Alkotmánybíróság: legfrissebb határozatok!
Közfoglalkoztatás, - szociális ellátás. Kábítószer mennyiség meghatározása. Pótmagánvádló jogi képviselete. Elektronikus cigaretta. Közös költség megfizetése. Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata.
2017. november 11. 17:30

Változatlanuldübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a legfrissebb határozatok!

Közfoglalkoztatás, - szociális ellátás.

A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 33. § (7), 132. § (4) bekezdés a) pontja, 38. § (9) bekezdése, 132. § (4) bekezdésének e) pontja, valamint a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (4a)-(4g) bekezdése, 2. § (5) bekezdés g) pontja alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány vizsgálata.

Az indítványozó - az alapvető jogok biztosa - szerint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény sérti az Alaptörvénybe  B cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét és a belőle levezetett jogbiztonság követelményét, mivel azok az aktív korúak ellátása nyújtásának feltételeként általános, túlságosan széles, bizonytalan megfogalmazásukkal olyan követelményeket írnak elő a rászoruló személyekkel szemben, amelyek ellenőrzése során szubjektív értékelésre, önkényes jogalkalmazásra kerülhet sor. E rendelkezések tartalmilag ellentétesek az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, mivel megfelelő alkotmányosan legitim indok nélkül, szükségtelen módon és aránytalan mértékben korlátozva avatkoznak be az aktív korúak ellátására jogosult személyek családi és magánélethez való jogába. A szabályozás nem egyeztethető össze az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való joggal sem, mert a támogatásra szorultak egy, a szociális szempontrendszertől, rászorultságtól független körülmény miatt esnek el az emberi méltósághoz való jogból következő megélhetési minimumot biztosító támogatástól.

Az alapjogi biztos állítása szerint az Alaptörvény II. cikkének sem felelnek meg a rendelkezések, mivel az érintettek emberi méltósága is sérül azáltal, hogy a szabályok lehetőséget teremtenek az önkormányzatoknak arra, hogy a szociális ellátást kérelmezők életmódját, életvezetését a belső magánszférájukban ellenőrizzék, ezzel összefüggésben szenzitív adatokat gyűjtsenek. Emellett sértik az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével is, mivel legitim alkotmányos indok nélkül, szükségtelen és aránytalan módon korlátozza a jogosult személyek családi és magánélethez való jogát. Nem felelnek meg e szabályok továbbá az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeiben foglaltaknak sem, mert az automatikus döntéshozatallal aránytalan mértékben korlátozódik a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve formálissá válik a jogorvoslathoz való jog. Az egyenlő bánásmód követelménye is sérül, mivel alkotmányosan indokolható cél nélkül különböztetik meg hátrányosan a közfoglalkoztatottakat más munkaviszonyban álló személyekhez képest. Ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében meghatározott ártatlanság vélelmének elvével is, és alkotmányellenes módon korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot.

***

Az Alkotmánybíróság értelmezte a közfoglalkoztatási programot az Alaptörvény rendelkezéseinek rendszerében. és megállapította, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony tartalmi értelemben egy olyan sajátos, atipikus munkaviszony, ami a funkcióját illetően a szociális rendszerhez kapcsolódik, azaz a vizsgált foglalkoztatási forma a szociálpolitika és a foglalkoztatáspolitika metszéspontjában helyezkedik el.

Az Alkotmánybíróság továbbá azt vizsgálta, hogy az álláskeresők csoportján belül diszkriminációt idéz-e elő az, hogy a közfoglalkoztatotti jogviszonyt létesíteni kívánó személyek esetében a törvényi szabályozás a munkavégzésen kívüli, egyéb feltételek előírásával egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot kedvezőtlen helyzetbe hoz. A közfoglalkoztatásban résztvevő személyek jellemzően nehéz anyagi helyzetben lévő, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó személyek, a keresetük a minimálbérnél is alacsonyabb. A testület megállapította: nincs semmiféle ésszerű indoka annak, hogy az álláskeresőknek pusztán erre a körére különleges életvezetési előírásokat írjon elő a jogalkotó. A vagyoni helyzet szerinti rejtett diszkrimináció esete áll fenn amiatt, hogy ténylegesen csak a hátrányos, kiszolgáltatott anyagi helyzetben élők esetére vonatkozik az a törvényi előírás, amely a munkavégzéstől független feltételek teljesítését írja elő.

Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: bár az Alaptörvény értelmében mindenki képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni, nem lehet előírni olyan feltételeket, amelyek vélt vagy valós közérdekre hivatkozással az egyén szabadságát, alapjogait indokolatlanul sértik. Így jelen esetben sem fogadhatóak el a magánszférához való jogot szükségtelenül korlátozó azon életvezetési előírások, amelyek nem hozhatók összefüggésbe az elvégzendő munka tartalmával.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alapvető jogok biztosa által támadott egyik törvényi rendelkezés diszkriminatív jelleggel, szükségtelenül korlátozza a közfoglalkoztatottak magánszférához való jogát. A közfoglalkoztatási jogviszonynak rendszeridegen – a lakókörnyezet rendezettségével összefüggő – feltételekkel való megterhelése önkényes jogalkotói döntés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, és megsemmisítette a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (4a) bekezdésének b) alpontját, valamint az 1. § (4b), (4f) és (4g) bekezdését.

A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András pedig különvéleményt csatolt. (Megnyitás PDF-ként)

Kábítószer mennyiség meghatározása.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 461. § (4) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

A büntető ügy vádlottját különösen jelentős mennyiségű kábítószer tartással elkövetett bűntettel vádolják. A vádlottnál bűnjelként lefoglalt anyagokról a bíróságnak meg kellett állapítania, hogy a lefoglalás időpontjában kábítószernek vagy új pszichoaktív anyagnak minősülnek-e, majd ezt követően rögzítenie kellett, hogy az csekély, jelentős vagy különösen jelentős mennyiségű-e.

Az indítványozó bírók álláspontja szerint azzal, hogy a jogalkotó nem határozta meg pontosan valamennyi kábítószer vonatkozásában a jelentős és a különösen jelentős mennyiségnek megfelelő tömeget, sérült a hatalommegosztás elve, a jogbiztonság követelménye, a tisztességes eljáráshoz való jog és a diszkrimináció tilalma.

***

Megfigyelhető nemzetközi tendencia, hogy könnyen és gyorsan előállíthatóak olyan kábító hatású anyagok, amelyek a már kábítószernek minősülő szerek kémiai összetételének megváltoztatása miatt nem osztják az eredeti kábítószer jogi sorsát, mégis ahhoz nagyon hasonló hatást váltanak ki. Nem megfelelő szabályozás esetén a kábítószer előállításban érdekelt szereplők mindezzel időt nyerhetnek, a jogalkotó pedig kénytelen folyamatosan kiegészíteni, módosítani a jogforrásokat, lépéskényszerben van.

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem alaptörvény-ellenes, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ. Ahol a törvény konkrétan számszerűsített értékeket használ a kábítószer mennyiségének meghatározásához, ott olyan anyagokat érint a szabályozás, amelyek régóta ismertek, és összetételük szinte állandónak tekinthető. Az egyéb szerek mennyiségének meghatározásakor a jogalkotó célja az volt, hogy egy olyan absztrakt mércét alkosson, amellyel a hatóságok látókörébe kerülő, új összetételű kábító hatású anyagokkal kapcsolatos tevékenység is elbírálható.

A testület határozatában kiemelte: a jogbiztonságot sokszor nem a részletező, hanem éppen az általánosabb jellegű szabályozás segíti elő. Jelen esetben a mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egy olyan, univerzálisan használható mércét alkotott, amelynek köszönhetően az újabb, kábítószernek minősített anyagok megjelenésével egyidejűleg nincs szükség a büntető jogszabályok módosítására. Az átlagot középpontba állító mennyiség-meghatározás emellett objektívnek tekinthető, hiszen a kábítószer mennyisége sem a konkrét elkövető személyes tulajdonságaitól, sem a kábítószer konkrét használati módjától nem függ.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 461. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezéseket. (Megnyitás PDF-ként)

A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt.

Pótmagánvádló jogi képviselete.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.26.200/2012/95. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó – mint pótmagánvádló – jogi képviselője által gazdasági titok megsértésének bűntette miatt egy magánszeméllyel szemben vádindítványt nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletében a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette. Az indítványozó jogi képviselője fellebbezést jelentett be, amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasított. A végzés indokolása szerint a büntetőeljárásról szóló törvény a pótmagánvádlónak biztosít fellebbezési jogot, a pótmagánvádló jogi képviselőjét a fellebbezésre jogosultak között nem sorolja fel.

Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Kifejtette: a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése megsértette a jogorvoslathoz való alapjogát, mivel ellentétes azokkal a rendelkezésekkel, amelyek kifejezetten előírják a pótmagánvádlóként eljáró természetes személy részére a kötelező jogi képviseletet. A kifogásolt végzés tehát az ismertetett szűkítő értelmezéssel megakadályozta a pótmagánvádló – hatályos jogszabályoknak egyébként megfelelő – jogorvoslati kérelmének érdemi elbírálását, megsértve az Alaptörvényben garantált jogorvoslathoz való jogból levezethető követelményeket.

***

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak találta. A testület értelmezésében az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony jogorvoslat lehetőségének a biztosítását követeli meg, így nem csak abban az esetben állapítható meg az alapjog sérelme, ha a jogorvoslat lehetőségét teljesen kizárták, hanem akkor is, ha a jogszabályban egyébként biztosított jogorvoslat más okból nem tud érvényesülni, így például ha azt a részletszabályok rendelkezései akadályozzák meg. A bíróságok az alkotmányjogi panaszban kifogásolt jogértelmezésükkel tehát a pótmagánvádló számára biztosított jogorvoslat jogalkotó által szándékolt terjedelmét oly mértékben leszűkítették, hogy ennek következtében megsértették az Alaptörvényben garantált jogorvoslati jog hatékony érvényesülésének alkotmányos követelményét.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.26.200/2012/95. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, ezért azokat megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként)

Elektronikus cigaretta.

A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2. § (1) bekezdés, és 7/H. §  alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A kifogásolt rendelkezések értelmében az e-cigarettát használók – más dohányosokkal együtt – a dohányzásra kijelölt helyeken dohányozhatnak csupán. Az indítványozó kifejtette: a támadott rendelkezések annak ellenére kezelik együttesen a dohányzást és az elektronikus cigaretta fogyasztását, hogy utóbbi termékek harmadik személyek egészségét bizonyítottan nem károsítják, az e-cigaretta a dohányzás ártalomcsökkentő alternatívájának tekinthető. Ezzel szemben az e-cigaretta használók a dohányzásra kijelölt helyeken a passzív dohányzás káros hatásait kényszerülnek elszenvedni. Az indítványozó álláspontja szerint ezért a támadott rendelkezések szükségtelenül, az elérni kívánt céllal aránytalan módon korlátozzák az indítványozó testi és lelki egészséghez és az egészséges környezethez való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a testi és lelki egészséghez való alapjog tartalma, terjedelme az orvostudomány elért szintje, műszaki, technikai szempontok mellett szükségképpen a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodik. A nemzetközi szabályozás – valamint az európai bírói jogértelmezés – a dohányzás minden formáját, a hagyományos és az elektronikus cigaretta fogyasztási szokását is az egészségre veszélyesnek, károsnak ítéli. Az intézkedések elsődlegesen a nemdohányzók testi és lelki egészséghez való jogát, és csak másodlagosan – a negatív üzenetek révén – szolgálják a dohányosok egészségének a védelmét. Ebben az összefüggésben tehát az egészségre károsnak minősített e-cigarettát fogyasztók egészséghez fűződő jogának korlátozása, a sérelmezett korlátozás arányossága nem értelmezhető: a dohányzás a felnőtt korúak esetében akaratlagos, önrendelkezésen alapuló, választott tevékenység.

Összegezve: az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdéséből nem vezethető le a dohányzókra és az elektronikus cigarettát fogyasztókra vonatkozó differenciált szabályozás kialakításának kötelezettsége, ezért az Ndtv. 2. § (1) bekezdése és 7/H §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság megalapozatlanként elutasította. (Megnyitás PDF-ként)

Közös költség megfizetése.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) és (4) bekezdése, 392-394. §-a, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:549. §-a, valamint a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.513/2015/6. számú ítélet  alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók ugyanannak a lakásszövetkezetnek a tagjai, ugyanabban az utcában élnek. A lakásszövetkezet működését a tagok korábban többször sérelmezték. Megbízásukra bejegyzett könyvvizsgáló jelentést készített a 2007-2010. évek pénzügyi vizsgálatáról, aki szerint a könyvvezetés nem volt megfelelő. A lakásszövetkezet 2013. évre költségvetési tervet nem készített, az előző évi költségvetés alapján gazdálkodott. Az indítványozók a 2012-2013. években az előirányzott közös költséget csak részben fizették meg. A lakásszövetkezet felszólította tartozásuk megfizetésére, majd miután ez nem történt meg, közjegyzők által fizetési meghagyás került kibocsátásra.

Az eljárások az indítványozók ellentmondása következtében perré alakultak. Álláspontjuk szerint a lakásszövetkezet nyilvántartási rendszere alkalmatlan a követelés kimutatására, ennek bizonyítására több indokot felhoztak, részleteiben és egészében is vitatták a fennálló tartozásuk összegszerűségét. Alkotmányjogi panaszukban több szempontból kifogásolták a bíróságok eljárását és ítéleteit, többek között a kisértékű perekre vonatkozó szabályoknak, a törvény előtti egyenlőség, illetve a fegyverek egyenlőségének megsértésére hivatkoztak. Állítják: elszámolások nélkül vontak el vagyont tőlük, ami vagyonvesztést, végső soron közérdek nélküli kisajátítást jelent. Emellett nem ismerhettek meg minden olyan iratot, amelyet a bíróság és a szakértő megkapott (fegyverek egyenlősége elvének sérelme).

Az indítványozók szerint a támadott ítéletek a polgári perrendtartásról szóló törvényszabályaiba ütköznek, az Alaptörvény és az Európai Emberi Jogi Egyezmény számos rendelkezését is sértik, a támadott jogszabályok pedig a tisztességes hatósági eljáráshoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértik..

***

Alkotmánybíróság megállapította: nem helytálló az az indítványozói érvelés, hogy a bíróságok nem foglalkoztak az eljárási kifogásokkal, hiszen azokat elbírálták, csak az indítványozókkal ellentétes álláspontra jutottak. A kifogásokra adott válaszok tartalma törvényértelmezési, szakjogi kérdés, aminek felülbírálatát az Alkotmánybíróság nem végezheti el. A lakásszövetkezet esetleges jogszabályoknak meg nem felelő működésével kapcsolatos jogviták, az elszámolás elmaradása nem mentesítenek a közös költség megfizetésének a kötelezettsége alól, mivel ez rövid időn belül a lakásszövetkezet teljes működésképtelenségéhez (és pl. valamennyi közüzemi szolgáltatás kikapcsolásához) vezetne.

Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a kifejtettek szerint nem állapította meg, hogy a bírósági eljárások az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás elvét megsértették volna, ezért – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1), (2), (4) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt elutasította.(Megnyitás PDF-ként)

Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata.

A Kúria Mfv.III.10.599/2015/11. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - felperesi jogutód - néhai férje külföldi gyógykezelése költségeihez nyújtandó támogatás iránti kérelmet terjesztett elő az OEP-nél. Kérelmét elutasították, mivel az Országos Onkológiai Intézet a külföldi gyógykezelést nem támogatta. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot megsemmisítette, a hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban a külföldi gyógykezelésnek a belföldi költség mértékéig történő támogatásáról döntöttek. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az indítványozó férje keresetében a határozat megváltoztatását kérte, mivel álláspontja szerint magasabb összegű támogatásra lett volna jogosult. A bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A döntés ellen minkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben az indítványozó férje a jogerős ítélet kiegészítését kérte. A felülvizsgálati kérelem elbírálása során az indítványozó férje elhunyt, az indítványozó perbelépését a bíróság felperesi jogutódként végzésben megállapította. A Kúria a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti a testi, lelki egészséghez való jogot, valamint a tisztességes és ésszerű határidőn belüli ügyintézéshez való jogot, mivel az indítványozó férjének külföldi egészségügyi ellátását nem olyan mértékben térítették meg, mintha arra Magyarországon került volna sor.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasz körülményeit, az alapjául szolgáló ügyet figyelembe véve az indítványozói kifogás nem vetett fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenességet.  Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára visszautasította. (Megnyitás PDF-ként)

Bartha Szabó József
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI