A fateknő – melyet apáink, nagyapáink korában még mindenfelé becsületes teknővájó cigányok készítettek – külön ügy, az gondosabb tisztítást érdemel. Csak vizeset – a fa nem tűri a vegyszereket! Este a vacsora hurkás kolbászos – fehér és vörös borokkal. Néhányan a nótafa házasszonnyal dalra fakadnak. Népdalra. Másnap vásár: ki orjaleveshez méret nyers húst, sütni rövid karajt. A korábbról pácolt sonka is elkél a jófajta szalonnákkal egyetemben.   

Ez a jobb sorsra érdemes (?) politikus kipenderül a pixisből. Na és?! Bizonyára zsíros banki megbízatás, kereskedelmi képviselet, esetleg diplomáciai sine cura állás várja. Csakhogy itt is koppan. Rossz a híre. Ez a középtermetű, határozott arcélű közéleti szereplő öntudatos, aki nem hajlandó más, esetleg mások feje után menni.   

Jacques Baratier az általunk nem igen kedvelt Clemenceau-mondását a háború és a tábornokok viszonyáról így parafrazeálja: A gazdaság túl komoly dolog ahhoz, hogy pénzemberekre lehessen azt bízni. Baratier frappáns gondolatokkal világítja meg a műszaki, mezőgazdasági, egészségügyi, stb. szakemberek szerepének reneszánszát.  

Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs, hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint – s ez nem vicc! - most már én tehetek róla!  

Ők aztán minden erővel, hatalomra kerülésük után politikai ráhatással is gondoskodtak róla, hogy erről a korszakról mi jelenhet, mi jelenjen meg. Modor Ádám történész emlékei szerint Demszky például a saját BKV-s rendfenntartóival söpörtette ki egykori harcostársainak, a Katalizátor Iroda képviselőinek eladóhelyeit a Metró területéről.   

Billi(kom)od e hazúg világnak
Feneketlen hordója, úgy ám!
Borost belé! mert nem szívelhetjük,
Hazug szájjal ásitoz reánk;

Borost belé! hogy felszökjön a hajlam -
Éljen nemes Ibolya-barát,
Ki, midőn a vész harangja zúgott,
Szent hűséggel nyujtá jobb karját;  

Ezt a holló mondja az A holló-ban. Ám nem egy másik hollónak, amelynek tudvalevőleg „nem vájja ki a szemét”. Tapasztalatom szerint ez fertőz a fiatalabb korosztályok között. Az értékek relativizálása. Rásegít a suttogó propaganda, az „Ők sem jobbak, különbek, mint mi, sőt! Csak szájalnak, míg mi a legnehezebb világgazdasági környezetben megmentettük az országot".  

Jedlik Ányos nevét manapság leginkább bencés rendi életének és halálának városa, Győr fényezi. Nem a Rába Holding NyRt., amelynek még köze is lehetne Jedlik Ányos műszaki tudományos tevékenységéhez. Az ilyen nemzetközi holdingoknak itt, Kelet-Közép Európában a lokalitás megbecsülése smafu.   

Ez a frankó közmeló. Miértünk, nem az ellenzékért. A tanfolyam-góré mondja: mi vagyunk a köz, a mieinket kell megdumálni. Tavasszal a demokrácija lesz gethás. ha amazok győznek. Ők és a Gordonka fasírtban vannak. Ezért azok fasírszták. Ezt kell itt mondani, hogy mindenki tuggya, kire adja a vóksát.   

Rosszkedvünk telét éltük az elmúlt jó néhány évben. Legyen már végre másként! Legyen e tél a jókedvünkké! Már az óesztendő jó fele is Fletó-mentesre sikeredett. Minden remény meg van rá, hogy az Új Év nagyobbik hányadában Böszme legjobb honi tanítványától is megszabadulunk.   

Tőkés mosolyogva gondolkodott egy percig, majd megindult a templom felé. A falu utána. Be sem fértek mindnyájan. Szélesre tárták a templomkaput, hogy a kiszorultaknak is hallhassák az előkarácsonyi textust s a szentbeszédet. Az ortodox vallásúak a kapu előtt le is térdepeltek. Az 1989. december 21-i menyői istentiszteletet – mint ahogy azt elhatározták – úrvacsora gyanánt az élelmiszer segély kiosztása követte.   

Éppen a tárgyalóteremből távoztak sugárzóan derűs, diadalittas arccal. Márai jól megnézte magának ekkor Osusky nagykövetet és Benes Eduárdot. Azt, aki - írja - „ a béketárgyaláson egyszerűen elrajzolta a térképen Pozsonyt, Komáromot és Kassát”. A kassai polgárősök ivadékaként Márai megemlíti, hogy boldogult gyermekkorában Kassán csupán egyetlen cseh volt – Novák úr, a szabó.