Tovább kísért a múlt az MSZP-ben?
2004. augusztus 25-én nyújtotta be lemondását Medgyessy Péter. Az idáig vezető folyamatot sokan Gyurcsány-puccsként tartják számon, egyes szakértők innen datálják a baloldal mélyrepülésének kezdetét. Elemzők szerint bukása mögött a Száznapos program jóléti intézkedései állnak, amit a rendszerváltás előtt kémelhárítóként tevékenykedő közgazdász többször is megvédett.
2017. augusztus 25. 23:46

A jóléti rendszerváltozás programjára, aminek köszönhetően a szocialistáknak – az SZDSZ segítségével – éppen, hogy sikerült győzniük a 2002-es választásokon, sokan hazánk gazdasági mélyrepülésének kezdeteként tekintenek. Egyesek szerint ez egyenesen vezetett az MSZP erkölcsi hanyatlásáig. Az ígérgetési lufi felfújódásához hozzájárultak a szocialista lobbicsoportok törekvései, valamint, hogy „a kampányban az akkori kormánypárt, a Fidesz is egyre nagyobb vállalásokkal állt elő”.

A licitháború odáig fajult, hogy „Lendvai Ildikó például egy április 11-i sajtótájékoztatón már a pedagógusbérek 150 százalékos emeléséről beszélt, és kijelentette azt is, hogy nem lesz gázáremelés”. Kiszelly Zoltán a Híradó.hunak elmondta, hogy a Medgyessy győzelemnek a kulcsa, a „mindent megőrzök és azok is kapnak, akik nem kaptak eleget” mondat volt a miniszterelnök-jelölti vitában. A politológus az MSZP-s kampányt szociális demagógiaként aposztrofálta.

 

Ígérgetés

Ez az ígéretcunami manifesztálódott Medgyessy Péter Száznapos programjában, „ami lényegében egyet jelentett a költségvetési pénzek felelőtlen osztogatásával”. A későbbi SZDSZ-es gazdasági miniszter, Csillag István – saját elmondása szerint – már a kormánytagok informális bemutatkozója során jelezte: ez nem fog pénzügyileg beleférni.

Ugyanakkor a lépések komoly népszerűséget hoztak a miniszterelnöknek, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ-t, mely magát antikommunistának hirdette, nem igazán hatotta meg a Magyar Nemzet által közölt cikksorozat, ami nem sokkal Medgyessy Péter kinevezése után jelent meg.

Miután az első rész, Titkos ügynök a kormány élén címmel az utcára került, a miniszterelnök egyből kénytelen volt magyarázkodni, a parlamentben kijelentette, hogy „soha nem voltam ügynök!”. Mindez igaznak is bizonyult, azt azonban elismerte, hogy „a szigorúan titkos állomány tisztjeként védtem a magyar érdekeket”.  Akkori  sajtóinformációk szerint egyes szabaddemokrata politikusok felvetették a koalíció felbontását, de a végén bizalmat szavaztak neki, ugyanakkor az SZDSZ egyik alapítója és első elnöke, Kis János elhagyta a pártot.

Hamar kiderült, hogy a gazdaságilag tarthatatlan a helyzet, ellenben „A kormányüléseken több résztvevő visszaemlékezése szerint Csillag Istvánon kívül mások nem kritizálták a csomagot”. A volt miniszterelnök évekkel a történtek után több interjúban is védte a döntését. A kényszerpályára állást Medgyessy Péter személyes elkötelezettsége mellett a közelgő önkormányzati választások is predesztinálták, így nyíltak tovább a pénzcsapok.

Osztogatás és „sikerek”

Az első Száznapos program „sikerei” után, melyek kormányzati szempontból népszerűségben merültek ki, hamar elkezdődött a második Száznapos program előkészítése. Az önkormányzati választásokon taroltak a szocialisták, ám eközben a Pénzügyminisztériumban ősszel már felfokozott hangulat uralkodott.

A világgazdasági helyzet sem volt az MSZP–SZDSZ-kormány oldalán, a várt 4,2 százalékos növekedés helyett csak 3,2 jött össze – idézi fel az Origó írása, melyből kiderül részletesen, hogy a kormány hogyan halogatta a valóság feltárását. Kiszelly Zoltán kiemelte, hogy a ekkor már olyan szintű kapkodás jellemezte a szocialistákat, hogy az ötletbörzén olyan grandiózus tervek születtek, mint a villanykapcsolók lejjebb helyezése, hogy azt a gyermekek is elérhessék.

Megszorítás és takarékoskodás

2003 nyarára azonban már odáig romlott a helyzet, hogy kénytelen-kelletlen elkészült a megszorító csomag. A tervek kiszivárogtak és Medgyessy hiába hívta takarékoskodásnak a lépéseket, a kártyavár elkezdett összedőlni, és a tények elkezdtek még jobban távolodni a retorikától. Nem csak az ellenzék fordult szembe a miniszterelnökkel, hanem a koalíciós partner és saját pártja is.

Az Index visszatekintő cikkében felidézi Szili Katalin házelnök szavait: „Az MSZP nem veheti vissza az emberektől szálanként azt a virágcsokrot, amelyet 2002-ben adott nekik”. A kialakult helyzetet már jól tükrözték a júniusi EP-választások, amit „megnyert” a Fidesz, a voksok 47 százalékát söpörték be, míg a szocialisták „csak” 34 százalékot. Medgyessy korábban az „ötletparádéján” bedobta, hogy a pártok induljanak egy listán – emlékeztetett a politológus.

Kiszelly Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy a Medgyessyt váltó későbbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, már 2002-ben, a kampánynál is ott mozgott az MSZP első sorában, ami annyira jól sikerült, hogy 2003-ban már a kormány tagja volt. Az ekkor még sportminiszterként tevékenykedő politikus tudatosan építette fel azt az imázst, miszerint alternatívája lehet Medgyessynek.

SZDSZ és korrupció

A bukás, azaz buktatás apropóját egy napilapban megjelent cikk hozta el. A miniszterelnök menesztette az SZDSZ-es Csillag Istvánt – aki programja ellenzője volt – a gazdasági és közlekedési minisztérium éléről, valamint nyomtatásban megjelent az alábbi mondat: „az SZDSZ pedig tele van korrupciós ügyekkel”.

Kiszelly Zoltán Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvére hívta fel a figyelmet, melyben leírják, hogy már korábban elkezdték a puccsot szervezni Gyurcsány Hold utcai minisztériumában. A könyvben – a politológus elmondása szerint – azért jelenhetett meg kendőzetlenül az igazság, mert „az új miniszterelnökék” túlságosan elvoltak foglalva a politikai manőverrel, így nem gyomlálták ki a szöveget.

Míg az SZDSZ-nek a miniszterelnök múltja nem szúrta a szemét, kijelentései miatt megvonták tőle a bizalmat, ahogyan a szocialisták is. Pedig az interjúban még arról beszélt, hogy érzi a pártok támogatását. Kiszelly Zoltán egy városi legendáriumra is rámutatott, mely szerint a szakadás hátterében az is állt, hogy Medgyessy az M6-ost franciákkal szerette volna építtetni, míg az SZDSZ a németekre bízta volna a feladatot.

Puccs és előzés

Medgyessy az események elé szaladva, még mielőtt benyújthatták volna ellene a konstruktív bizalmatlansági indítványt, lemondott. Beszédében komoly indulatok feszültek, ekkor hangzott el: „úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak”. A Gyurcsány-puccs pontos menetéről egy évvel az események után részletes leírást közölt a Magyar Nemzet.

A lemondás tizedik évfordulóján Medgyessy Péter hosszas interjút adott az Indexnek, melyben kérdésre válaszolva kifejtette: „Amit ebből az egészből fontos megjegyezni: ha akkor nem így történnek a dolgok (…) a baloldal nem nullázza le magát”.

Botka sem tér le a járt útról

Egyes szakértők  szerint az MSZP Medgyessy bukása óta képtelen az érdemi megújulásra. A Magyar Hírlap például arról írt, hogy Botka László, a szocialisták jelenlegi miniszterelnök-jelöltje többek között Braun Róbertet, Medgyessy korábbi tanácsadóját is alkalmazza. Emellett Botka kampányüzenetei közül több szintén kísérteties hasonlóságot mutatnak Medgyessy jóléti ígéreteivel.

Demeter Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője a közelmúltban úgy fogalmazott: Botka „egyértelműen beállt és illik abba a sorba, amit Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Medgyessy Péter, Puch László, Boldvai László és Simon Gábor neve fémjelez”.

hirado.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó