Sokat bántottam Csurka Istvánt.

Mert jó volt együtt üvölteni a sakálokkal.

Így van ez mindig. Az ember fiatalon és ostobán a falkához csapódik, különösen, ha úgy látszik, a falkán kívül nincsen élet, nincsen igazság.

(...)

Csurka darabjait pedig két évtizede nem játszották színházak idehaza. Túl jó volt Ő ennek a közegnek. A Pepe-Kapa ürességének. S mire akadt végre egy színház, amelyik műsorra tűzte volna őt, addigra meghalt. Mert bár soha nem mutatta, de szívére vette a gyalázkodást, a bántást, az igazságtalanságot.

(...)

TGM emberien búcsúzott tőle. A legocsmányabbul meg a Kurucinfo. És ez legalább annyira érthető és természetes, mint amennyire érthetetlen. Így kerülnek helyükre a dolgok. Így válik riasztó valósággá az elmúlt húsz év másik nagy tapasztalata: Hogy Csurka Istvánnak majd mindenben igaza volt. Ha olykor „rosszul” mondta is – de igaza volt…