai sikernek állította be.
2017. december 13. 11:30

A közös rendezőelv így ma nagyjából az, hogy az ellenzék életképtelen, mert hidegen hagyják a választók, csak a túlélésük fontos. Életképtelenségük mellett csak kormányzásképtelenségük nyilvánvalóbb, ha pedig kormányzásuk mégis bekövetkezne, az éppen a 2010 óta elért közös eredményeket sodorná végzetes veszélybe.

Az ellenzék legújabb kudarcélménye a múlt vasárnapi solymári időközi önkormányzati választáshoz kötődik. Mint ismert, a település egyik önkormányzati választókerületében azért kellett időközi voksolást tartani, mert az eddigi helyi képviselő, Gaal Gergely (Fidesz–KDNP) parlamenti képviselő lett, a két tisztség pedig egyszerre nem tölthető be.

Az ellenzék szempontjából nincs ezen mit szépíteni, a voksoláson egyetlen pártszövetség tudta növelni az előző megmérettetéshez képest szavazatai számát, a Fidesz–KDNP. A Jobbik – folytatva több idei időközi választáson alkalmazott taktikáját – ismét félt magát megmérettetni, és a baloldal szoknyája mögé bújt, míg a balliberális erők mindent elkövettek, hogy lehetőleg ne velük azonosítsák a „független civil” (tehát balliberális) jelöltet. Azt csak utólag, a jegyzőkönyv kedvéért jegyezzük meg, hogy a választás estéjén ennek ellenére már óriási baloldali sikertörténetként énekelték meg az addig függetlenként futtatott jelölt vereségét.

A vesztesekhez kötődik az év sajtóközleménye is, amelyben azt állították, hogy „bebizonyították, nincs előre lefutott választás, még ha ez most nem is sikerült, de azért lesz még lehetőségük a jövőben” – hogy mire, az nem derül ki pontosan. Bárány Balázs (bizonyára mindenki tudja, kiről van szó, hiszen méltán az egyik legismertebb MSZP-s politikus) addig ment, hogy „a teljes összefogással az ellenzék elérte, hogy nagyon szoros legyen a választás”. Az egész olyan, mint egy fordított alternatív valóság – legfeljebb csak illúziók között lehet ugyanis egy 60:40 megoszlású kormánypárti győzelmet nagyon szoros választásként tálalni.

Van két rövid történet, amely kétszer egy percben (Örkény után szabadon), nyers egyszerűséggel festi le, miért is tart ott a baloldal és a Jobbik, ahol. Az első történet egészen friss, a szocialisták hétvégi majdnem kongresszusáról. Azért csak majdnem kongresszus (hivatalosan programbemutató nagygyűlés – vagy inkább csak összejövetel), mert a kongresszus nem jött össze.

A miérteket nem értjük pontosan, most legyen elég annyi, hogy talán ők is túlzásnak érezték volna a számozott, köztudottan „rendkívül mély” gyökerekkel bíró kongresszusok közé emelni a találkozót. Az esemény a fizessenek a gazdagok program leporolásán túl (anélkül, hogy definiálták volna, kik is a gazdagok) akkor csúcsosodott ki és vált a nyilvánvalónál is kínosabbá, amikor Molnár Gyula, az MSZP elnöke felkonferálta Karácsony Gergelyt, a párt kvázi kormányfőjelöltjét, a 0-1 százalékos támogatottságú Párbeszéd politikusát a 0-1 százalékos Együtt politikusaként.

Együtt – legalább annyira megkopott, kiüresedett ez a szó politikailag, mint amennyire nem következik egyébként semmi e bejelentésből. Ahogy a kormányfőjelölt-jelölt korábban fogalmazott (akkor éppen a Párbeszéd jelölte e tisztségre): „sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem, annyi hatása volt, hogy a PM felment 0 százalékról 1-re”. Karácsony Gergely egyébként néhány éve még azt mondta: jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt.

A másik történet sem a régmúltból szól hozzánk. Néhány hete egy balliberális szellemi fellegvárban (vagy inkább underground helyszínen), a Spinoza Házban gyóntatták (néhány éve még átkozták ugyanott) a Jobbik elnökét. A pártelnök többek között arról győzködte hallgatóságát, hogy ma már nem venné fel a gárdamellényt, mivel az „meglepő módon politikai megosztottságot okozott”. Szerinte a gárdát egyébként is a 2006-os „rendőrterror” ellenében hozták létre, csak a szervezet „kissé elszabadult”. A ködösítés helyett érdemes lenne nyíltan beszélni. Ma már ott tartunk, hogy Heller Ágnes, aki, ha már szóba került, korábban nyíltan letagadta a 2006-os rendőri brutalitások tényét, immár a Jobbik baloldallal való együttműködését követeli. Mindennek tükrében érthetővé válik, mit is jelentett az, amikor Vona Gábor „elvette a párt lelkét”. Az pedig minden bizonnyal csak a véletlen műve, hogy eközben a Jobbik támogatói is sorra fordulnak el a párttól – a nemzeti radikalizmus és az új baloldali gondolat láthatóan nem fér meg egymással.

Talán jó néhányan emlékeznek még az egykor szebb napokat látott MSZP 2014-es önkormányzati kampányvideójára. Ebben a párt mostani „új arca” (jelentsen is ez bármit 2017-ben), Kunhalmi Ágnes tette fel erőlködve azt a kérdést, hogy vajon el tudják-e képzelni, mi lesz harminc év múlva. A videó végén pedig a beszédes „utolsó esély” szlogennel szembesítették a választókat. Nagyjából négy hónappal a következő parlamenti választás előtt úgy tűnik, valóban túl van az ellenzék az utolsó esélyen, a mögöttük álló elvesztegetett évek során valamiféle fejlődési pályaív helyett apokaliptikus körülmények közé sodorták magukat.
Ha a balliberális oldalt nézzük, a sehova nem vezető, a 2014-es választás előtti időszakból egyébiránt már jól ismert összefogás-mánia például kezd a zenélő székek című játékra hajazni.

Ameddig szól a zene (az Internacionálé vagy a Bella ciao), megyünk körbe-körbe, amikor a zene elhallgat, leülünk, csakhogy egy székkel mindig kevesebb lesz. Balliberális szimpatizánsból és elnyerhető mandátumból valóban egyre kevesebb akad, kormánybuktató hangulat sincs, egymást pedig se lenyelni, se kiköpni nem tudják a szereplők. Az átlagválasztó ma joggal gondolja azt, hogy a baloldali pártok lélekben elengedték a 2018-as meccset. Láthatóan egyik vagy másik szereplő gyengülésén csupán élősködni szándékoznak a régi (Gyurcsány Ferenc) és újabb szerencsevadászok (Szél Bernadett, Fekete-Győr András). Mindez ugyanis nem új szavazók megszólításával, csak az eddigi torta továbbszeletelésével jár együtt. Más tekintetben a helyezkedés is megindult a listás helyekért vagy a nyerésre beárazott egyéni körzetekért, annak minden megszokott bájával együtt.

Eközben sokak új utópiája, a teljes körű, tehát a Jobbikot is magába foglaló ellenzéki együttműködés valójában minden egészségesen gondolkodó ember számára intellektuálisan vállalhatatlan, gyakorlatilag pedig működésképtelen, kivitelezhetetlen. Mégis miért lenne vonzó a többségnek a bukott baloldal és a saját válságától fuldokló, Vona Gábor szava járását idézve, lelkét vesztett Jobbik Orbán-ellenes érdekházassága?

A közös rendezőelv így ma nagyjából az, hogy az ellenzék életképtelen, mert hidegen hagyják a választók, csak a túlélésük fontos. Életképtelenségük mellett csak kormányzásképtelenségük nyilvánvalóbb, ha pedig kormányzásuk mégis bekövetkezne, az éppen a 2010 óta elért közös eredményeket sodorná végzetes veszélybe. A 2018-as választásig hátralévő négy hónapban valamennyire még szinten tarthatják magukat, de azt követően aligha kerülhető el teljes átrendeződésük.

Az már más kérdés, hogy az új térkép milyen vonalakból áll majd össze.

Fodor Csaba

A szerző a Nézőpont Intézet politikai elemzője

magyaridok.hu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Orbán: nemzeti konzultáció kezdődik
    Nemzeti konzultáció kezdődik a koronavírusról és a gazdaság újraindításának intézkedéseiről - jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
  • Cél: magyar űrhajóst küldeni a Nemzetközi Űrállomásra
    Továbbra is célunk, hogy magyar űrhajóst küldjünk a Nemzetközi Űrállomásra az évtized közepéig - hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken, az Európai Unió űrtevékenységért felelős minisztereinek pénteki videokonferenciáján.
  • A járvány első hulláma hazánkban lecsengőben van
    A koronavírus-járvány első hulláma Magyarországon lecsengőben van, de a vírus más földrészeken még erősen terjed - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs pénteki online sajtótájékoztatóján.
MTI Hírfelhasználó