Megint beigazolódott egy közhely, az élet a legnagyobb rendező.

Megszületett az ítélet Geréb Ágnes perében. Az ország jobbik fele megdöbbent, sőt fölháborodott Geréb Ágnes elítélésén. A Népszabadság is. Február 14-én vezércikkben foglalta össze álláspontját. Amit alapvetően osztunk. Teljesen egyetértünk például ezzel:

A bíróság lezárt egy ügyet, de nem oldotta meg. Megtehette volna, ha az eljárás során minden körülményt mérlegel, és nem csak az egyik oldal (közvetetten nagyon is érintett) szakértőitől kér szakvéleményt. A kirendelt orvos szakértők azonban szinte kivétel nélkül a kórházi világból érkező nőgyógyászok voltak. Az ilyen szakértők azok, akik a kórházi körülmények között átszúrt méh vagy a kórházban észre nem vett méhen kívüli terhesség esetében sosem mutatják ki az orvosi felelősséget, de az otthon szülést, mint olyat, elvből ellenzik.

Mit kezdhetünk azonban ezzel az „elemzéssel”:

A bíróság szemét nem Párizsra vagy Hollandiára, hanem az elavult és nőellenes magyar kórházi gyakorlatra vetette: a középpontban a konzervatív főorvossal, akinek a kezében szike, a zsebében boríték.

A Népszabadság politikai napilap. Hasábjain a „konzervatív” nem orvosi kifejezés. Igen, a lap a konzervatív világnézettel azonosítja a bírói ítéletet és vele a piacféltő nőgyógyászlobbit.

Ezzel szemben a tény a következő: az otthon szülés alapfilozófiája konzervatív. Vissza akarja helyezni jogaiba a természetest (hogy a szülés normális életfolyamat, nem „betegség”), továbbá vissza akarja adni a nő jogát, hogy életét a saját kezében tartsa.

A Népszabadság tehát filozófiai értelemben hazudik. A nagy igyekezetben bájos címlappal teszi ezt:

Lehet, titokban leigazolták Schmitt Pált. Különben biztosan nem fordulhatna elő ilyen ordenáré hiba ezeken a hasábokon, ahol évek óta gúnyolódnak az elnök helyesírásán (aki igencsak gyarló ember, viszont legalább nem akar újságírásból megélni).

Vissza a konzervativizmushoz.

A lap szükségtelennek találta vezércikkben méltatni a KDNP képviselőit azért, mert példás gyorsasággal jelezték: kegyelemért fordulnak az elnökhöz (akinek írásmódját a lap megidézte az ítélet kapcsán).

Na és ekkor jött a nagy rendező, az élet. Lebukott egy kórházi orvos (feltűnt, hogy a nevét véletlenül sem írja meg egyetlen ellenzéki lap sem?), aki tucatszám végezte – kórházban! – az illegális abortuszt.

Mit tesz erre a Népszabadság? Vezércikket ír. Ami nagyon helyes. Az egyszeri olvasó arra gondol, hogy ha az otthon szülés elítélése mögött a konzervatív főorvos áll, kezében szikével, zsebében borítékkal, akkor az illegális kórházi abortusz mögött a liberális főorvos áll, egyik kezében küretkanállal, a másikban számlakönyvvel (hihi).

De nem. A Népszabadság vezércikkéből (a két nappal későbbi lapszámban!) máris kiderül, hogy az illegális abortusztömegért nem az azt elvégző orvos a felelős, hanem – a mostani, „liberálisnak mondott” szabályozás:

A legvalószínűbbnek azt tűnik, hogy aki megteheti, elmenekül a kötelező magyarázkodás és az ismerős környezet elől. Akinek van pénze, elutazik néhány napra, és a fizikailag és lelkileg megterhelő beavatkozást a hazainál lényegesen jobb körülmények között végzik el rajta.

És vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak külföldre menni, de a kötelező körökre sem tudják rászánni magukat. Keresnek – és Várpalotán eddig találtak is – olyan nőgyógyászt, aki jó pénzért eltekint a szabályoktól. Ők illegális abortuszon esnek át.

Ez a helyzet most, a kormánypárti politikusok által liberálisnak mondott szabályozás idején. Az abortusztörvényt érdemben nem szigorítják, ezt sokszor leszögezték, de azt elképzelhetőnek tartják, hogy „jobban megismertetik” az érintett nőkkel döntésük súlyát. Erre pedig semmi sem alkalmasabb, mint a már működő kötelező tanácsadások szigorítása.

Tehát a várpalotai tömegmészárlásért (száz gyermek meggyilkolását mi másnak kell neveznünk?) ugyancsak a konzervatívok a felelősek, ráadásul éppen azzal, hogy meg akarják ismertetni a nőkkel a döntésük súlyát.

Hát igen. Erre születni kell, erre a gondolkodásmódra.

Ez az a lap, amelyik hetvenéves történetében számtalanszor követelte ártatlan emberek bebörtönzését, felakasztását, amelyik élénken helyeselte diktátorok működését, tömegmészárlásokat bagatellizált. Nem tagadja meg most sem önmagát.