Néhány napja figyelmeztettünk már: a gyarmatosítás nem azonos a hódítással. Most újabb fejlemény igazolja gyanúnkat: a történelem felületes ismerete „segít” a félreértésben, illetve a félrevezetésben.

Mint (éppen halottak napján) föl is idéztük honlapunkon az euróbírálatok közül a legfrappánsabbat: Az euró nem más, mint Adolf Hitlert álmának megvalósulása a német szupremáciáról Európában – most kénytelenek vagyunk jelezni, bizony, a bírálat fair.

Az EU a minap azzal állt elő, hogy Görögország búcsúzzon el a szuverenitásától, elvégre aki tartozik, az nem lehet szuverén.

Ez utóbbi megállapítás régóta jól ismert igazság. Legyen elég csak a Hamletra utalnunk, amelyben Polonius így oktatja a fiát: „adósság a gazdálkodás élét tompítja”.

Aki adósságot csinál, a jövőjét éli fel. Csakhogy az adósságot kormányok csinálják, ők viszont a saját népük (és nem önmaguk) jövőjét élik föl. Az államadósság kérdése éppen ezért elsősorban nem gazdasági, hanem morális kérdés.

Az államadósságok esetében feltartóztathatatlanul közeledik egy nagy-nagy kérdés megválaszolása: léteznek-e egyáltalán, avagy csupán a banki könyveléstechnika bravúrjai? Ha kiderül ugyanis, hogy az illető adós nem is kapott kölcsön, csupán beszippantották egy elszámolási mókuskerékbe (azaz egyszeri hitelért cserébe n+1-szer „elszámolják vele” a tartozását), akkor hamar kiderülhet: a világon a banki könyvekben szereplő pénz (azaz tartozás) jelentős, méghozzá igen jelentős hányada mindig is csupán papíron létezett. Soha senki sem adta oda senkinek, és amit eredetileg odaadott, azt már régen vissza is kapta.

Sürgősen elő kellene venni Aquinói Szent Tamást is, aki meggyőző érveléssel bizonyította be, hogy kamatot szedni tilos, mert erkölcstelen. Egyébként a kamatszedést korlátozza Mózes vallása és az iszlám is.

Meglehet, a kereszténység szétverését szorgalmasan folytató liberális hadakozás egyik fő oka, hogy elő ne merjék venni Szent Tamást. De az is meglehet, hogy ha majd jő egy pápa vagy más prédikátor, aki megteszi (szomorú tény, hogy a protestánsok nem léphetnek föl arcvesztés nélkül ez ügyen) – nos akkor megkezdődik egy új reneszánsz, az ipari téboly utáni újjászületés.

Visszatérve a görögökhöz: lélegzetünket visszatartva figyeljük, mit tesznek. Behódolnak az új Sztambulnak? Föllázadnak, mint legjobb hagyományaik parancsolják?

A Negyedik Birodalom sorsa függ döntésüktől. Ha befekszenek, akkor Berlin uralma alá fogja hajtani fél Európát – hogy aztán jöjjön a nagy krach, mert Berlin képtelen uralkodni egész Európán, a kontinens egész egyszerűen nem uralható német földről, ez évezredes tapasztalat.

Utóirat gyanánt figyelmeztetünk: a gyarmatosítók bármikor be tudják bizonyítani, hogy a gyarmatosítás részükről kész ráfizetés. E célra évszázados retorikai és pénzügyi technikák állnak rendelkezésre. Csak annyit jeleznénk előre, hogy ha igazat beszélnének, el se kezdték volna a gyarmatosítást, illetve hamar fölhagytak volna vele. Szóval ez a „nekünk kész ráfizetés, hogy gyarmataink vannak” retorika velejéig hamis. Berlin az első perctől fogva jól jár az euróval, senki se higgye el, ha mást bizonygat.