Iskolaügy és politika
A tanár-diák viszony mindig egyenlőtlen viszonylat marad, ezen a liberálisok sem tudnak változtatni.
2016. február 19. 09:32

Miről is szól az oktatás és iskola? Jó volna, ha erről szólna a közbeszéd, s nem hamis politikai támadásokról. A magyarországi baloldal azonban csak álszakmai vitákat – sajnos pedagógusaink jelentős része erre ideológiailag még mindig fogékony – képes provokálni, amelyhez elavult de jól begyökereztetett eszméket tud nagy felületen csatolni.

Az úgynevezett progresszív pedagógia pedig már mindenhol megbukott. A „szabadságos” iskola ugyanis sehová nem vezet. Erre elég megemlítenem azt, hogy a távol-keleti diákok laposra verik az amerikai–holland típusú szabados iskolák diákjait.

Most nálunk régi és új „progresszívek” támadják a mai iskolát. Szögezzük le, vannak bőven hibák (elég csak a Klik működését említeni). De a baloldal „szakmai” érvei – leszámítva bizonyos pedagógusi panaszokat – tragikomikusak. Mert lehet ugyan a centralizációt támadni, de mi van akkor, ha a szegény önkormányzatok nem tudják kifizetni a tanári béreket? Arról sem érdemes vitatkozni, hogy – mondjuk – húszféle könyvet érdemes-e forgalomban tartani. Mi lesz a költöző családok gyermekeivel? Mi a garancia a helyi tanárok szakmai minőségére?

Miért gondolják egyes baloldali politikusok azt, hogy „mindenki” bevonása iskolai ügyekbe eleve emeli az iskolák színvonalát? Elég öreg pedagógus vagyok, s tudom, hogy az okoskodó tanácskozásoknak nulla az eredménye. A kádárizmusból kinőtt „szakembereknek”, majd a „liberális” képezdékből kikerülő ifjú pedagógusnemzedéknek alapjában véve csak rendszerbomlasztó céljai vannak. Miközben a gyerekek érdekeire hivatkoznak, azok valódi érdekei ellen hatnak. A mai magyar iskola évente romló (pl. PISA) eredményei sok minden mellett igazán szociológiai eredetűek (a gyerekek összetételének változásaiból adódnak!). S szögezzünk le valamit: az iskola kényszerintézmény, vagyis az iskolakötelezettséget nem lehet megszüntetni vagy úgy fellazítani, hogy a gyerekek jól érezzék magukat! Az iskola kemény munkahely – a gyereket szeretettel, de fegyelemmel teljesítményre és munkára kell nevelni benne. Mit jelent ilyen összefüggésben a „mindenki” véleménye? Főleg a diákoké. Ha a diák tudná, hogy neki mire van szüksége, nem kellene iskolába járnia.

A demokrácia az iskolában tehát közel azt jelenti, mint egykor a „demokratikus hadseregben” a demokrácia. A tanár-diák viszony mindig egyenlőtlen viszonylat marad, ezen a liberálisok sem tudnak változtatni. A nagy jelszó, a kreativitás jó kiegészítő lehet, de nem oldja meg a tömeges alapos tudás gondját. Ahogyan a tanári munkaidő csökkentése sem emeli a színvonalat – főleg egy jelentősebb fizetésemelés után. A tanári érdekképviselet hasonlít az orvosi érdekképviselethez, egyik sem működhet a tanulók és a betegek figyelembevétele nélkül, s diákok és betegek heccelése pedig egyértelműen káros. Ezeken a területeken nincs előírható munkaidő sem. Sem így, sem úgy. Ha a politikai hatalom hajlandó egyeztetni, akkor az annál többet nem tehet. Egyébként az iskolarendszer működésképtelensége és „teljes kicserélése” ostobaság, hiszen egy nagy rendszer gyorsan nem átalakítható. Mert azt is tudomásul kell venni, hogy napjainkban tömegoktatás folyik. Az egyéni és csoportos bánásmód – ha egyáltalán keresztülvihető! – viszont növeli a pedagógusok munkaterhelését. Hogyan történhetne egyébként az egyéni foglalkoztatás? Az is teljesen világos, hogy az iskolák között óriási minőségi különbségek vannak, amelyeket nem lehet liberális lózungokkal megszüntetni. Mindebből látszik, hogy a liberális „szakmaiság” nem más, mint üres verbalizmus, politikai segédcsapatok működése.

Az iskola egyébként – ha jó – konzervatív intézmény, tessék csak az angol public schoolokra nézni. A folytonos nyitások egymást kioltó semmibe vezetnek. A mostani kormányzat ezt pontosan tudja. Nem véletlen például a testnevelésre koncentrálása. De ugyanide tartozik az identitást növelő tárgyak erősítése is. A „jó tanárok hálózatai” nem más, mint a megoldás liberális trójai falovai az iskolákban. Az iskola csak nagyon korlátozottan tud társadalmi különbségeket megszüntetni. Tudomásul kell venni, hogy egyéni mobilitás mellett a törvény a tömeges öröklődés. Ez így van az amerikai–holland liberális rendszerben is, mert a gyerekek teljesítménye már igen kis korban eldől. A felzárkóztató programok pedig ismét a pedagógusi óraszámok ügyét vetik fel. Végül is nem lehet visszatérni az egyéni oktatáshoz!

Amikor a mostani kormányzat mindenkivel egyeztet, az ugyanúgy baj, mintha figyelmen kívül hagyná a balos politizálókat. Nekik semmi sem jó, amíg nem ők vannak hatalmon. Az iskolát a sokféle irányzatokra és tanárokra kellene hagyni, de túl sok a hatalmi akarat, ami senkinek sem jó!

Tőkéczki László

A szerző történész, egyetemi tanár

magyaridok.hu
  • A Föld napja
    Az emberiség egész létmódjának kell megváltoznia, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát.
  • A teraszok nyitása nem a járvány végét jelenti
    A teraszok nyitása nem a járvány végét jelenti, továbbra is fontos a védelmi és járványügyi intézkedések, valamint a higiénés rendszabályok betartása, a pincéreknek a teraszokon is kötelező lesz a maszkviselet, a vendégeknek csak akkor, ha belépnek a vendégtérbe - közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ járványügyi osztályvezetője a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs nevében a csütörtöki online sajtótájékoztatón.
  • Az ország szabadságát jelképezi a megújuló Citadella
    Elkezdődött a Citadella megújítása Budapesten. A hosszú évek óta elzárt és mára lepusztult erőd felújítása 2023-ig tart - közölte a Várkapitányság az MTI-vel csütörtökön.
MTI Hírfelhasználó