Nézem a televíziót. Valami reprezentatívnak szánt vélemény-előfújó negyedórában Mesterházy Attila – mint megtudtuk, derék magyar kurtanemes família tagja; igen, igen, ő mondta – uszít. Hergel. Zizisít. Gyűlöletet kelt a Fidesz, a magyarság és a polgár(i)ság ellen. Hazudik. Vagy csak ostoba.
A Hazatérési Hivatal az egyik legfontosabb nemzeti intézmény lehet a következő években. Elsőként magáról a létezéséről kell értesíteni az „odakint” ragadtakat, tudjanak róla, hogy van hová fordulniuk. A hivatal már puszta létével is jelzi, hogy az ország hazavárja egykori országlakosait és ezek utódait: a közösség számít elszakadt tagjaira.
A megtévesztésekből – legyenek azok bármilyen természetűek - végképp elegünk van. Hiszen nap mint nap látjuk, halljuk, hány gagyizó vágja át az emberek egy részét, ígérve fűt-fát, olcsón elérhető jólétet, „Jön az igazság”-ot?! Mennyi honszerető, naiv jó szándékot rabolnak meg kigyúrt testű és lelkiségű figurák?!
1848-49-ben a forradalom, a tett, a cselekvés ideje jött el. 2010-ben azonban nem forradalommal tudunk igazán jót tenni magunknak. 2010-ben egy másik tettnek, egy másik cselekvésnek van itt az ideje: a jog fegyverével, a választás erejével, a népakarat kinyilvánításával megmutathatjuk, hogy elég.
A 48-as forradalomra emlékezve, hihetetlennek tűnik, hogy ugyanebben az országban éltek emberek, akiknek elég volt egyetlen ellenség, szabadságot akartak és hajlandóak voltak tenni érte. Az ország népe azóta alaposan elsatnyult.
Légy vidám! – kuncog a hét krajcár. Vigyorgok. És várok.
Egy nokedlis dobozra, benne tizenöt nokedlivel? Egy aktatáskára, benne húsz dokumentummal? Gyuszi taxis nájlonstaniclijára? Tocsikolhatnékom lenne? Nem hiszem. Drámai bejelentés következik: engem sohasem akartak megvesztegetni! Becsszó.
Közös bűn, közös felelősség, közösen kell viselni a jóvátétel terheit. Ez volt az, amit Adenauernek nem kellett sokáig magyaráznia, a szövetségesek brutálisan beleverték a németek fejébe 1944–45-ben. Sajnos nálunk bizonyosan arról szól majd a következő néhány év, hogy az ország tönkretevői károgni fognak, miért nincs már itt a kánaán, pedig a Fidesz...
Március 15-én és az ezt követő napokban a felnőttek, a vendégek is „az ágyú csodájára” járnak. Az ágyúnézés a Szent György Napok egyik fő attrakciója lesz, a Kárpát-medence sokféle tájáról érkező vendégek történelmi visszapillantásra alkalmas támpontjává válik.
Hiába menesztették már korábban a politikust, most szembe kell néznie egykori ballépésének átvilágítóival. Bizottság vizsgálja ki, miért született olyan politikai döntés, amelyből kára származott az országnak. Bűnbakkeresés? Nem. Hanem bűnöskeresés. Távolról sem ugyanaz.
"Az ország jó úton is van, ezt még a vak is látja" - ezt nyilatkozta szó szerint a kormányszóvivő. Vak kormánynak vak szóvivőt, ez így kerek. Azonban a tét nem a humorfesztivál megnyerése, hanem a magyar nemzet jövője. És ha az államára nem számíthat a nemzet, akkor...
Gyűlöletbe süllyedt a nyomorral, kifosztottsággal, bűnözéssel, jövőtlenséggel küzdő Magyarország – ezt hazudta egy európai tanácsnak a rágalmazó. Rágalom-hadviselés. Hazugságháború.
Cél: a vagyon megszerzése. Ne tudjon védekezni az amúgy is eszköztelen, biológiailag is megrendült országtulajdonos.
Ha nem történik meg a D209-es lebukása, ma valószínűleg kiegyensúlyozottabbak az ország pénzügyei. Az öngyilkos osztogatás nem indult volna el a volt titkosrendőr leleplezése nélkül. A botrány kirobbantói jót akartak: tisztábbá akarták tenni a demokráciát. Ám arra nem számítottak, hogy a kispártnak a hatalom sokkal fontosabb, mint az elemi erkölcs.
A következő, március 15-ei hétvégére a Gyurcsány-elit balhét remél. A balhé igazolásul szolgálna arra, hogy a kormánynak a „rend”, a „biztonság”, a „köztársaság”, sőt a „szabadság” védelmében erőhöz, erőszakhoz szabad folyamodnia. Egyszersmind meggyőzné a pártot arról, hogy csak és kizárólag Gyurcsány elég erőskezű és rettenthetetlen ahhoz, hogy megállítsa a Fideszt.
Leomlott egy épületrész, és maga alá temetett egy járókelőt. Nem bombázás rogyasztotta le a falat… Vagy mégis? Ez a bomba nem az égbolton áthasító repülőgépből esett le. Az ország központjából szétsugárzó rombolás taszította járdára az Üllői úti téglákat.
Ez már egyfajta háború lenne? – mélázik el a polgár.
Ha eddig úgy gondoltuk, hogy a magyar állam cselekedeteit a Magyar Köztársaság Országgyűlése határozza meg, mostantól láthatjuk: nem, illetve csak részben. Amennyire megengedik ezt neki. Azt is leírva láthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank jobban igazodik egy nem magyar szervezethez, mint a magyar államhoz.
A Gyurcsány-brigád három dologtól retteg: 1. el kell számolni az adósságteher keletkezésével, 2. el kell számolni a privatizációs bevételekkel, és 3. el kell számolni az EU-s pénzekkel. Az elszámolás megakadályozására és a hatalom megőrzésére egyetlen valódi harcostárs sorakozik föl Gyurcsányék mellé: a kormánypárti sajtó.
A szeretet ünnepének belső melegségével áthatva, angyali toleranciával olvassuk Lomnici Zoltán évértékelését. A Legfelsőbb Bíróság elnöke aggódik is, optimista is. Mint mondja: „az indulatos és nem ritkán agresszív ügyfelek okoznak fokozódó gondot a bírák számára.” Azoknak az ártatlan, patyolattiszta lelkű bíráknak okoznak gondot…
Mi igazolja, hogy az egészségügy válságának az az oka, hogy egységes a társadalombiztosítási rendszerünk - és ezért a bajai csak a felbontása révén orvosolhatók? Az ember csodálkozva olvassa, hogy képesek ilyen igénytelenül, ilyen átlátszó demagógiával érvelni a szerzők és aláírók.
- Ágnes asszony azt mondta, hogy bizony otthon szülni veszélyes. Lehet, de nem biztonságos. Még ugyan nincs törvény, ami tiltaná, de nincs ami engedné sem. Szóval ahonnan nézem, úgy érvényes.
- Te ez az Ágnes, még másban is tökéletlen. A Mihály mesélte, mennyit szaladgáltak amíg a Józsit kórházba vitték.
Látszat szerint jó egészségnek örvend, de mint friss rókatetemről a bolhák, úgy ugrálnak le róla azok, akik rajta élősködtek – ami nem változtat a tényen, hogy politikai értelemben bacilusgazda volt ő. Betegségeket terjesztett, és alaposan megfertőzte a magyar társadalmat.
Akár még az is kiderülhet, hogy Kádár János titokban gyónni járt a Szabadság téri amerikai nagykövetségre, ahol 1956 után a bíboros úr töltötte lelkigyakorlatos éveit. Miközben Mária néni türelmesen várta őt a közeli Parlamentben levő tájékoztatási hivatali irodájában, a rózsafüzérét morzsolgatva.
A magyarok érdekeit hivatalból védő külügyminiszter nem vállalt ütközést a magyar lány érdekében. Felsőbb szempontok miatt? Kényelem okán? Megfeleléskényszerből? Jófiúskodásról a külügyminiszter asszony esetében nem beszélhetünk. Legföljebb hercigeskedésről.
Maga az MSZP elnöke sem marad el, ő a párt választmányának ülésén szólt így, október 1-jén: Az Európai Unióban egyetlen olyan ország sem található, ahol a Parlamentben ne szólalna meg az ELLENZÉK VEZÉRE. Summa summarum, Orbán Viktort szabad nácizni. Kódoltan persze, mert úgy nem kell bíróságra menni. A kódolt nácizás fogalmát is a liberálisok alkották meg, saját purifikátori hajlamaik kielégítésére.
„Először harmincezer forintra bírságoltak meg, később ezt visszavonta a bíróság, ám kiküldtek egy határozatot: fizessek be csaknem hetvenmilliós perköltséget. Szó szerint rosszul lettem, azt hittem infarktust kapok. Barátaim megnyugtattak, hogy csak tévedés lehet. Írtam hát az összeget megállapító Szabó György bírónak, helyesbítsen. Két és fél évig válaszra sem méltattak."
Talán már nincs messze az idő, amikor alkalmanként pontosan olyant olvasztunk ki a mélyhűtőből, amilyenre szükségünk van. Legyünk azonban szigorúak, s a lejárt határidejű anyákat dobjuk ki, ne kísérletezzünk a feljavításukkal.
Ne csináljunk Attilából Szvatoplukot és Decebált. A magyar történelem és kultúra hamis mítoszok nélkül is megtartó erő lehet, nem kell hozzá hamis legendákat fantáziálni, hamisítani. Az ősök elvannak dilettánsok és ábrándozók csillogó látomásai nélkül is. Az ősködösítés azoknak az érdekét szolgálja, akiknek az igazság az ellenségük.
A szocialista szavazók valami általam ismeretlen önkínzó, mazochista okból tömegesen magukra vették a „hazaáruló” jelzőt – most kíváncsian várom, hogy világgá kiáltják-e azt is: nekik sincs ki az öt karikájuk, elvégre az olimpiai aláírásgyűjtést eddig a Szocialista Párt is teljes mellszélességgel támogatta, csak épp erről elfelejtették értesíteni pártonkívüli (vagy MSZMP-s?) kormányfő-jelöltjüket.
Azon a helyen, ahol a drogostól a homoszexuálisig, a krisnástól a szcientológusig, a pornósztártól a politikusig mindenkinek tolerancia jutott, a Szent Korona híveinek a sistergő gyűlölettel kellett szembenézniük.
Még a szocializmusban sem tudták elérni, hogy a kultúra nullpontra süllyedjen. Sőt. A proletár-állam adott magára. Neki szüksége volt a haladó értelmiségre. Erre a rendszerre már nem maradt más, mint a haladó értelmiség. A proletár –állam operába járatta nyűtt unokáit, merev nagypapáit, munkásdalárda-tagjait. Mi már versenyben akarunk maradni az európai piacon. Ez a fontos. Ehhez bankárok kellenek. Ezeket csak dekulturálva lehet elérni. Kérem ehhez kevés idő kell. Főleg reklám. Nő-reklám. Elfekvők. Meztelenek. Autóban, priccsen.
Végül is, kiderül, hogy István München közelében (a Starnbergi-tó partján) olvassa Imre cikkét Jeruzsálemről, melyet eredetileg Die Zeitben publikált (s csak az után És-ben; „magyar változat”).
Azt mondják: ez a nap százmillió ember halálába torkollott. Hogy pontosan mekkora ez a szám, sose fogjuk megtudni. De azt igen, hogy – sok, nagyon sok. Egérből is sok lenne ennyi egy elvetélt kísérlethez.
Azzal érdemes azért számolni, hogy az április elejei gázáremeléssel egy időben fog összezuhanni a költségvetés. Aztán majd nézegethetjük az újrainduló ózdi kohászatot, Gurmai csizmáját, meg Bokros hitelességét.
Ezek után „kiszivárgott” a beszéd – motoros futárok vitték ki a nagyobb sajtóorgánumok vezetőihez, így szoktak a dolgok szivárogni –, és a teljes szocialista frakció úgy döntött, hogy a beszéd ellenére (tízezrek a parlament előtt időközben igen hangosan nemtetszésüknek adnak hangot) mégiscsak bizalmat szavazott Ferencnek. Nomármost, nem mindegy ki szivárogtatta ki?
Állócsillagok rogyogtak utolszor a tisztelt ház egén. Még egyszer élvezhettük ezt a küldetés tudatos és szerepzavaros izét, ami arról szólt, hogy ők rohadtul felelősségteljesek és ezért aztán nem népszerűek.
A szocialista párt nagyon humoros, és egyben izgalmas taktikát választott arra, hogy megnyerje a választást: halálra akarja röhögtetni ellenfelét. A kancelláriaminiszter tegnap elképesztő tirádákat zengett az ellenzék hihetetlen pénzszivattyújáról, nyolc év alatti 17 százalékos növekedéssel kampányolnak (átlagban kettő kemény százalék), csak a jobboldal ellenzékieskedte bele az országot a szakadékba.
És eltűrték, igen közösségileg eltűrték, hogy ugyanez az ember a következő lépést sem látva kormányzás helyett kommunikáljon. Felsoroljuk, hogy mi minden ment a lecsóba Őszöd után is? Minek?! Mindenki tudja. Most meg kulturált hangnemről beszélnek. Ezek.
Mivel az ügyészség a régi jó 72-es félkatonai rendszerben maradt meg szervezetileg, ezért elég a vezetőt megsérteni, és az rögtön mindent magához vonhat, továbbá a teljes büntetőeljárás felett ellenőrzést gyakorol. A vezető pedig nincs alárendelve a parlamentnek. Ez pedig egy bűnszövetségként funkcionáló pártnak nem jó hír.
A nagy csatazajban érdemes figyelni arra, hogy az MDF-et jelenlegi formájában arra találták ki, hogy összegyűjtögesse középről mindazokat, akik lehullottak a gyurcsányi koalíció egyre kisebbedő tányérjáról. Így aztán mindent lehet: van itt szentkorona szövetség meg konzervatív politika, Bokros legenda meg aradi honvédszobor, Debreczeni Jóska meg Bánk Attila. Most éppen egy kis európai, konzervatív, szalonképes panelprolizás.
Vajon miért is ne hinné el a társadalom a szocialistáknak még egyszer, amit számtalanszor elhitt? Mi változott vajon pozitív irányban abban a szociológiai miliőben, ahol már az egyetemisták se tudnak helyesen írni, és nem tudják mi Magyarország államformája? Pegazus-szárnyakat hallunk magunk mellett suhogni?
Tehát a mocsadék önkormányzatnak nem csak arra van pénze, hogy kommunikáljon, hanem hogy a sajtóhátteret is megrendelje! Felkészül abból, hogy mi van, és még el is mondja! Ez egy olyan feladat, ami hagyományosan nincs elvégezve önkormányzati szinten. De ne ezen rugózzunk.
„Most kezd csak megmutatkozni, mekkora bajt okozott az SZDSZ azzal, hogy szétverte önmagát” - mondja Kis, és ezzel beismeri, hogy nem érti a jelenlegi helyzet kialakulásának és az SZDSZ önszétverésének okát. Azt ugyanis sok tekintetben maga az SZDSZ okozta sajátos, megdönthetetlen dogmáival és állandó, baloldal felé hajló megalkuvásaival.
Hazafelé tartott a metróval. Hozzálépett egy BKV-ellenőr és bérlete megtekintése után közölte vele: az igazolvány hamis. Az igazolvány, miután elmentek egy ellenőrzőpontra, valóban hamisnak bizonyult, mivel az „át volt kaparva”. Ismerősömtől a bérletjegyet bevonták, szerencsére ellene feljelentést nem tettek, jegyet vett, hazament.
Emlékszünk még arra a zsarnokságra? Az üres boltokra, az eldózerolt városokra, falvakra, templomokra? A nyomorba, alultápláltságba, ruhátlanságra kényszerített gyermekekre? Az emberi jogok cinikus megtaposására? A végtelen tapsikoltatásra? A bornírt, szürreális és végtelenül kegyetlen diktatúrára?
Hírek
