A budai várban türelmesen várakozó tömeg száma az órák alatt csak nőtt és nőtt, miközben a színpadon a magyar népzene legjelesebb képviselői hallatták hangjukat. A Zurgó együttes, Bognár Szilvia, Szabó Csilla énekei után Horváth Gyula színművész Ady Magyar jakobinus dala című versét adta elő.

Turi-Kovács Béla, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke a vidék képviselőjének nevezte magát, a gazdatársadalom nevében mondta el a következőket: „A kisgazdák a választások előtt várták, hogy ez a kampány róluk is szóljon. Április 7. előtt a kormány elmondta, hogyan képzeli el a jövőt, talán túl csendesen. Ahogy Arany János írja, ha a sárdobálók beverték őket sárral, nem pöröltek, félreálltak, letörölték. Április 7-e után a gazdatársadalom megértette a hívó szót. Turi-Kovács Béla az ő nevükben kimondta: „Mi kisgazdák egyenlő felekként akarunk és tudunk részt venni az összefogásban. Félre kell tenni minden kicsinyes pártérdeket. Egyek vagyunk, együtt haladunk.” Az összefogást ki kell terjeszteni a falvakra, a vidék városaira is.

Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Szövetség elnöke ugyanígy megerősítette a kereszténydemokraták együttműködését a polgári összefogással. „Talán 1956-ban történt meg utoljára az, hogy a lelkekben az az erkölcsi emelkedettség jelent meg, amikor az ember képes túllépni önmagán, és saját érdekeit alárendeli a nemzet egésze érdekeinek. Ekkor megszületik valamiféle új minőségű kapcsolat: az egység. Az elmúlt négy évben felfedeztük, hogy közös értékeink vannak, és felismertük, hogy vannak közösségeink, amelyek fontosak: a család, az egyházi közösségek, a nemzet. Megjelent a lelkekben a haza szeretete. Ezek az értékek nem fordítanak szembe minket másokkal, de azt szeretnénk, ha ezek egyre több honfitársunkban megerősödnének.” Végül azt a feladatot jelölte ki a jövőben, hogy az összefogásnak le kell képeződnie polgári szervezetek szintjére.

Hende Csaba, az MDF alelnöke a jobbközép erők nevében csatlakozott az összefogáshoz. „Az MDF kész teljes erejéből részt venni és a közös ügyet szolgálni.” Az alelnök dicső őseinkre emlékeztetett, akik sokkal nehezebb időkben is kiverték a kontyos törököt és az osztrák császár katonáit is. Hősies lelkük legyen utunkon vezérlő csillagunk, s reméljük, hogy munkánk bőséges gyümölcseit a 15 milliós magyarság asztalára tehetjük majd.

A Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke, Pokorni Zoltán örömmel kezdett beszédébe: „Azt hittem, azért gyűltünk össze, mert aggódunk a jövő miatt. De ahogy végignézek az arcokon, látom a szemekben a ragyogást. Ha csak aggódnánk, nem lennénk ennyien.” A Fidesz elnöke az elmúlt négy év példájával figyelmeztetett, hogy nem volt könnyű együttmaradni a jobboldalnak. Köszönetet mondott a kisgazdáknak azért, hogy ez sikerülhetett. S minden nehézség ellenére a Fideszre többen szavaztak 2002-ben, mint 1998-ban. Ezt a sikert pedig az irigykedők megannyi rágalma sem veheti el tőlük.
Pokorni végül azt mondta el, mire használhatja erejét az összefogás: ha eljön a pillanat, és arra lesz szükség, lépni tud majd, mert megszületett az együttműködés. Most derül ki majd azonban, hogy amit az Orbán-kormány létrehozott, gyökeret tud-e verni. Valóban fontosak-e a számunkra a megszületett értékek, tudunk-e tenni érte akkor is, ha kevesebb eszköz áll rendelkezésre. Mindannyiunkon múlik, hogy az eredmények megmaradnak-e. „Személyes üggyé vált az ország sorsa: emberek milliói jönnek rá, hogy a demokrácia nem merül ki négyévenkénti szavazásban, míg a köztes időben a tévé gondolkodik helyettük. Az ország sorsának nem nézői, hanem aktív cselekvői akarnak lenni”. Az országgyűlésben végzett munka nem lesz elég. Szükség van az összefogásara, s a legfőbb parancs a kitartás. Az egymásba vetett bizalom erejére lesz a legnagyobb szükségünk a következő négy évben.”

Orbán Viktor beszédének legelső mondatában megállapította: a választás lezárult. „A Fidesz MPP győzött, de az élelmes ezüstérmes összefogott a szemfüles bronzérmessel, és ők álltak együtt a dobogó legfelső fokára.” Mindez talán azért következhetett be, mert még nem volt elég erő, elég hit, remény és szeretet a jobboldal személyeiben. „Egy nemzet, ha magasra akar jutni, csak akkor nem szédül el, ha biztos célra szegezi szemét, és biztos talajt érez a lába alatt.” Ehhez még talán fejlődnünk kell. Itt Churchillt idézte Orbán: „A siker soha nem végleges. De soha ne add fel. Soha, soha, soha, soha, soha." „A szocialista párt, miközben az elmúlt négy évben minden törvényt és célt megtámadott, a választási küzdelemben hirtelen kijelentette: mindazt folytatni kívánják, amit a polgári kormány létrehozott. A legfontosabb, hogy azt tartsuk szem előtt: ami történik, javára válik-e a nemzetnek. És ma nem ’94-et írunk, amikor a jobboldal megzavarodott és szétdőlt. Ma semmit sem követhet el az új kormány a polgári Magyarország szándékai és akarata ellenére." „Nincsenek kormányzati eszközeink, de van sok millió ember akarata. A második fordulót az összefogás megnyerte. Új feladatuk, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis csoportokat, baráti köröket. Együttlétre, kis polgári csoportokra van szükség. Ezek a százszámra létrejövő polgári köröket kérem, hogy jelentkezzenek a demokráciavonalak telefonszámain, hogy tudjunk egymásról, s ha mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk.Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ne engedjük a Terror Háza Múzeum átkeresztelését, hogy ravasz módszerekkel külföldieknek adják el a magyar földet, hogy szétrombolják a státusztörvényt, hogy elvegyék a családoktól azt, amit megkaptak. És ez elől a küzdelem elől nem futhatunk el.”

gondola