„Nem jó, ha egy ország polgárai attól félnek, hogy az állami szerveket olyanok ellen használják, akiknek nincs más bűnük, mint hogy kritikusak a kormánnyal szemben. És most ez történik.”

Ezt írta egy amerikai szélsőséges.

Nem 2006 októberében, novemberében írta, amikor magyar fiatalokat zártak köztörvényes bűnözők közé – miután titkos udvaron térdepeltették, véresre verték őket -, nem. Az amerikai szélsőséges ezt 2012-ben írta.

Önmagában ez az egyetlen eset is sugallja, hogy lefizetett propagandisták mételyezik a közhangulatot egy uniós tagállamban. Valahonnan bőségesen buzog pénzforrás arra, hogy Amerikából Európába hozzanak egy szélsőséges rasszistát, táplálják, elszállásolják, és föl is hecceljék, hogy kiélhesse alantas ösztöneit.

A fondor a plágiumhisztéria kitörésekor kezdett világossá válni.

Már javában záporzott a nemzetközi össztűz a politikuscsoportra. Egy internacionalista parlament csőcseléke a legfertelmesebb hazugságokat hordta össze a tagállamról, fittyet hányva arra, hogy minden mondatukból kiderült: a legelemibb információknak sincsenek birtokában. Buták – nyersebben szólva hülyék – a témakörhöz. De még a tagállam oda kivezényelt csürhéje is rásegített a gyűlöletpropagandára.

Hetek óta tartott a pénzügyi lejáratás, hogy az egyik legveszélyesebb fegyverrel, az árfolyammal sodorják bajba a tagállamot. Ekkor robbant a plágiumbomba.

Szakszerű időzítéssel.

Az anyag már egy éve dossziéban állt. Várva, mikor érdemes előhozni. Pont a legjobbkor dobták nyilvánosságra. A tagállamban ilyen kifinomult agytröszt aligha létezik, vélhető, hogy külföldi tervezőasztalon dolgozták ki a karaktergyilkosság forgatókönyvét. Meglehetős sikerrel. Noha a plágiumgyanúba kevert politikus elődeiről vélhetően sokkal súlyosabb dokumentumokat áshattak volna – és valószínűleg ástak is – elő, ezt nem tették, illetve nem repítették őket nyilvánosságra. Itt ellenben a plágiumgyanú is hatott.

Megvárták, míg a plágiummal gyanúsított személy nyilatkozik, aztán elővették az egy éve odakészített dosszié második felét is, amellyel a nyilatkozatot mulatságossá tették.

A külső nyomás mellé belső méreganyagot is fecskendezve a sodrásban a zátonyokat kerülni próbáló vezetőség idegrendszerébe.

A közlekedési vállalat földre kényszerítése már kegyelemdöfés akart lenni. Ám lehet, hogy elhajolt előle az áldozatjelölt. Mindenesetre már-már háborús pszichózis járja át egyre jobban a társadalmat.

És mindezek mellé a fölbérelt amerikai szélsőséges némber ciánozó hazugságai, buta, de romboló populizmusa mint napi ráerősítés mérgez. Támadás minden fronton, egyszerre és folyamatosan. Pontosan megtervezve, precízen végrehajtva. Valószínűleg az áldozattársadalom költségén.

Érdemes a dátumokat jegyezni, a végrehajtók nevét regisztrálni. Tanulni lehet - sőt kell - belőle.