Alkotmánybíróság: nehéz pillanatok!
Íme a legfrissebb döntések. Különvélemények és párhuzamos indoklások kísérték.
2016. december 10. 14:11

Sajtószabadság.

A Kúria Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélet alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panasz vizsgálata.

A Kúria ítéletében helybenhagyta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság határozatát, mely elmarasztalta az indítványozót a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 12. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tilalom megszegéséért, melynek értelmében tilos a politikai hírhez hírolvasói véleményt fűzni.

Az indítványozó állítja: a Kúria ítélete a „parlamenti szélsőjobboldali” kifejezést tükrözte, holott tágabb kontextusban kellett volna értelmeznie. A médiaszolgáltatók által rendszeresen alkalmazott szerkesztői technika, hogy a közszereplőket nem pusztán a nevükkel, hanem rájuk általánosan alkalmazott jelzővel azonosítják, amely nem saját vélemény, nem a médiaszolgáltató talál ki, csak felhasználja őket.  A tájékozódáshoz való jognak megfelelően a médiaszolgáltatók valós, ténybeli alapokon nyugvó, a közösség által aktuálisan elfogadott tartalmat takaró kiegészítő információkat közölnek a hírtudósítások során. Ez a szerkesztői szabadság egyik megnyilvánulási formája.

Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó szerkesztői szabadsága körében, szakmai meggyőződésének és a kifogásolt kifejezés kontextusának, súlyának megfelelően tájékoztatta a nézőket a szerveződő tüntetésről, és ennek során használt olyan jelzőt a Jobbik Magyarországért Mozgalomra, amely a közbeszédben addig is széles körben elterjedt volt.

A sérelmezett 2012. november 29-én adásba került hírműsort a szakmai jogszabályoknak megfelelően készítette el. A riport egy nagy fontosságú, a közvéleményt foglalkoztató ügyről szólt, amelynek kapcsán megszólaltak politikusok és civilek.

A hírolvasó a tudósításhoz kapcsolódóan rövid felkonferáló szöveget mondott, amely a hírszolgáltatás integráns részét képezte. Az érintett pártra számos tudományos publikáció és közéleti megszólalás széles körben elterjedt módon használta a „szélsőjobboldali” kifejezést, azt is egyértelműsítve, hogy a parlamenti pártok közül a legradikálisabbról van szó. Ez ellen kizárólag az érintett párt tiltakozott; ez azonban mellékes szempont ahhoz képest, hogy a nagyobb nyilvánosság milyen jellemző kifejezéssel azonosítja. Egyébként is lehetetlen és megvalósíthatatlan, hogy hírtudósítások során csak olyan jelzőket lehessen használni, amelyek tekintetében teljes konszenzus van, és az érintettek önképével is megegyezik. Ez a szerkesztői szabadság ellehetetlenüléséhez vezetne, és sértené a sajtószabadságot.

Az indítványozó szerint a szerkesztői szabadságába történt beavatkozás szükségtelen és aránytalan volt. Az ítéletsérti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadsághoz való jogot, aránytalanul és szükségtelenül korlátozza a sajtószabadságának részét képező szerkesztői szabadságát.

***

Az Alkotmánybíróság az ügy vizsgálata során úgy ítélte meg a Kúria ítélete összhangban áll a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtó alkotmányos küldetésének a jelen alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett szempontjaival, és a hírekhez vélemény hozzáfűzését tiltó Mttv. szabály mögöttes alkotmányos rendeltetésével, azaz a hiteles és elfogulatlan tájékoztatás követelményével.

Mindezek alapján megállapította: a Kúria nem alkalmazott olyan értelmezést, mely a véleménynyilvánítási szabadságot a törvényi korláton túli indokolatlanul megszorító értelmezést valósítana meg. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1367/2014.)

A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Salamon László párhuzamos indokolást, Stumpf István és Varga Zs. András pedig különvéleményt csatolt.

Befektetési szolgáltatás, kárrendezés.

A tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCIV. törvény 16. § (4), (5), (6) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a sérelmezett jogszabály a kártalanítás mértékét - a korábbi Quaestor-törvényhez képest - számottevően csökkenti. Állítja: a törvény egyes rendelkezései követelése nagyságának függvényében hátrányosan különbözteti meg a kisebb (hárommillió forint alatti) követeléssel rendelkező károsultakkal szemben, továbbá visszamenőlegesen vonják el a tulajdonát, amivel hátrányosan különböztetik meg a nem károsult egykori Quaestor kötvényesekkel szemben. 
Álláspontja szerint a törvény sérti a normavilágosság követelményét azzal, hogy a volt Quaestor kötvényesek esetében érvényes, ugyanakkor a károsult kötvényesek esetében visszamenőlegesen érvénytelen jogügyleteknek tekinti a kötvények megvásárolását is. 
Mindezek alapján a hivatkozott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, az I. cikk (1)-(2)-(3) bekezdéseit, a XIII. cikk (1)-(2) bekezdéseiben foglalt tulajdonhoz való jogát, valamint a XV. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmának elvét.  

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: panaszok nem megalapozottak. A Quaestor törvény célja az volt, hogy a Quaestor vállalatcsoport kötvénykibocsátásával érintett befektetők helyzetét rendezze. A hatálya alá tartozóknak egy kérelemre indult eljárás során kívánt ex gratia megoldást biztosítani.

Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmével összefüggésben hangsúlyozta: a panaszok nem megalapozottak. A pénzügyi befektetők védelmének célja, hogy a befektetési szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások felszámolása esetén a befektetők részére részleges kártalanítást biztosítson. A  támadott rendelkezés nem von el szerzett jogot és nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését,  ezért az alkotmányjogi panaszokat elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/46/2016.)

A határozathoz Salamon László és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Haszonbérleti pályázat.

A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 15. §-a, 26. §-a, valamint a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 6–28. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése sérelmére alapított indítvány vizsgálata.

Az indítványra okot adó ügyben a Közhasznú Nonprofit Kft. felperes a Magyar Állam III. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanokon a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet I. rendű alperes jogelődjével határozott időre kötött mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződések alapján vidékfejlesztési központot és ökológiai mintagazdaságot működtetett. Az I. rendű alperes több haszonbérleti pályázati felhívást tett közzé azzal, hogy a pályázati kiírás részletes feltételeit a haszonbérleti pályázati kiírás tartalmazza. Az I. rendű alperes később arról tájékoztatta a felperest, hogy a pályázati kiírásban közzétett szempontok szerint nem a felperes nyújtotta be a legjobb ajánlatot.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések az Alaptörvény P) cikkének (2) bekezdésébe ütköznek, ugyanis nem kormányrendeletben, hanem sarkalatos törvényben kellett volna meghatározni a termőföld tulajdonjogának megszerzésével, valamint hasznosításával kapcsolatos követelményrendszert.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására vonatkozik, amit bírói kezdeményezésben nem lehet indítványozni. Az indítvány a biogazdálkodással, a földek adottságainak fenntartását és jövő nemzedékek számára való megőrzését érintő jogalkotással, ennek az Alaptörvényből eredő tartalmával kapcsolatban nem tartalmaz olyan alkotmányjogi érvelést, amely szükségessé tenné, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból vizsgálja a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemben nem vizsgálható érveit – az Abtv. 64. § d) pontja alapján – visszautasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1736/2016.)

A határozathoz Pokol Béla és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Prémium megfizetése.

A Kúria Mfv.II.10.013/2015/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz lényege: 2011. és 2012. évekre a  korábbiaktól évektől eltérően a munkáltató gazdasági társaság  nem írt ki prémiumfeltételeket, így prémium fizetésére sem került sor. A sértettek egyike a 2011. és 2012. évekre 8.610.000 forint, míg a másik 8.106.000 forint prémium megfizetésére kérte kötelezni a gazdasági társaságot.

Az első fokon eljárt Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó felperesek keresetének helyt adott, hangsúlyozván: a munkáltató a korábbi munkaszerződésben prémiumfizetési kötelezettséget vállalt és ennek teljesítése alól nem mentesülhet arra figyelemmel sem, hogy később nem határozott meg prémiumfeladatokat. A munkáltatónak lehetősége lett volna egyéb feladatokat előírni a számukra, vagy a kifizetést az eredmény eléréséhez kötni, azonban ezt nem tette meg, így erre alappal nem hivatkozhatott. Összegszerűségében is helytállónak találta az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti követelését. A másodfokon eljárt Tatabányai Törvényszék –az összegszerűség kisebb mértékű megváltoztatása mellett – az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A gazdasági társaság a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a támadott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet pedig megváltoztatta és az indítványozók keresetét elutasította. Kimondta: a tárgyalt ügyben nem a munkaszerződésben vállalt prémiumfizetési kötelezettségnek volt jelentősége, hanem annak, hogy a jogszabályváltozásra tekintettel prémium már csak az ott meghatározott módon kitűzött feltételek teljesülése esetén volt fizethető. Mivel pedig a 2010. évre kiírt prémiumfeladatok – tekintettel arra, hogy azok a felperes indítványozók munkakörébe tartoztak – nem feleltek meg ezen törvényi feltételeknek, a 2011. és 2012. év tekintetében pedig prémiumfeltételek nem is kerültek kiírásra, az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az indítványozókat a perrel érintett időszakra prémium nem illette meg. Erre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig akként változtatta meg, hogy a felperesek keresetét elutasította.

Az indítványozók a Kúria felülvizsgálati ítélete ellen alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz. Érvelésük szerint a pervesztességüket megállapító, nyilvánvalóan téves ítélet „az egységes joggyakorlat követelményével is szembemegy”. Ezen felül, mivel a munkaszerződés megkötése óta minden évben részesültek prémiumban, az, mint rendszeres juttatás a munkabérük részévé, olyan alapvető munkajogi jogosultsággá vált, mint a havi munkabér kifizetés. Ezáltal ez olyan szerzett jognak minősült, amelynek elvonása a jogállam sérelmét valósítja meg. Indítványukban, illetve annak kiegészítésében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a XVII. cikk (3) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is hivatkozva kérték a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Erre tekintettel jelen ügyben nem alkotmányossági, hanem polgári jogi szakkérdésnek volt tekinthető annak eldöntése, hogy a konkrét esetben fennálltak-e az indítványozók prémiumigénye teljesítésének feltételei.

Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozta: a panaszok alapján eljárva  az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésre és azok alkalmazására hivatott rendes bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Önmagukban a bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, lévén az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Mindezekre tekintettel az indítványozók prémiumigényével kapcsolatos szakjogi kérdések eldöntése, illetve az ezzel kapcsolatos bírósági döntés – a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján – nem képezhették érdemi vizsgálat tárgyát.

Az Alkotmánybíróság  megállapította: a Kúria a döntését hatályos jogi szabályozásra alapította. Az indítványozó által a Kúria döntésével szemben felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek, ezért . az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2922/2015.)

Tisztességtelen piaci magatartás.

AKúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számon hozott ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számon hozott ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számon hozott ítélete, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli felperes gazdasági társaság - építési norma- és egységárgyűjtemények készítésével foglalkozó vállalkozás. Keresetében kérte annak megállapítását, hogy a perbeli alperes minisztérium a pályázati feltételek meghatározásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló  törvényt,  diszkriminatív eljárásukkal pedig az egyenlő bánásmód követelményét.

 Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztette elő, azonban a Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a törvény előtti egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, a tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

***

Az Alkotmánybíróság  megállapította: az indítványozó korábbi alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság részben elkésettség, részben az indítvány hiányossága miatt egyszer már visszautasította. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számon hozott ítélete elleni alkotmányjogi panasz továbbra is elkésettnek tekintendő. A kúriai ítélet, azon keresztül a jogerős ítélőtáblai ítélet és az elsőfokú ítélet ellen irányuló panasz érdemi elbírálásának pedig az Ügyrend 32. § (2) bekezdése állja útját.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdésére és az Ügyrend 32. § (2) bekezdése figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1347/2016.)

Bartha Szabó József
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
MTI Hírfelhasználó