Tovább kísért a múlt az MSZP-ben?
2004. augusztus 25-én nyújtotta be lemondását Medgyessy Péter. Az idáig vezető folyamatot sokan Gyurcsány-puccsként tartják számon, egyes szakértők innen datálják a baloldal mélyrepülésének kezdetét. Elemzők szerint bukása mögött a Száznapos program jóléti intézkedései állnak, amit a rendszerváltás előtt kémelhárítóként tevékenykedő közgazdász többször is megvédett.
2017. augusztus 25. 23:46

A jóléti rendszerváltozás programjára, aminek köszönhetően a szocialistáknak – az SZDSZ segítségével – éppen, hogy sikerült győzniük a 2002-es választásokon, sokan hazánk gazdasági mélyrepülésének kezdeteként tekintenek. Egyesek szerint ez egyenesen vezetett az MSZP erkölcsi hanyatlásáig. Az ígérgetési lufi felfújódásához hozzájárultak a szocialista lobbicsoportok törekvései, valamint, hogy „a kampányban az akkori kormánypárt, a Fidesz is egyre nagyobb vállalásokkal állt elő”.

A licitháború odáig fajult, hogy „Lendvai Ildikó például egy április 11-i sajtótájékoztatón már a pedagógusbérek 150 százalékos emeléséről beszélt, és kijelentette azt is, hogy nem lesz gázáremelés”. Kiszelly Zoltán a Híradó.hunak elmondta, hogy a Medgyessy győzelemnek a kulcsa, a „mindent megőrzök és azok is kapnak, akik nem kaptak eleget” mondat volt a miniszterelnök-jelölti vitában. A politológus az MSZP-s kampányt szociális demagógiaként aposztrofálta.

 

Ígérgetés

Ez az ígéretcunami manifesztálódott Medgyessy Péter Száznapos programjában, „ami lényegében egyet jelentett a költségvetési pénzek felelőtlen osztogatásával”. A későbbi SZDSZ-es gazdasági miniszter, Csillag István – saját elmondása szerint – már a kormánytagok informális bemutatkozója során jelezte: ez nem fog pénzügyileg beleférni.

Ugyanakkor a lépések komoly népszerűséget hoztak a miniszterelnöknek, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ-t, mely magát antikommunistának hirdette, nem igazán hatotta meg a Magyar Nemzet által közölt cikksorozat, ami nem sokkal Medgyessy Péter kinevezése után jelent meg.

Miután az első rész, Titkos ügynök a kormány élén címmel az utcára került, a miniszterelnök egyből kénytelen volt magyarázkodni, a parlamentben kijelentette, hogy „soha nem voltam ügynök!”. Mindez igaznak is bizonyult, azt azonban elismerte, hogy „a szigorúan titkos állomány tisztjeként védtem a magyar érdekeket”.  Akkori  sajtóinformációk szerint egyes szabaddemokrata politikusok felvetették a koalíció felbontását, de a végén bizalmat szavaztak neki, ugyanakkor az SZDSZ egyik alapítója és első elnöke, Kis János elhagyta a pártot.

Hamar kiderült, hogy a gazdaságilag tarthatatlan a helyzet, ellenben „A kormányüléseken több résztvevő visszaemlékezése szerint Csillag Istvánon kívül mások nem kritizálták a csomagot”. A volt miniszterelnök évekkel a történtek után több interjúban is védte a döntését. A kényszerpályára állást Medgyessy Péter személyes elkötelezettsége mellett a közelgő önkormányzati választások is predesztinálták, így nyíltak tovább a pénzcsapok.

Osztogatás és „sikerek”

Az első Száznapos program „sikerei” után, melyek kormányzati szempontból népszerűségben merültek ki, hamar elkezdődött a második Száznapos program előkészítése. Az önkormányzati választásokon taroltak a szocialisták, ám eközben a Pénzügyminisztériumban ősszel már felfokozott hangulat uralkodott.

A világgazdasági helyzet sem volt az MSZP–SZDSZ-kormány oldalán, a várt 4,2 százalékos növekedés helyett csak 3,2 jött össze – idézi fel az Origó írása, melyből kiderül részletesen, hogy a kormány hogyan halogatta a valóság feltárását. Kiszelly Zoltán kiemelte, hogy a ekkor már olyan szintű kapkodás jellemezte a szocialistákat, hogy az ötletbörzén olyan grandiózus tervek születtek, mint a villanykapcsolók lejjebb helyezése, hogy azt a gyermekek is elérhessék.

Megszorítás és takarékoskodás

2003 nyarára azonban már odáig romlott a helyzet, hogy kénytelen-kelletlen elkészült a megszorító csomag. A tervek kiszivárogtak és Medgyessy hiába hívta takarékoskodásnak a lépéseket, a kártyavár elkezdett összedőlni, és a tények elkezdtek még jobban távolodni a retorikától. Nem csak az ellenzék fordult szembe a miniszterelnökkel, hanem a koalíciós partner és saját pártja is.

Az Index visszatekintő cikkében felidézi Szili Katalin házelnök szavait: „Az MSZP nem veheti vissza az emberektől szálanként azt a virágcsokrot, amelyet 2002-ben adott nekik”. A kialakult helyzetet már jól tükrözték a júniusi EP-választások, amit „megnyert” a Fidesz, a voksok 47 százalékát söpörték be, míg a szocialisták „csak” 34 százalékot. Medgyessy korábban az „ötletparádéján” bedobta, hogy a pártok induljanak egy listán – emlékeztetett a politológus.

Kiszelly Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy a Medgyessyt váltó későbbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, már 2002-ben, a kampánynál is ott mozgott az MSZP első sorában, ami annyira jól sikerült, hogy 2003-ban már a kormány tagja volt. Az ekkor még sportminiszterként tevékenykedő politikus tudatosan építette fel azt az imázst, miszerint alternatívája lehet Medgyessynek.

SZDSZ és korrupció

A bukás, azaz buktatás apropóját egy napilapban megjelent cikk hozta el. A miniszterelnök menesztette az SZDSZ-es Csillag Istvánt – aki programja ellenzője volt – a gazdasági és közlekedési minisztérium éléről, valamint nyomtatásban megjelent az alábbi mondat: „az SZDSZ pedig tele van korrupciós ügyekkel”.

Kiszelly Zoltán Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvére hívta fel a figyelmet, melyben leírják, hogy már korábban elkezdték a puccsot szervezni Gyurcsány Hold utcai minisztériumában. A könyvben – a politológus elmondása szerint – azért jelenhetett meg kendőzetlenül az igazság, mert „az új miniszterelnökék” túlságosan elvoltak foglalva a politikai manőverrel, így nem gyomlálták ki a szöveget.

Míg az SZDSZ-nek a miniszterelnök múltja nem szúrta a szemét, kijelentései miatt megvonták tőle a bizalmat, ahogyan a szocialisták is. Pedig az interjúban még arról beszélt, hogy érzi a pártok támogatását. Kiszelly Zoltán egy városi legendáriumra is rámutatott, mely szerint a szakadás hátterében az is állt, hogy Medgyessy az M6-ost franciákkal szerette volna építtetni, míg az SZDSZ a németekre bízta volna a feladatot.

Puccs és előzés

Medgyessy az események elé szaladva, még mielőtt benyújthatták volna ellene a konstruktív bizalmatlansági indítványt, lemondott. Beszédében komoly indulatok feszültek, ekkor hangzott el: „úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak”. A Gyurcsány-puccs pontos menetéről egy évvel az események után részletes leírást közölt a Magyar Nemzet.

A lemondás tizedik évfordulóján Medgyessy Péter hosszas interjút adott az Indexnek, melyben kérdésre válaszolva kifejtette: „Amit ebből az egészből fontos megjegyezni: ha akkor nem így történnek a dolgok (…) a baloldal nem nullázza le magát”.

Botka sem tér le a járt útról

Egyes szakértők  szerint az MSZP Medgyessy bukása óta képtelen az érdemi megújulásra. A Magyar Hírlap például arról írt, hogy Botka László, a szocialisták jelenlegi miniszterelnök-jelöltje többek között Braun Róbertet, Medgyessy korábbi tanácsadóját is alkalmazza. Emellett Botka kampányüzenetei közül több szintén kísérteties hasonlóságot mutatnak Medgyessy jóléti ígéreteivel.

Demeter Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője a közelmúltban úgy fogalmazott: Botka „egyértelműen beállt és illik abba a sorba, amit Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Medgyessy Péter, Puch László, Boldvai László és Simon Gábor neve fémjelez”.

hirado.hu
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó