Az öldöklés hetven esztendeje
Egymilliónál is több áldozatot hozhatott a brit gyarmati hatalom megszűnése Indiában.
2017. augusztus 15. 00:03

A sokat eldöntő tollvonás

Sir Cyril Radcliffe technokrataként határozott a jövőről

Sir Cyril Radcliffe-re bízta a londoni kormány a feladatot, hogy válassza el egymástól Pakisztánt és Indiát, ő volt a határrajzoló bizottság elnöke, akinek a nevét átkozza ma is mindenki, aki a menekültek kenyerét volt kénytelen enni a londoni hivatalnok miatt. Radcliffe 1947. július elején érkezett meg Indiába, s öt hetet kapott, hogy eldöntse, hol fog húzódni a határ. A brit jogásznak fogalma sem volt arról, kikről dönt, nem ismert senkit Indiában, csak abban volt biztos, bárhol is fog húzódni a határ, rendkívül fájdalmas lesz az összes érintettnek. Egyetlen tanácsadója sem volt, aki felvilágosíthatta volna a valós helyzetről, a mellé delegált muszlim, hindu és szikh képviselők pedig olyan ­rossz viszonyban voltak egymással, hogy szinte teljesen lehetetlen volt velük tárgyalni.

Rad­cliffe végül minden döntést maga hozott meg, saját bevallása szerint igyekezett minél előbb befejezni a munkát, annyira elviselhetetlennek tartotta India klímáját. A vonal meghúzását követően azonnal távozott is, vissza se nézve, papírjait magával vitte Angliá­ba, ahol mindent megsemmisített. A határvonalról 1947. augusztus 16-án délután 5 órakor értesítették az indiai és pakisztáni hivatalnokokat, addigra Radcliffe már messze járt. A britek jelezték, hogy a biztonság megteremtése a két új ország kormányának a feladata, nekik már nincs befolyásuk az eseményekre.

India utolsó – brit – alkirálya Lord Mountbatten volt, aki jóval közelebbi kapcsolatba került az indiai vezetőkkel, mint Radcliffe. Nem titkolta ellenszenvét a megosztással szemben, ahogy kezdettől fogva elutasította a pakisztáni felvetéseket. Ők azt gyanították, hogy emiatt a határvonal megrajzolásakor Indiának kedvezett, ám erről nem lehet biztosat tudni, mivel Radcliffe a beszámolók szerint még az alkirállyal se egyeztetett rajzolása idején. Mountbatten a függetlenséget követően tíz hónapig volt India első főkormányzója, majd hazatért az admiralitáshoz. Egy hajón érte a halál 1979-ben, amikor unokájával horgászni indult írországi birtokán, az Ír Köztársasági Hadsereg pedig az ikonikus brit gyarmati tisztviselőt választotta ki, hogy rajta keresztül bosszulja meg azt a 13 embert, akikkel a brit ejtőernyősök végeztek a véres vasárnapként ismert derry-i rajtaütésben.

Az öldöklés hetven esztendeje

Hetven évvel ezelőtt került sor az emberi történelem eddigi legnagyobb egyszeri népvándorlására, amelyet politikai okokból szerveztek meg. India szétválasztásáról van szó, amelyet voltaképp egyetlen tollvonással oldottak meg, hogy egy jókora otthont adjanak a muszlimoknak, de megmaradjon a vallásilag pártatlan, ám főként hinduk lakta India. Ahogy azt mi magunk is tapasztaltuk, a britek kiválóan tudnak térképeket rajzolni, ha más országok sorsát kell eldönteni. India esetében is katasztrófát eredményezett a néhány nap alatt meghúzott határvonal.

India a XIX. század közepén élte át a maga szabadságharcát, 1857-ben tört ki az a lázadás, amelyet az akkori urak a Kelet-indiai Társaság ellen indítottak, s amelyet a brit katonák levertek. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a gazdasági társaságot megszüntették, és London gyarmatává vált a szubkontinens, ahol elkezdték kiépíteni a brit közigazgatást.

Egyes területek a koronától független hercegségek voltak széles körű önkormányzattal, mások viszont közvetlenül őfelsége uralma alá tartoztak. India parasztjai a nemzetközi piacokra termelték a javakat, a kiépített vasútvonalak elvitték az élelmet, de nem segítették az éhezőket, csak katonákat hoztak, ha lázadozni kezdtek a helybéliek. A XX. század elején a hinduk és a muszlimok is külön-külön választásokat akartak tartani, színre lépett a Muszlim Liga, amely politikai pártként próbálta védeni a hittársak érdekeit. London a második világháborúba úgy vitte bele ­Indiát, hogy a hadba lépésről nem egyeztetett a helyiekkel, a győzelem után pedig tarthatatlanná vált a Brit Rádzs, s eldöntötték, Indiát Mahátma Gan­dhi szellemi és Dzsavaharlal Nehru politikai vezetésével elengedik.

Határőrök kakaskodása a két atomhatalom egyetlen szárazföldi átkelőjénél Forrás: Reuters

A Radcliffe-vonal meghúzása iszonyatos fájdalommal járt mindkét oldalon. A muszlimok lakta északnyugati részt Pakisztánnak nevezték el, összekapcsolva a négy nagy tartomány nevének első betűjét (Pandzsáb, Afgánia, Kasmír és Szindh), befejezve Beludzsisztán nevének végével. Az új Indiában rekedt muszlimok elindultak északnyugat, illetve a másik országrész, a Kelet-Pakisztánként nevezett új otthon felé, útközben összetalálkozva azokkal a hindukkal és más felekezetűekkel, akik nem akartak vagy nem tudtak a jövőben Pakisztánban élni.

Jogi értelemben a két entitás 1947. augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka született meg, ám a vándorlás akkor már tartott, mintegy 14,5 millió ember kelt vándorútra. Az új államok közül Indiá­ban 330 millió ember élt, 30 millióan Nyugat-Pakisztánban, 30 millióan pedig Kelet-Pakisztánban laktak.

A legnagyobb mozgás Pandzsábot érintette, innen mintegy 6,5 millió muszlim kelt át Pakisztánba, velük szemben az a 4,7 millió hindu és szikh haladt, akik Indiában fognak élni a tervek szerint. A későbbi kimutatások szerint egyetlen muszlim se maradt Pandzsáb indiai részén, és egyetlen hindu vagy szikh se él ma a Pakisztánnak juttatott területen. Ez pedig iszonyatos harcokat, mészárlásokat, pogromokat jelent. A britek szerint a költözés során nagyjából 200 ezer ember halt meg, a helyi felmérések azonban nem tartják túlzónak a kétmillió áldozatot sem. A szakértők nagyjából egymilliós számban állapodnak meg, a kutatásokat ma is nehezítik politikai megfontolások, s manapság is évente nagyjából ezer család menekül át egyik országból a másikba.

India és Pakisztán hosszú utat tett meg hetven év alatt, de soha nem sikerült kibékülniük. A háromszázmilliós indiai lakosságból mára 1,2 mil­liárd lett, a harmincmillió pakisztániból kétszázmillió, az 1971-es, rendkívül véres függetlenségi háborút követően kikiáltott egykori Kelet-Pakisztánban, a mai Bangladesben pedig 160 millióan élnek.

Az etnikai villongások ma is mindennaposak, India és Pakisztán között pedig az 1800 kilométeres határon mindössze egy átkelő van, Vagah falunál.

Sitkei Levente

magyaridok.hu
  • Oltóanyag még nincs, de a lakossági igény hamarosan jelezhető
    Müller Cecília közölte: a lakossági igényfelmérés információkkal szolgál az oltóhelyek pontos megtervezéséhez. "Sokféle forgatókönyvünk van attól is függően, milyen típusú vakcina érkezik az országba" - hangoztatta.
  • KDNP-képviselő: Politizálás a lovagkirály bűvkörében
    Portrébeszélgetés Móring József Attila kereszténydemokrata politikussal: A liberális, nemzetek nélküli társadalom hívei összehangolt támadást indítottak a nemzeti, konzervatív berendezkedésű országok ellen és a hazai ellenzék beállt ebbe a kórusba. Semmi nem számít nekik, csak a hatalom megszerzése. Semmi nem szent, még a vírushelyzetet is politikai haszonszerzésre használják. Hamis videók, álhírek látnak napvilágot sorra.
  • Kovács Zoltán: az EU-nak új alapjavaslattal kell előállnia
    Magyarország nem változtatott álláspontján nyár óta, az mindvégig "egyértelmű, nyilvánvaló és őszinte" volt. "Az európai intézmények, a parlament, a bizottság és a német soros elnökség választott azóta egy más utat. Nem Magyarországot kell hibáztatni."
MTI Hírfelhasználó