Miért jobb a kapualj, mint a fűtött szálló?
Hogyan lehet segíteni azokon a hajléktalan embereken, akik télen sem akarnak bemenni a fűtött menedékhelyekre? Egyáltalán, miért nem akarnak bemenni? A segítőszolgálatok szerint nem véletlen az ellenállás sok utcán élő emberben. Úgy látják, az egyéni bánásmód és a bizalom vihet több rászorulót a szállásokra, ahol aztán apró lépésekben a rehabilitációjuk is elindulhat.
2017. január 18. 10:57

Az elmúlt hét rendkívül hideg időjárása után, erre a hétre is farkasordító hideget jósolnak a szakemberek, így a szokásosnál is több dolguk akad a hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteknek.

Szükség törvényt bont

Szemerédy Zsolt, a debreceni menedékhelyeket működtető ReFoMix Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője azt mondta, a városban zsúfoltak a hajléktalanoknak fenntartott szállások, jelenleg 340 férőhelyük van, az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága pedig 150 százalékos.

Hajléktalanok Debrecenben, a Gázvezeték utca közelében lévő viskójuknál 2017. január 5-én.MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Hajléktalanok Debrecenben, a Gázvezeték utca közelében lévő viskójuknál 2017. január 5-én

Hangsúlyozta, óriási siker, hogy a téli krízis időszak kezdetét követően az utcai gondozószolgálatnak sikerült a „notórius” utcán élők közül ötven főt bevinniük a szálláshelyekre. Ők olyan személyek, akik nem kívánnak közösségben élni, de a szükség törvényt bont, így a rendkívüli hidegben sok ilyen embert sikerült meggyőzni.

Budapesten elég, Debrecenben nem

A nagy zsúfoltság miatt azonban mindenképpen szükség lesz újabb idényszálló megnyitására a következő időszakban. Ezen kívül több környékbeli kisebb településen is indokolt lenne éjjeli szállások kialakítása – tette hozzá Szemerédy Zsolt.

Budapesten még vannak szabad férőhelyek a menedékhelyeken, nincs szükség újabb férőhelyek megnyitására – mondta Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója.

A Fővárosi Önkormányzat a szokásos ellátás mellett több krízisközpontot nyitott, a segítőszolgálatok és az alapítványok megerősített utcai szolgálattal készülnek a hidegben, és akit csak tudnak, bevisznek a fűtött hajléktalanszállókra.

Köszönik, de nem

Vannak települések, ahol ételt, teát és takarót visznek ki azoknak  rászorulóknak, akik nem mennek be hajléktalanszállókra.

Egy pár tagjai, akik hajléktalanként élnek a budapesti Kamaraerdőben, elmondták, ők sem akarnak tömegszállásra költözni. Voltak már ilyen helyen, de a jövőben, köszönik, nem kérnek belőle – fogalmaztak.

A menedékhelyen szerintük lopások voltak, és a szociális munkások közül sem mindenki bánik úgy a hajléktalanokkal, ahogy kellene, lenézik őket. Az ennivaló ráadásul kevés, a pokróc pedig rendkívül rossz minőségű, szúr és az is előfordult, hogy tetves volt – mondták.

Az otthontalanokat segítő Menhely Alapítvány 24 órában működő Krízisautó szolgálatának munkatársa beszélget egy hajléktalan férfival Budapesten az Ó utcában 2017. január 8-án

Túlélni a leégett házban

Mostani lakhelyük egy leégett ház, amelynek se teteje, se ablaka. A fagyos időket úgy vészelik át, hogy tüzet raknak, és a nyílt lángnál melegednek. A téglából rakott tűzhelyen főzni is tudnak, és vizet is ezen forralnak, hogy mosakodhassanak.

Hála istennek, a közeli lakótelepen sok ismerősük van, akiktől rendszeresen kapnak ételt – például, tésztát, húst – és jó takarókat is. A ruháik tisztítását is meg tudják oldani, az apróbbakat kézzel mossák, a nagyobbakat beviszik egy egyesületbe, ahol használhatják a mosógépet.

A kandallónak nevezett tűzhely mellett is hidegben fekszenek és kelnek azonban, mert a lefekvéskor a lángokat el kell oltani. Éjszakára magukon tartják a ruháikat, és takarókba burkolóznak. A -25 fokra sem lehet másképp készülni, fel kell öltözni, és jól betakarózni. Akár hideg van, akár nem, tenni kell a dolgukat, élni kell, túl kell élni – tették hozzá.

Nekik visszalépés lenne a hajléktalanszálló

Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi régióvezetője szerint a két ember esete nagyon jó példája annak, amivel ők is sokszor szembesülnek, vagyis hogy hajléktalanok nem akarnak bemenni a szállóra. Hangsúlyozta, a megszólított pár a lakhelyét otthonként definiálja, ezért nekik nyilván nem alternatíva a hajléktalanszállós elhelyezés.

Bár a romos épületben, a csillagok alatt lakni az általános normarendszer szerint nem annyira jó és támogatott, de ott ők mégis háztartást vezetnek, mosnak, főznek, mosakodnak, eljárnak bevásárolni, és a saját szubkultúrájuknak megfelelően valamiféle rendet is tartanak maguk körül.

Ehhez képest egy hajléktalanszálló, ahol ráadásul nem is biztos, hogy párként bemehetnek, hanem szétválasztják őket, visszalépés – hangsúlyozta a szeretetszolgálat munkatársa.

Kell az önértékelés

Morva Emília szerint nem elkényelmesedés, ha valaki a segítség elfogadásához feltételeket szab. Az teljesen jó, hogy a meginterjúvolt pár tagjai megtartották az önértékelésüket, ami a rehabilitációjuk, vagy egyáltalán az életben maradásuk nagyon fontos lépése.

Morva Emília hozzátette, hogy ők nem klasszikus, utcán élő hajléktalan emberek, és egyébként vidéken nagyon sokan élnek hasonlóan rossz lakókörülmények között, mégsem hívják őket hajléktalannak.

Másképp hajléktalanok

Aknai Zoltán arról beszélt, a hajléktalanságnak különböző szintjei vannak, és sok embernek nem megfelelő a szállók nyújtotta segítség. Ezek az emberek eltérő élethelyzetben vannak, és nem egyformák a megoldásaik, egyesek az aluljárók lehetőségeit próbálják kihasználni, ahol sokan adakoznak nekik.

Egy hajléktalan férfi a vérnyomását méri a Menhely alapítvány Vajdahunyad utcai otthonában, Budapesten

Mások – mint Morva Emília mondta – egy lakótelep lépcsőházánál húzzák meg magukat, és az ő nagy részük arra rendezkedett be, hogy a lakóktól helyben megkaphatják a mindennapjaik túléléséhez szükséges segítséget.

Nehezíti a szeretetszolgálat munkáját, az egyének rehabilitációját, hogy gyakran nincsenek hosszú távú céljaik, csak annyi, hogy meglegyen a napi étel és takaró, amit pedig helyben meg tudnak kapni.

Ők nehezen mennek be a közös szálláshelyekre, még akkor is, ha étel és meleg ott is van. A szálló ellenzésének fontos oka ugyanis, hogy a beköltözéssel fel kellene áldozniuk emberi kapcsolataikat – ami hajléktalanságtól függetlenül minden embernek fontos.

Egy hajléktalan embernek sokat számíthat – kicsit életben is tartja –, ha rendszeresen találkozik egy-egy környéken megismert személlyel, aki adott időpontban mindig ugyanarra jár, és ad ezt-azt, meg lehet vele kicsit beszélgetni – tette hozzá.

Vidó Zoltán polgárőr hajléktalanokat keres egy híd alatt Zuglóban 2017. január 8-án

Bizalom és egyéni bánásmód

Morva Emília megjegyezte, egy hajléktalan szálló bár biztonságosabb, de általában sok embert lát el, ezért nagyon fontos lenne, hogy a segítők megtalálják, hogyan lehet egyéni bánásmódban részesíteni, személyre szabottan gondozni az ott lakó hajléktalan embereket. Annak jelentőségét is hangsúlyozta, hogy felépüljön a bizalom az ellátott és a szociális munkás között, ezáltal a hajléktalan elhiggye, mégiscsak érdemes a járdaszegély vagy a kapualj helyett a szállót választani, ahol majd apró lépésekben a rehabilitációja is elindulhat.

Szemerédy Zsolt, a debreceni segítőszolgálat vezetője azt mondta, céljuk, hogy a tömegszállásokat több, kisebb hellyel váltsák fel. Hozzátette, fűthető konténereket is felállítottak, ahol szintén szívesebben tartózkodnak akiknek tömegiszonyuk van. A hosszabb távú segítéshez pedig holland mintára létrehoztak egy rehabilitációs tanyát, ahol foglalkoztatással kísérleteznek.

hirado.hu - Kossuth Rádió
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
MTI Hírfelhasználó