1956 emberi arca
Beszélgetés Markó György történésszel, a 2011-ben megalapított Kommunizmuskutató Intézet igazgatójával.
2017. október 23. 10:07

Kutatásaiban az 1945 utáni Magyarország hadseregének és állambiztonságának történetével, az 1956-os forradalommal, illetve a Kádár-korszak ifjúsági szubkultúrájával foglalkozik. Legutóbbi műve 2016-ban jelent meg Hellasztól a Práter utcáig – egy görög szabadságharcos a magyar forradalomban

– Kezdjük a szakemberrel, szigorúan tudományos alapokon. Mint történész, a korszak kutatójaként mit gondol, elégséges volt-e az elmúlt egy év, hogy közérthetőbbé váljék 1956, vagy még mindig vannak homályos, letisztázatlan kérdések?

– Az emlékév kapcsán közel háromezer pályázat érkezett a szakmai kollégiumokhoz, amelyeknek több mint a fele, ezerötszáz nyert. Magam is a szakmai előzsűri tagja voltam. Csak a felvetett témát illetően több mint kétszáz új könyv jelenhetett meg. Ezek többnyire tanulmánykötetek dokumentumokkal, új kutatások eredményeit publikáló, hiánypótló kiadványok. Szép számmal találni közöttük olyant is, ami egy adott város vagy térség ’56-os múltját dolgozza fel. Születtek hallatlanul izgalmas munkák. Tényleg csak a kiragadott példa kedvéért hadd említsem meg a Balázs Eszter és Phil Casoar szerzőpáros által jegyzett Budapest hősei címűt, ami fotókon keresztül nem a szokványos módon láttatja a forradalom és szabadságharc emberi arcát. Vagy említhetném Szakolczai Attila monográfiáját Tóth Ilonáról. Az ő precíz kutatása, cáfolhatatlan érvrendszere és megdönthetetlen bizonyítékai alapján egy páratlan kor- és jellemrajzzal lett gazdagabb 1956 emlékezete. Ugyanis az akkori történések megértéséhez elengedhetetlen az egyénekre lebontott élethelyzetek, a különféle személyiségek, vagy akár a családi indíttatású háttér ismerete. Legújabb kötetem éppen egy ilyen színes egyéniségről szól: a magyar forradalom görög mártírjának állít emléket.

– Mi, magyarok nagyjából tudjuk mit jelent nekünk 1956. Vajon a külföldi történészek, az ön szakmabelijei miként vélekednek a 61 évvel ezelőtti eseményekről?

– Konferenciákon a nyugati történészek, de a szomszédos népek szakemberei is egyöntetűen ítélik meg 1956 pozitívumát. Mostanában már a román kollégák is igyekeznek a korszak rájuk vonatkozó részét minél objektívebben feltárni. Hiszen a forradalmat követő megtorlásoknak nemcsak erdélyi magyar, hanem román áldozatai is voltak. Akik diktatúrában éltek valaha, azok szimpátiával tekintenek a magyar ’56-ra. Egyedül talán az orosz álláspont megosztott. Ott akad, aki – hivatkozva az akkori viszonyokra – még jogosnak tartja a szovjet erőszakot. De a többség elismeri a magyar szabadságharc eszmei tisztaságát, jogosságát.

– Mi a jövő, érdemes-e még kutatni 1956-ot?

– Tavaly egy háromnapos tanári továbbképzés volt 1956-ról. Ötezer pedagógus részvételével zajlott. Jómagam is előadója voltam. Azokban a napokban kiviláglott, mennyire összetett a kérdés. Soha nem szabad feketén-fehéren megítélni valamit. Mindig árnyaltabb a kép. Máig élnek 1956 résztvevői, jóformán minden magyar családban elevenen él még a rájuk vonatkozó szeglete az akkori eseményeknek. Ezért kell 1956 emberléptékűségét, arculatát tovább vizsgálni. Hisz egy-egy ember története is az egyetemes történelem része.

– Ha már itt tartunk – elvonatkoztatva a történészi énjétől – folytassuk, mint magánemberrel. Az életében miként jelenik meg 1956?

– Mivel azokban az időkben még csak kétéves voltam, értelemszerűen nem emlékezhetek rá. Viszont, miként utaltam volt rá: az én családomon belül is megőrzött és ápolt az emlékezet sok mindent, amiből kiviláglott 1956 egyedisége, meghatározó karaktere. Tudniillik Baján születtem, s bár a magyar szabadságharcot nyíltan nem volt ajánlatos emlegetni, az megmaradt bennem, hogy a nagyszüleim milyen gyakran emlegették a nagy bajai jeges árvizet, ami éppen akkor tavasszal vonult végig a Dunán. Sokatmondó, egyértelmű volt az utalás. Elementáris erővel érkezett a jeges ár, ahogy a forradalom korszakváltó, átütő energiája sem volt vitás.

– A későbbiekben is gyakran eszébe jutott a nagyszülei metaforája?

– Hogyne. Például a 70-es években – míg a Hadtörténeti Múzeumban dolgoztam –, minden évben meg kellett koszorúznunk Budakeszin az egykori igazgató, Sziklai ezredes emléktábláját, akit 1956. október 26-án – az akkori hivatalos álláspont szerint – a feldühödött tömeg meggyilkolt. Mártírként emlegették, de a régi kollégák másként emlékeztek rá és halála körülményeire. Amikor a korszak kutatásába kezdtem, és feltárult előttem a múlt, meg ennek az embernek a jelleme, tevékenysége: nem volt nehéz megértenem az indulatot, az akkoriban elhallgatott valóság átütő erejű igazságát. Átértékelődik bennünk sok minden. A sors fintora, amolyan közép-európai abszurd, hogy az idén éppen a Budakeszi ’56-os ünnepségen fogok felszólalni. Talán nem fedek fel nagy titkot, ha elárulom: mondandómba egyféle sajátságos konklúzióval készülök, az akkori koszorúzást és a mostani megemlékezést illetően.

–  Ez a személyessége 1956-nak továbbra is foglalkoztatja?

– Most lett kész egy új kéziratom. Ez egy tanulmánykötet, rengeteg adattal, dokumentumokkal, korabeli fényképekkel. Izgalmas kísérletként nyomába eredek ezeknek a képeknek. Rengeteg adat van még a homályban. Emberi portrékat kell megrajzolnunk. Ki kell használnunk, hogy köztünk élnek még a 20. századot megtapasztalók. Történészként látom, állandóan alakul a múltunk. Ebbe az is belefér, hogy úgy is mint ember, úgy is mint történész: szembe kell néznünk az esetleges tévedéseinkkel. De az erényeinket is számon kell tartanunk. Erre a legjobb példa 1956 méltóságteljes tisztelete.

hirado.hu
  • Orbán Viktor Madridban majd Párizsban tárgyal
    Az európai konzervatív pártvezetők találkozóját megelőzően került sor Orbán Viktor és Santiago Abascal, a VOX elnökének megbeszélésére, a téma az európai keresztény és konzervatív értékek védelme, a családok és a gyermekvállalás támogatása valamint az illegális bevándorlás elleni fellépés volt.
  • A csíkszeredai Szent Ágoston plébániatemplom felújítása
    A magyar kormány 26 millió forintos támogatásával cserélték ki a csíkszeredai Szent Ágoston plébániatemplom nyílászáróit és óriási méretű üvegfelületeit.
  • A V4-ek védelmi vezetői: egységes NATO, egységes EU
    A visegrádi országok (V4) - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - parlamentjeinek honvédelmi és rendészeti bizottságai kiállnak az egységes NATO és az egységes Európai Unió mellett - közölte a magyar országgyűlési bizottság elnöke a pénteki debreceni tanácskozás utáni sajtótájékoztatón
MTI Hírfelhasználó