Mi lesz ebből, százados úr? – Nem tudom. Őszintén mondom, hogy nem tudom. De remélni merem, hogy most megbukik Ceausescu. Ja, nem a rendszer! Odáig nem merek gondolni. Vagy nem tudok? Ez valami hasonló, mint a magyar ’56. A szovjetek nélkül. Most nem fognak bejönni.

Sokszor ki lehetett már cselezni a terrort. Most a felvidéki értelmiségiek a latinhoz menekülnek, ne kelljen önmagukat megalázniuk a terrorrezsim nyelvével… „Invitatio” – írták a meghívóra, hogy elkerüljék az államilag fenyegetően előírt szellemi szennyeződést.

Ők aztán minden erővel, hatalomra kerülésük után politikai ráhatással is gondoskodtak róla, hogy erről a korszakról mi jelenhet, mi jelenjen meg. Modor Ádám történész emlékei szerint Demszky például a saját BKV-s rendfenntartóival söpörtette ki egykori harcostársainak, a Katalizátor Iroda képviselőinek eladóhelyeit a Metró területéről.

Mivel az ügyészség a régi jó 72-es félkatonai rendszerben maradt meg szervezetileg, ezért elég a vezetőt megsérteni, és az rögtön mindent magához vonhat, továbbá a teljes büntetőeljárás felett ellenőrzést gyakorol. A vezető pedig nincs alárendelve a parlamentnek. Ez pedig egy bűnszövetségként funkcionáló pártnak nem jó hír.

A fickóval az a baj, hogy a vallásos embereket rendre összekeveri az egyházakkal. A kettőnek kb. annyi köze van egymáshoz, mint egy falu lakójának a település polgármesteri hivatalához. Egyébként cikkíró szerint 40 éves koráig mindenki szarik a katolikus szexuáletikára.

A kommunista hatalomátvétel eltörölte a nevezett intézményeket, vagy legalább is a felismerhetetlenségig átalakította. Az új urak elődeiket osztálybíráskodással, azaz az alávetettek terrorizálásának jogi báránybőrbe bújtatásával vádolták elődeiket, s ennek megfelelően visszaütöttek, megvalósítván a valódi terrorbíráskodás gyakorlatát.

A következő négy évben a közös alapok lerakását nem lehet megspórolni. Az állam akkora gazdasági slamasztikában van, hogy ha az új országgyűlésben helyet foglaló politikai erők nem lesznek képesek egyezségre jutni, akkor a magyar állam összeomlása elkerülhetetlen.

"Az ország jó úton is van, ezt még a vak is látja" - ezt nyilatkozta szó szerint a kormányszóvivő. Vak kormánynak vak szóvivőt, ez így kerek. Azonban a tét nem a humorfesztivál megnyerése, hanem a magyar nemzet jövője. És ha az államára nem számíthat a nemzet, akkor...

Gyűlöletbe süllyedt a nyomorral, kifosztottsággal, bűnözéssel, jövőtlenséggel küzdő Magyarország – ezt hazudta egy európai tanácsnak a rágalmazó. Rágalom-hadviselés. Hazugságháború. Cél: a vagyon megszerzése. Ne tudjon védekezni az amúgy is eszköztelen, biológiailag is megrendült országtulajdonos.

Ha nem történik meg a D209-es lebukása, ma valószínűleg kiegyensúlyozottabbak az ország pénzügyei. Az öngyilkos osztogatás nem indult volna el a volt titkosrendőr leleplezése nélkül. A botrány kirobbantói jót akartak: tisztábbá akarták tenni a demokráciát. Ám arra nem számítottak, hogy a kispártnak a hatalom sokkal fontosabb, mint az elemi erkölcs.

A következő, március 15-ei hétvégére a Gyurcsány-elit balhét remél. A balhé igazolásul szolgálna arra, hogy a kormánynak a „rend”, a „biztonság”, a „köztársaság”, sőt a „szabadság” védelmében erőhöz, erőszakhoz szabad folyamodnia. Egyszersmind meggyőzné a pártot arról, hogy csak és kizárólag Gyurcsány elég erőskezű és rettenthetetlen ahhoz, hogy megállítsa a Fideszt.

Leomlott egy épületrész, és maga alá temetett egy járókelőt. Nem bombázás rogyasztotta le a falat… Vagy mégis? Ez a bomba nem az égbolton áthasító repülőgépből esett le. Az ország központjából szétsugárzó rombolás taszította járdára az Üllői úti téglákat. Ez már egyfajta háború lenne? – mélázik el a polgár.

Ha eddig úgy gondoltuk, hogy a magyar állam cselekedeteit a Magyar Köztársaság Országgyűlése határozza meg, mostantól láthatjuk: nem, illetve csak részben. Amennyire megengedik ezt neki. Azt is leírva láthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank jobban igazodik egy nem magyar szervezethez, mint a magyar államhoz.

A Gyurcsány-brigád három dologtól retteg: 1. el kell számolni az adósságteher keletkezésével, 2. el kell számolni a privatizációs bevételekkel, és 3. el kell számolni az EU-s pénzekkel. Az elszámolás megakadályozására és a hatalom megőrzésére egyetlen valódi harcostárs sorakozik föl Gyurcsányék mellé: a kormánypárti sajtó.

A szeretet ünnepének belső melegségével áthatva, angyali toleranciával olvassuk Lomnici Zoltán évértékelését. A Legfelsőbb Bíróság elnöke aggódik is, optimista is. Mint mondja: „az indulatos és nem ritkán agresszív ügyfelek okoznak fokozódó gondot a bírák számára.” Azoknak az ártatlan, patyolattiszta lelkű bíráknak okoznak gondot…

Mi igazolja, hogy az egészségügy válságának az az oka, hogy egységes a társadalombiztosítási rendszerünk - és ezért a bajai csak a felbontása révén orvosolhatók? Az ember csodálkozva olvassa, hogy képesek ilyen igénytelenül, ilyen átlátszó demagógiával érvelni a szerzők és aláírók.

- Ágnes asszony azt mondta, hogy bizony otthon szülni veszélyes. Lehet, de nem biztonságos. Még ugyan nincs törvény, ami tiltaná, de nincs ami engedné sem. Szóval ahonnan nézem, úgy érvényes.
- Te ez az Ágnes, még másban is tökéletlen. A Mihály mesélte, mennyit szaladgáltak amíg a Józsit kórházba vitték.

Látszat szerint jó egészségnek örvend, de mint friss rókatetemről a bolhák, úgy ugrálnak le róla azok, akik rajta élősködtek – ami nem változtat a tényen, hogy politikai értelemben bacilusgazda volt ő. Betegségeket terjesztett, és alaposan megfertőzte a magyar társadalmat.

Akár még az is kiderülhet, hogy Kádár János titokban gyónni járt a Szabadság téri amerikai nagykövetségre, ahol 1956 után a bíboros úr töltötte lelkigyakorlatos éveit. Miközben Mária néni türelmesen várta őt a közeli Parlamentben levő tájékoztatási hivatali irodájában, a rózsafüzérét morzsolgatva.

A magyarok érdekeit hivatalból védő külügyminiszter nem vállalt ütközést a magyar lány érdekében. Felsőbb szempontok miatt? Kényelem okán? Megfeleléskényszerből? Jófiúskodásról a külügyminiszter asszony esetében nem beszélhetünk. Legföljebb hercigeskedésről.

Maga az MSZP elnöke sem marad el, ő a párt választmányának ülésén szólt így, október 1-jén: Az Európai Unióban egyetlen olyan ország sem található, ahol a Parlamentben ne szólalna meg az ELLENZÉK VEZÉRE. Summa summarum, Orbán Viktort szabad nácizni. Kódoltan persze, mert úgy nem kell bíróságra menni. A kódolt nácizás fogalmát is a liberálisok alkották meg, saját purifikátori hajlamaik kielégítésére.

„Először harmincezer forintra bírságoltak meg, később ezt visszavonta a bíróság, ám kiküldtek egy határozatot: fizessek be csaknem hetvenmilliós perköltséget. Szó szerint rosszul lettem, azt hittem infarktust kapok. Barátaim megnyugtattak, hogy csak tévedés lehet. Írtam hát az összeget megállapító Szabó György bírónak, helyesbítsen. Két és fél évig válaszra sem méltattak."

Talán már nincs messze az idő, amikor alkalmanként pontosan olyant olvasztunk ki a mélyhűtőből, amilyenre szükségünk van. Legyünk azonban szigorúak, s a lejárt határidejű anyákat dobjuk ki, ne kísérletezzünk a feljavításukkal.

Ne csináljunk Attilából Szvatoplukot és Decebált. A magyar történelem és kultúra hamis mítoszok nélkül is megtartó erő lehet, nem kell hozzá hamis legendákat fantáziálni, hamisítani. Az ősök elvannak dilettánsok és ábrándozók csillogó látomásai nélkül is. Az ősködösítés azoknak az érdekét szolgálja, akiknek az igazság az ellenségük.

A szocialista szavazók valami általam ismeretlen önkínzó, mazochista okból tömegesen magukra vették a „hazaáruló” jelzőt – most kíváncsian várom, hogy világgá kiáltják-e azt is: nekik sincs ki az öt karikájuk, elvégre az olimpiai aláírásgyűjtést eddig a Szocialista Párt is teljes mellszélességgel támogatta, csak épp erről elfelejtették értesíteni pártonkívüli (vagy MSZMP-s?) kormányfő-jelöltjüket.

Azon a helyen, ahol a drogostól a homoszexuálisig, a krisnástól a szcientológusig, a pornósztártól a politikusig mindenkinek tolerancia jutott, a Szent Korona híveinek a sistergő gyűlölettel kellett szembenézniük.

Még a szocializmusban sem tudták elérni, hogy a kultúra nullpontra süllyedjen. Sőt. A proletár-állam adott magára. Neki szüksége volt a haladó értelmiségre. Erre a rendszerre már nem maradt más, mint a haladó értelmiség. A proletár –állam operába járatta nyűtt unokáit, merev nagypapáit, munkásdalárda-tagjait. Mi már versenyben akarunk maradni az európai piacon. Ez a fontos. Ehhez bankárok kellenek. Ezeket csak dekulturálva lehet elérni.
Kérem ehhez kevés idő kell. Főleg reklám.
Nő-reklám. Elfekvők. Meztelenek. Autóban, priccsen.

Végül is, kiderül, hogy István München közelében (a Starnbergi-tó partján) olvassa Imre cikkét Jeruzsálemről, melyet eredetileg Die Zeitben publikált (s csak az után És-ben; „magyar változat”).

Azt mondják: ez a nap százmillió ember halálába torkollott. Hogy pontosan mekkora ez a szám, sose fogjuk megtudni. De azt igen, hogy – sok, nagyon sok. Egérből is sok lenne ennyi egy elvetélt kísérlethez.