A mintaállam sajtószabadság-eszménye
Önök miért aludtak 2002-ben, amikor az akkor regnáló szélsőséges garnitúra az állami igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat?
2017. október 17. 23:24

„A sajtó szabadsága nem azt jelenti, hogy a sajtót nem lehet kritizálni” – szögezte le David Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivő a Magyar Újságírók Országos szövetségében tartott beszédében.  S hozzátette: „Előfordul, hogy a sajtó rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak azokról a tényekről tudósít, amelyek bizonyos elfogult szerkesztői álláspontot támogatnak.”

Civil kurázsi?

Magyarországon 1990 óta mind máig megkapta volna, megkapná a szélsőséges címkét az a nemzeti politikus, aki ilyen merészen fogalmazott volna. Egyébként Antall József megtette ezt: egy esetben kimondta, hogy a politikusnak is „szabadságában áll” bírálni a sajtót.

Őt nem bírálták. Gyűlölködtek ellene.

„Előfordul, hogy a sajtó rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak azokról a tényekről tudósít, amelyek egy bizonyos szerkesztői álláspontot támogatnak.” Döbbenetes: ezt nem Antall József, hanem David Kostelancik mondta ki mintegy száz újságíróval szemben állva.

Véleményhírek.

Ezt a műfajt az 1990-es évek elején hozta létra a magyarországi sajtó. „Mintha sok kiadványban nem lenne elkülönülő véleményszekció – a vélemények az egész sajtóterméket eluralják.” Ezt mondta az amerikai diplomata a MUOSZ-székház dísztermében.

Bátor ember David Kostelancik.

Még annak a bírálatnak is hangot adott: „Attól tartok, vannak helyek, ahol az elfogulatlan tudósítás gyakorlata fura és régimódi szokássá vált.” Még elnökét is meg merte dicsérni Budapesten. Ő – mármint az USA-elnök –  „Bírálja a híradásokat, ha úgy ítéli meg, elfogultak vagy pontatlanok…” „Nem rejti véka alá a saját véleményét…”

Kostelnik maga is szenved a sajtótól.

„Eseményekre való reagálásunkról kérdeznek bennünket, még mielőtt mi magunk is tudnánk, hogy mik azok” – vallotta be, hogy ügyvivői munkáját gyakran nehezítik sajtóemberek, de Jeffersonnal vallja: „Inkább teszem ki magamat a túl sok szabadsággal járó kellemetlenségeknek, mint a túl kevéssel járóknak.”

Mert a túl sok szabadság ”zavaros, hangos, kaotikus”…

Az amerikai diplomata természetesen megbírálta a magyar kormányt is. Mondván: „A kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett…  A kormányzat „jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosokhoz…”

És így tovább.

Sajnos, vadakat is mondott a jeles diplomata. Feltételes módban fogalmazva így vezette be a vad vádat: Örök kísértésként „megjelenhet” a következő: „az újságírók leplezetlen fenyegetése vagy megfélemlítése.”

Később azonban elhagyta a feltételes módot.

Mint mondta: „arra kísérletet tenni, hogy megfélemlítsék őket” – mármint az újságírókat – „összeegyeztethetetlen a szabad sajtó megvédésére tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal.” (…) „Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.”

Jó reggelt, ideiglenes ügyvivő úr.

Önök miért aludtak 2002-ben, amikor az akkor regnáló szélsőséges garnitúra az állami igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat? Konkrét eset: a Legfelsőbb Bíróság két és fél éves folyamat után mentett föl teljes egészében újságírót, aki senki által nem cáfolt tényeket írt le, mégis hosszú időn átfenyegetés alatt tartották, és ebben a jogsértő fenyegetésben öt bíró és egy ügyész tevékenyen részt vett.

Máig az igazságszolgáltatásban fejtik ki áldásos tevékenységüket.

Miért aludtak, kedves ideiglenes ügyvivő úr, 2006-ban, amikor az október 23-ai, a „szabadság fővárosában” végrehajtott polgárverés után a sajtó csak nagy kockázatvállalással tudott töredéknyi tényanyagot nyilvánosságra hozni arról, hogy európai uniós polgárokat vaspálcával vertek, gumitölténnyel fejmagasságban lőttek máig azonosítatlan kékruhások?

És mi történt 2007 januárjában?

Jogsértő ítéletek tömegét hozták magyar fiatalok ellen, akik az október 23-ai polgárverés alkalmával rosszkor voltak rossz helyen. Ezek az igazságszolgáltatók máig hivatalban vannak, és hozzák csodálatos határozataikat, emberi sorsokról. Minderről akkor hallgatni kellett.

Az önök cinkosságával.

Most, amikor a Kossuth tér nincs – egyébként az önök szemhunyó hozzájárulásával – elkerítve dróthálóval, még erkélyre is mászhatnak hazugságokat bömbölni felbérelt maoista vörös martalócok, most nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy úgynevezett „nehéz időkről” papoljon. A valóban nehéz időkben mélyen hallgatott a Szabadság téri nagykövetség.

Most helyesen fogalmazott.

Igen, a sajtó közönségén is felelősség nyugszik. Igaza volt, amikor azt mondta: „nekünk is felelősségteljes, gondolkodó hírfogyasztóknak kell lennünk, és tartózkodnunk kell attól, hogy hiányos, pontatlan, vagy szándékosan félrevezető információkat terjesszünk.”

Kovács G. Tibor 

megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI