Ha politikus követ el korrupciógyanús cselekményt, akkor nincs elévülés. Ezt sugallta egy, a napokban címlaptörténetként megjelent beszámoló. Egy uniós tagállam nagy országos napilapja „fő helyen” foglalkozott egy 1996-os korrupcióval.

A korrupcióval teli párt politikusa követte el.

Tizenhat éve történt, mégis friss eseményként tálalta a bűnesetet a napilap. Nagyon helyesen. Az adott párt egykori vezérarcai, akik a bizonyos szürke jószághoz hasonlatosan elsőként iszkoltak el a süllyedő hajóról, nos, eme volt vezérarcok azóta is vigyorognak a nyilvánosságban.

És hogy a háttérben mit művelnek, azt sejthetjük.

A bizonyos politikus mint miniszter olyan szerződést kötött egy mediterrán céggel, amely szerződés nyomán a mediterránok a nagy közlekedési vállalatnál szinte semmit nem teljesítettek, ámde fölvettek – az évek során – több mint négymilliárd fabatkát.

Hogy ez a hatalmas összeg milyen zsebekbe folyt, soha nem tudjuk meg.

A fő vétkes azonban kézben van. Föl lehet tenni neki a kérdéseket szigorú körülmények között. Nem a parlamentben, ahol populista módon böfögheti: csak az ország mai helyzetéről akarják elterelni a figyelmet…

Konkrét kérdésre konkrét feleletet várnak.

Ha megtagadja a válaszokat – ahogy a tagállam Hazugságkirálya tette az ügyészségen ipari kamerák előtt -, akkor egy következő igazságszolgáltatási szakaszban vélhetően már nem kerülheti meg őket. Kérdéseket kap, és ha nem felel, hosszú időt adnak neki ahhoz, hogy állami őrzés mellett gondolkodhasson tetteiről.

A konkrét bűneset is lényeges, ám még jelentősebb maga az áttörés.

Áttört a korrupciót védő arcvonal. A korrupt párt vezérürüi a társadalom képébe röhöghettek éveken át: mi sérthetetlenek vagyunk! Tudjátok rólunk - hiszen a sajtó is megírta, a parlamentben többször is elhangzott -, hogy állami karhatalmat használtunk családi üzleti ügyben, de nem tudtok velünk mit kezdeni…

Ez volt eddig.

A címlaptörténet azonban változás jelez. Hiába telt már el tizenhat év: a suskus, a mutyi napvilágra kerül. A nyilvánosságban nincs elévülés: a korrupt politikus lelepleződik akkor is, ha az ügyészség már nem tud vele mit kezdeni.

Sorjáznak a kérdések.

Miképpen ajándékozott városvezető 99 évre hatalmas értékű telket külföldi tanító szervezetnek? Hová lettek a település eladott ingatlanjaiból beözönlő pénzek? Miként tűnhetett el a korrupciót vizsgáló nemzetközi szervezet 120 oldalas jelentése egy városházi fiókban? Milyen forrásból épült egy elhíresedett tengerparti villa? Milyen forrásból épültek az agglomerációban villák? Miért úszta meg kivizsgálás nélkül a külföldi cég által pénzelt amerikai utaztatást a miniszter? Miért maradt következmények nélkül a kakaóbiztos klaviatúrák ügye?...

Dossziék vannak. Talán kinyílnak most, a frontáttörés után.