Boldoggá avatás és úgynevezett háborús bűnök
Nagyszabású Esterházy-ünnepség Budapesten
2017 – Esterházy-emlékév, hiszen most márciusban múlt hatvan éve, hogy a felvidéki magyarság mártír politikusa meghalt a morvaországi Mírov börtönében.
2017. március 13. 17:13

Mint azt március 12-én, a tiszteletére a lakása előtt tartott koszorúzáson is hallhattuk, a felvidéki Pazmaneum Polgári Társulás kezdeményezésére sikerült Esterházy-emlékévvé nyilvánítani 2017-et. Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség alelnöke, az ünnepség moderátora beismerte, hogy ők a Rákóczi Szövetségnél még csak gondolkodtak rajta, amikor az említett felvidéki társadalmi szervezet már el is fogadtatta az emlékév ötletét. Szász Jenő, az NSKI elnöke Márton Áronhoz hasonlította Esterházy alakját, akinek viszont azért nem ennyire sanyarú sors jutott. A főként felvidéki vagy felvidéki kötődésű társadalmi szervezetek koszorúzási ünnepsége után – az idén nem az ELTE-n, hanem Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlésének a dísztermében adták át az Esterházy-díjakat.

Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke jelentette be, hogy az egyiket idén Boráros Imre Kossuth-díjas komáromi színművész kapta, akinek a tevékenységét Csáky Pál méltatta. Az európai parlamenti képviselővel korábban is beszéltünk az Esterházy-ügy ellentmondásairól, amelyek azóta, hogy 2011-ben a boldoggá avatását is kezdeményezték, még kirívóbbakká váltak. A mártír politikus ugyanis mind a mai napig háborús bűnösnek számít nemcsak Szlovákiában, hanem Csehországban is. Ez azért is különösen visszatetsző, mert míg Horthy Miklós hatvan éve a portugáliai Estorilban ágyban és párnák közt halt meg, rá néhány hétre, éppen ezekben a napokban gr. Esterházy János felvidéki magyar politikus – az akkor Csehszlovákiához, ma Csehországhoz tartozó Mírovban – a börtönpriccsen. Horthyt Sztálin sem kérette ki, mert nem tartotta háborús bűnösnek, Esterházyt viszont, akinek a megítélése ma már nem vált ki viharokat idehaza, de akinek volt módja kipróbálni a szovjet lágeréletet, alighanem azért ítélték távollétében 1947-ben halálra Csehszlovákiában, mert 1938 novemberében fogadta Horthy kormányzót Kassa főterén, sőt ott beszédet is tartott. Annak ellenére, hogy a mártír politikust Oroszországban 1993-ban rehabilitálták, nemcsak Csehszlovákiában, hanem Csehországban és Szlovákiában továbbra sem tárgyalták újra az ügyét és bocsánatot sem kért sem a bebörtönzéséért, sem pedig korai haláláért senki.

Csáky Pál, európai parlamenti képviselő az egyik idei díjazott, Boráros Imre Kossuth-díjas színművész tevékenységét méltatta Budapesten, a pesti megyeházán tartott idei március 12-i ünnepségen.

Csáky Pál:
Az Esterházy és a Horthy közötti kapcsolat egyáltalán nem meghatározó. Néhányszor találkoztak, a kassai találkozójuk pedig formális volt. Ami Esterházy János esetében a szlovákság szempontjából probléma, hogy ő a felvidéki magyarság szimbóluma. A nacionalista szlovák politika pedig idestova száz éve egy rossz döntés, a trianoni diktátum bűnjeleit próbálja eltüntetni és bűnjelek mi, a felvidéki magyarság vagyunk. Magyarán: asszimilálni akarnak bennünket és voltak történelmi helyzetek, főleg a második világháború után, amikor az Esterházy-ügy is kulminált, amikor le akartak bennünket tagadni és nem akartak tudomást venni a felvidéki magyarságról. A szlovák politika 1990 után mutatott némi jeleket arra, hogy szembenézzen ezzel a kérdéssel. Erről nekem van egy dokumentumom is. Amikor 1998-ban beléptünk a kormányba, akkor én megkértem az akkori igazságügy minisztert, akit Ján Carnogurskynak hívtak, és az édesapja, Pavol Carnogursky, Jozef Tiso egy nagyon közeli munkatársa volt és jól ismerte Esterházyt is, készítsen egy elemzést arról, hogyan lehetne Esterházyt jogi szempontból rehabilitálni Szlovákiában. És a probléma ott van, hogy Esterházyt ugyanazon törvény ugyanazon paragrafusa alapján ítélték halálra, mint dr. Jozef Tisot. Az egy népbírósági törvény volt és a népbírósági törvénynek lényegében három paragrafusa volt. A harmadik szólt úgy, hogy a törvény ellen soha nem lehet jogorvoslatot beterjeszteni. Magyarán 1996-ban egy felvidéki jogász, Rózsa Ernő benyújtott a Legfelsőbb Bírósághoz egy kérést, hogy tárgyalják újra az Esterházy-esetet, ami hasonló lett volna a Nagy Imre-ügy újratárgyalása. A Legfelsőbb Bíróság erre a törvényre való hivatkozással ezt azzal utasította vissza, hogyha lesz egy lex-Esterházy, akkor készek arra, hogy megnyissák ezt a témát. Ez azóta nem történt meg, első sorban Tiso miatt. Mikulas Dzurinda akkori miniszterelnök azt mondta, hogy a Tiso-ügyhöz nem lehet, illetve nem szabad hozzányúlni, mert abból nagyon nagy problémák lesznek a szlovák társadalomban. Itt tartunk tehát. Van néhány történész és szlovák politikus, aki kiegyensúlyozottan tekint Esterházyra, akiket tisztelek is, de a többség végül is valószínűleg a rehabilitáció ellen lenne.

De erre lehetne azt mondani, hogy ez kommunista törvény volt, tehát ezért is indokolt lenne a felülvizsgálat…

Csáky Pál:
Erkölcsi-politikai szempontból én is ezt mondom, jogi szempontból a Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy amíg nincs egy olyan jogi dokumentum, amely ezt feloldja, addig valószínűleg ezzel nem lehet semmit sem tenni.

A Zoboralja Polgári Társulás volt a másik díjazott, amelynek tevékenységé Kiss Gy. Csaba ismertette. A felvidéki társadalmi szervezet díjának odaítélésében fontos szerepet játszott, hogy néhány éve Esterházy-konferenciájukra nemcsak szlovák, hanem lengyel kutatókat is sikerült meghívniuk. Az Esterházy-díjat Zilizi Zoltán, a 2010-ben alapított Élő Zoboralja Polgári Társulás képviselője vette át.

Mi az oka a szlovákok Esterházy-fóbiájának? – kérdeztem Kiss Gy. Csabát, aki jóval optimistább a szlovák közgondolkodás perspektíváit illetően, mint a legtöbben Magyarországon.

Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész:
A köztudatban nincs feldolgozva északi szomszédunknál annak a szlovák államnak a története, amely Hitler kegyéből jött létre és maximálisan kiszolgálta a Harmadik Birodalmat, annyira, hogy tudjuk, hogy saját maga gyűjtötte össze a területén lakó zsidókat és kiszolgáltatta őket a németeknek, akik haláltáborokba vitték őket. Esterházyval kapcsolatban az egyik alapvető kifogás, hogy ő tulajdonképpen elárulta Csehszlovákiát, amibe – véleményük szerint – az is beletartozott, hogy ő Magyarországnak állítólag katonai és más biztonsági adatokat szolgáltatott ki Csehszlovákiáról, amit én nem kutattam, amivel kapcsolatban három éve én azt mondtam Nyitrán, hogy 1848 szeptemberében Stúr, Hurban és a társaik a Magyar Királyság polgáraiként az ország ellen fegyveres harcot szerveztek. Hogyan tekintsünk akkor rájuk, a szlovák nemzet legnagyobb történelmi személyiségeire? Vagyis tágabb összefüggésrendszerben kell a jelenségeket vizsgálni, amihez azt tenném még hozzá, hogy azért volt fontos ez a nyitrai konferencia, mert ott volt két szlovák kolléga is, akik elmondták a szlovák fél érveit, méghozzá értelmes, párbeszédképes formában, bár nem fogadták el a magyar történészek érveit. Csehszlovákia ellen úgymond olyan tevékenységet folytatott, ami kétségbe vonta Csehszlovákia államiságát.

És a szlovákok? Hiszen valójában ők árulták nemcsak a csehszlovák nemzeteszmét, hanem Csehszlovákiát is.

Kiss Gy.Csaba:
Szerintem Csehszlovákiát a nyugati hatalmak árulták el. És valóban, Horthy Miklósnak Kielben 1938 augusztusában felajánlotta egész Szlovákiát, amennyiben Magyarország Csehszlovákiát megtámadja. Horthy Miklós ezt azonnal visszautasította, ami hónapokkal meghosszabbította Csehszlovákia létezését.

Akkor ezek szerint a szlovákoknak Horthynak szobrot kellene állítaniuk?

Kiss Gy.Csaba:
Azért ez is túlzás, bár a korabeli szlovák közvéleménynek Horthy Miklósról nem volt annyira negatív véleménye. Azt tudjuk, hogy ő szlovákul is beszélt Kassán, a Magyarországhoz visszatérő szlovák lakosságot kívánta így megszólítani, tehát ez egy összetett kérdés. Az kétségtelen, hogy egy olyan hatalmi hálóba került az akkor megszülető szlovák állam, hogy teljesen Németország alá rendelte magát. Van e kérdéseknek egy szakmai dimenziója, amelyet korántsem aknáztunk még ki.

Lebovits Imre, aki az idei március 5-i prágai Esterházy-megemlékezés egyik szónoka , a Műszaki Egyetem nyugdíjas tanára, egykori Holokauszt-túlélő, tizenöt éves volt 1944 decemberében, amikor összesen nyolcvan közvetlen rokonát várta hiába vissza  Auschwitzből, Esterházy rehabilitálásának egyik legaktívabb kezdeményezője.

Lebovits Imre:
Gyertyák, emlékezés, koszorúzás – immár évtizedek óta így zajlanak az Esterházyval kapcsolatos megemlékezések. A prágai konferencián is elmondtam, tudós jogászok segítségével be kellene mutatni, hogy az Esterházyval kapcsolatos hatósági és bírósági eljárás teljesen törvénytelen volt. Csak egy példa: amikor őt 1947-ben halálra ítélte a bíróság, először is ő nem volt ott, mert korábban már átadták őt a szovjet hatóságoknak, az NKVD-nek. A cseh ügyvédnő közölte, hogy a vád egyik pontja sem volt bizonyítva, de ez senkit sem zavart. Neves szlovák, zsidó, magyar szakemberek és tudósok, államférfiak nyilatkoztak röviden arról, hogy az a vád, hogy ő hazaáruló és ő volt az a személy a Csehszlovák Köztársaságot felrobbantotta, nevetséges dolog, ugyanis nem ő repült Hitlerhez, hanem Jozef Tiso, aki egy szlovák pap volt, akit nem zavart, hogy 1942-ben Sanyo Mach belügyminiszterrel 60-70 000 zsidót vagonba tereltek és még fizettek is 500 birodalmi márkát értük. Slahta Margit tiltakozásának a hatására viszont Szlovákiában 20 000 zsidó megmenekült.

Miután Esterházy elítélése és mártíromsága teljes mértékben politikusok műve, ezért ebben az ügyben a politikusoknak kellene tenni! A visegrádi négyek miniszterelnökeinek a találkozóján miért ne lehetne ezt a kérdést felvetni?

És miután egy hívő katolikus emberről van szó, aki a szeretetet hirdette, nem hiszem, hogy nem lehetne a katolikus egyházakat, a magyart, a szlovákot, a csehet az ügy mellé állítani.

A Vármegye Háza dísztermében szervezett ünnepségen Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke elmondta, hogy Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter, a prágai parlament külügyi bizottsága elnökének az érdeme, hogy tudjuk, hogy Esterházy valójában, nem Mírovban, hanem a prágai motuli temetőben egy tömegsírban nyugszik. Élete mindannyiunk számára példa – éppen ezért lenne időszerű, ha rehabilitálására végre sor kerülne – jelentette kis Pánczél Károly. Esterházyt méltatva Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is szót kapott, aki az immár több éve zajló Esterházy-megemlékezések fő kezdeményezője és szervezője is.

A díjátadási ünnepség Siposhegyi Péter Boráros Imre számára Esterházyról írt monodrámájának a bemutatásával ért véget.

Az írás több képpel az aspektus.eu oldalon olvasható!

Gecse Géza
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
MTI Hírfelhasználó