Az egyik előadó Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető tanára. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

- Professzor úr, Ön „Balassi-epicédium és a vizsolyi nyomda” címmel tart előadást a vizsolyi konferencián. Ezekre a szellemi kincsekre miért érdemes fényt villantani 2017-ben?

- A Balassi-epicédiumot a költő tanítványa, Rimay János írta, ebben a versciklusában siratta el mesterét, Balassi Bálintot és a nem sokkal később elesett öccsét, Balassi Ferencet. A mű jelentőségét nagyban növeli, hogy megtalálható benne az első nyomtatott Balassi-vers, a Végtelen irgalmú kezdetű zsoltárparafrázis. A nyomtatvány 1596-ban jelent meg, sokáig azt hitték, hogy Bártfán, a használt betűk és díszek alapján azonban bebizonyosodott, hogy a vizsolyi nyomdában. A fennmaradt két példánynak nincs címlapja, s hiányzik a bevezető része, pedig más forrásból tudjuk, hogy több üdvözlővers és két előszó is tartozott még a műhöz. Feltehetően ilyen csonkán került ki a sajtó alól, de arról csak feltételezések vannak, hogy miért. A vizsolyi nyomda fő pártfogója Rákóczi Zsigmond (1544–1608) volt, aki felesége révén birtokolta a helységet. Ő bocsátott a nyomda rendelkezésére egy megfelelő épületet, hogy kinyomtathassa az első teljes magyar bibliafordítást. Rákóczi – családjának első főrangú és jómódú tagja – 1588 és 1591 között Eger várának főkapitányi tisztét is viselte, s tisztjei között hadnagyként ott találjuk a költő öccsét, Ferencet is. Minden bizonnyal innen jöhetett a kezdeményezés az epicédium kinyomtatására, ugyanakkor az is lehetséges, hogy Rimay János jó kapcsolatban volt a vizsolyi nyomda lengyel származású vezetőjével, Mantskovit Bálinttal.

- Rimay Jánostól tudjuk, hogy Balassit az elismerés, a csodálat érte az egyik oldalról, a másik oldalról a szurkálódás, a támadás. Így volt életében és nem sokkal halála után – még Rimay életében – is. Ám jelenünkben is ezt tapasztaljuk. Ez utóbbi mögött milyen okok bújhatnak meg?

- Vitatkoznom kell a kérdéssel, én a jelenben nem tapasztaltam ellenérzéseket Balassival szemben. Vitathatatlanul nemzeti klasszikusaink közé tartozik, a régi magyar irodalmi kutatásban vezérszerepe van az ő életműve feltárásának és értelmezésének, ugyanakkor az iskolai oktatásnak szerves része. Régebben valóban voltak támadások Balassi Bálint, a történelmi személyiség ellen, hiszen az életrajza alapján hozta azt a sémát, ahogyan az emberek a költőt általában elképzelik: szórta a pénzt, falta a nőket, időnként erőszakos volt, s persze az alkoholt sem vetette meg. Amikor megszorult, akkor pedig egy pénzes, s nála jóval idősebb menyasszony segítségével próbált kilábalni válságos helyzetéből. Végül mikor ez sem sikerült, elhagyta a hazáját, s Lengyelországba ment. Vallásváltása (protestánsból katolikus lett) sem gerjeszthetett szimpátiát kortársainak többségében. A költő Balassi körül ugyanakkor már életében tanítványok gyülekeztek, akik tovább akarták mindazt vinni, amit elkezdett. Meg kell különböztetnünk egymástól az egykori valóságos személyt, és a verseket alkotó költőt. Halála után szerelmes verseinek megjelentetése jelentett problémát, a kor magyarországi erkölcsi felfogásával ugyanis ezek nem illettek össze – a katolikus és protestáns egyháziak is hevesen elítélték az ilyesfajta irodalmat. Csupán az istenes versei jelentek meg a 17. századtól nyomtatásban, a szerelmi témájúak csak kéziratban terjedtek, s végül a 1870-es években egyetlen másolat került elő belőlük, a Balassa-kódex – ennek alapján találta meg helyét az irodalmi kánonban.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért jó, hogy 2017 augusztusában Vizsolyban irodalombarátok toborzódnak össze, s alkotnak csapatot Balassi körül?

- Balassi Bálint az első magyar nyelven alkotó jelentős magyar költő, a népszerűsítése, megszerettetése az olvasókkal állandó feladat, nem korlátozódhat csak az évfordulókra.