Jacsó János: megtorló hadbíróból a Legfelsőbb Bíróság élére
Rákosi-érában kezdődő pályafutása Kádár alatt ért csúcsára, amikor a megtorlások hadbírájából az igazságszolgáltatás második embere lett.
2017. szeptember 5. 16:21

Öt halálos ítéletet hirdetett ki, neve hat kivégzéssel hozható összefüggésbe.

Az 1929-ben Mezőkövesden született Jacsó János honvéd ösztöndíjasként az ELTE jogi karán szerezte képesítését. Belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, majd frissdiplomásként 1951-ben a Budapesti Katonai Bíróságon kapott állást, egy év múlva pedig már a kalocsai hadbíróság elnöke lett. Innen 1955-ben Kecskemétre került a hadtestbíróság elnökének. 1956–57-ben egy évig az Igazságügyminisztérium katonai főosztályán dolgozott, miközben kitört a forradalom. Ezt követően részt vett a kommunista restaurációban, amelyet önéletrajzában így foglalt össze: „az ellenforradalom idején is elláttam a szolgálati feladataimat, majd részt vettem annak felszámolásában. A statárium végrehajtása, majd az ellenforradalmárok elleni gyorsított és rendes eljárások lefolytatása során kifejtett tevékenységem alapján megkaptam a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem kitüntetést.”

1957 márciusától ismét talárban találjuk, mégpedig a Budapesti Katonai Bíróság bírájaként. Ez egyet jelentett a kádári megtorlás katonai bíróságon folyó pereiben való tevékeny részvétellel, amelynek meg is lett a jutalma: Jacsó 1958 júniusától 1967 júliusáig a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumában volt bíró (eltekintve egy 1963–64-es igazságügy- minisztériumi intermezzótól). 

A Legfelsőbb Bíróság épülete 1956 őszén

A Budapesti Katonai Bíróság mindössze 28 éves bírója a statáriális szakasz után, 1957 második felétől vett részt a megtorlásban. Elsőként az év végén elsőfokon halálra ítélte Andi József és Kőrösi Sándor főhadnagyokat, amit másodfokon Ledényi Ferenc hadbíró ezredes tanácsa helybenhagyott; a szabadságharcosokat 1958. március 6-án ki is végezték. A két tisztet Csepel novemberi hősies védelmének megszervezéséért és vezetéséért ítélték halálra, amiért a megszállókat egy hétig föltartóztatták, sőt egy felderítő gépüket le is lőtték. Ezután Jacsó 1957. december 14-én elsőfokon Kovács Sándort halálra, Major Ernőt 12 évre, Somogyi Tibort pedig életfogytiglanra ítélte. 1958. március 4-én a Ledényi-tanács Kovács büntetését tíz évre enyhítette, a másik két vádlott esetében azonban halálbüntetésre módosította. Major Ernőt és Somogyi Tibort két nap múlva kivégezték – a csepeli kerékpárüzemi munkásnak és a piliscsabai harckocsiparancsnoknak szintén a sziget novemberi védelméért kellett meghalnia. A Jacsó ítéleteit két perben másodfokon jóváhagyó/módosító Ledényi Ferenc nem mellesleg a megtorlás legtöbb, összesen 27 halálos ítéletet kiszabó hadbírája volt. 

A csepeli munkáskerület védelmét ellátó katonák és munkások elleni megtorlás két perében is részt vett Jacsó 1958. március elején halálra ítélte a VIII. kerületi Víg utcai csoporthoz, majd a VII. kerületi felkelőkhöz csatlakozó Kósa Ferenc bérest és Újvári József segédmunkást, a józsefvárosi Nemzetőrség parancsnokát. Ezt másodfokon az a Szimler János hadbíró ezredes hagyta helyben, aki a megtorlások során másodfokon összesen 23 halálos ítéletet hozott, s ezzel a második legtöbb embert kivégeztető hadbíró volt. A két ítéletet 1958. június 25-én hajtották végre. 

Az 1956-ot követő megtorlás egészét végigszolgáló Jacsó 1967-től alezredesi rendfokozatban a debreceni katonai törvényszéket elnökölte. Közel egy évtizedet töltött itt, majd 1976-ban újra visszakerült a fővárosba, méghozzá egyenesen a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma helyettes vezetőjének. 1984 legvégén az Elnöki Tanács a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé és a Katonai Kollégium vezetőjévé nevezte ki. (Ezeken a posztokon éppen annak a Ledényi Ferencnek lett a kései utódja, aki annak idején, 1958-ban másodfokon véglegesítette az általa elsőfokon tárgyalt ügyeket! Ledényi ugyanis 1956 és 1962 között helyettesítette a legfelsőbb bírót és elnökölte a katonai ítélkezést.) 

Jacsó János ítéletet hirdet 1988-ban

A több évtizedes szívós szolgálat és a tántoríthatatlan politikai hűség tehát meghozta gyümölcsét: Jacsó, immár vezérőrnagyként, a Kádár-rendszer végére megtalálta helyét. A magyar igazságszolgáltatási intézményrendszer második embereként és a katonai törvényszék vezetőjeként fél évtizedes hivatali ideje alatt mégis egyetlen emlékezetes esemény fűződik a nevéhez. 1989. május végén a Legfelsőbb Bíróság általa vezetett elnökségi tanácsa helyezte hatályon kívül az egykori harmadik hadtest parancsnoka, Stomm Marcell ellen 1951-ben hozott ítéletet (épp ebben az esztendőben kezdte pályafutását a katonai törvénykezésben); mondván, az eljárás törvénytelen volt és az altábornagy pusztán beosztásával nem követett el háborús bűntettet (Népszabadság, 1989. május 31. 6).

Az 1960-as évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig aktívan részt vett a katonai szakjog kodifikálásában, hol szakcikkek írásával (például: A szabálysértés elbírálásáról a katonai eljárásban. In: Jogtudományi Közlöny 1969/10. és A katonai bíróságok munkája és a szabályzat szerinti élet összefüggései. In: Honvédségi Szemle 1986/9), hol a Katonai büntetőjogi döntvénytár bírósági határozatainak társszerkesztőjeként (Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok:1973. január-1978. október. összeáll. Jacsó János, Korda György. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979). Mire a diktatúra végére katonai főbíró és a Legfelsőbb Bíróság helyettes vezetője lett, már gazdag elméleti és véres gyakorlati munka állt mögötte. 

Jacsót a Kádár-rendszer 33 éve alatt valósággal elhalmozták kitüntetésekkel, így alighanem ő volt a Magyar Népköztársaság legszebben dekorált hadbírája. Mint láttuk, szolgálataiért 1957-ben megkapta „az ellenforradalom leveréséért” osztogatott érdemrendet, évtizedenként mellére tűzték a vonatkozó szolgálati elismerést, 1985-ben a Szovjetunió jutalmazta Fegyverbarátságért Érdeméremmel, egy év múlva a rangos Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki, és az utolsók között, 1989-ben megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. 

A rendszerváltoztatás idején, 1989 decemberében saját kérésére nyugdíjazták és visszaköltözött szülővárosába, ahol ügyvédként dolgozott (a jogi praktizálást 2015-ig folytatta, akkor saját kérelmére törölték). 2011-ben próbálták megszólaltatni, de hiába. A 88. életévét betöltött egykori hadbíró egy ideje Miskolcon él, a telefonban a megtorlással kapcsolatos tevékenységét firtató interjúkérésünkre annyit mondott: „nem tudok közreműködni”. A megtorlás során első fokon öt halálos ítéletet hirdetett ki, amelyek közül másodfokon és a bitófán négyet érvényesítettek, de ezen felül még két kivégzés bírói szakához volt köze.

A cikksorozat témájával kapcsolatos interjú itt érhető el; első, bevezető része pedig itt olvasható.

A cikksorozat következő, Lázár Ernővel foglalkozó negyedik része jövő kedden, 2017. szeptember 12-én jelenik meg.

(Képek forrása: MTVA archívum és itt)

Békés Márton történész, latoszog.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó