Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy a várhatóan a február 7-i országértékelő beszédben is hangsúlyosan szereplő irányváltásban milyen szerepe van az egyre erőteljesebb külső nyomásnak.

„A 2010-es választás arról szólt, hogy az elmúlt húsz év társadalmi-politikai rendje mögül elfogyott az erő. Mi az első másfél-két évben egy új status quo jogi és szabályozási alapjait raktuk le, ennek legfontosabb eleme a január elsejétől hatályos alaptörvény áll” – mondta a Heti Válasznak a miniszterelnök egyik befolyásos tanácsadója.

A háttérember a Charles de Gaulle példáját említi. A teljesen elfáradt francia IV. köztársaság rendszerét 1958-ban váltotta fel egy új alkotmánnyal a közügyekhez megmentőként visszatért tábornok. A katona-politikus egy új alkotmánnyal megalapította a máig is létező V. köztársaságot. „Puccs”, „diktatúra” – szóltak az akkori francia baloldaliak érvei, aztán ők is megszokták a sokáig nem tetsző rendszert.

Más kormányzati tényezők ugyanakkor úgy vélik, az irányváltás tulajdonképpen a „gazdasági szabadságharc” elfelejtését hivatott elkendőzni. A kommunikációs elmozdulás azonban már aligha lesz elegendő.

Ha tudni szeretné, hogy milyen – akár a ciklus végéig elhúzódó – nemzetközi eljárások várhatóak még Magyarország ellen, és keleti szél helyett miért nyugati vihar tombol, a cikket megtalálhatja a Heti Válasz február 2-i számában.