Bőven jut mindkettőből. Az EU parlament az előbbiek fóruma, a hazai médiatér jelentős hányada az utóbbiaké. Az előbbiek közvetlen célpontja a magyar miniszterelnök, az utóbbiaké az államfő.

A plágiumvadászat a kétezres években profi foglalkozássá nőtte ki magát. A vadászok rejtőzködőek. Ám létezik német nyelvterületen egy professzióját nyilvánosan válallaló professzorasszony, bizonyos Debora Weber-Wulff, a Hochschule für Technik und Wirtschaft Berlin főiskoláról. Teamje egyetemistákból, tudományos kutatókból és egyéb önkéntesekből áll. Mindannyian disszertációk százainak eredetiségét vizsgálják szabadidejükben. Az un. Plagiarism Detection Software Test 201 teszt segítségével szinte bárki cserkészhet kisebb-nagyobb plágium-vadra, ha elejteni nem is tudja.

A jővő megsejtése, vagy inkább a jelen érzékeny detektálása vezethette a Digitális sampling és fájlcsere c. könyv fiatal szerzőjét Mezei Pétert, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar oktatóját, amikor fölvállalta e kutatási témát. Munkája  2010-ben jelent meg, s melyet azóta bizonyára buzgón forgat a szakjogász társadalom. E munkában laikus érdeklődőként fedeztük fel az un. fair use teszt fogalmát, az USA kereskedelmi jogrendzserének, a copyright sértések megállapításának fontos elemét. Az ottani bíróságok, melyeknek mind több a dolguk, négy tényezővel szembesítik a plágiumgyanús eseteket. Az első: a felhasználás célja és jellege. A második törvényi tényező a szerzői jog által védett mű természete. A harmadik és a negyedik : a felhasznált rész mértéke és lényegessége, illetve hatása a mű potenciális piacára vagy értékére.

Ez utóbbi tényező, magyarán az értékdevalválás a fő céljuk a címben említett alkotmány-és plágiumvadászainknak. Áttekintve az államfőt ért eddigi vadászati eredményeket, mind a balliberális, mind a szélsőjobb sajtót, sajátos kép rajzolódik ki a plágium kérdésben. A Jobbik ifjúsági tagozatának két vezetője odáig elment – a Sándor palotáig – hogy személyesen kívánta átadni az államfőnek Umberto Eco "Hogyan írjunk szakdolgozatot" című könyvét. Mások
előcitálják a volt német hadügyminiszter, Karl-Theodor zu Guttenberg egy évvel ezelőtti esetét. Ő az „Alkotmány és alkotmányszerződés. Az alkotmányfeljődés szakaszai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban” c. terjedelmes, 475 oldalas könyv alakban is megjelentetett opusával bukott meg. A plágumvadászat eredményei láttán a Bayreuthi Egyetem visszavonta a miniszter doktori címét, Karl-Theodor pedig lemondott tisztéről.

A HVG több ismertté vált külföldi plágumgyanúról beszámol, ám feltűnt, hogy egy olyan esetről, amely két évvel ezelőtt itthon és külföldön is nagy port vert fel - mélyen hallgat. Esterházy Péternek a „Harmonia Caelestis” című munkájában  Sigfrid Gauch, az egyik német érintett több oldalon át saját szövegével találkozott. Gauch kimutatta, az inkrimilált passzusok az ő 1979-ben megjelent „Vaterspuren” c. (Apa-nyomok) c.regényéből származnak. Az ottani plágiumvadászok hamar kiderítették, hogy számtalan idegen szöveg lelhető fel Esterházy művében. „Jóllehet 185 író művét érintette Esterházy mester varázskeze Ernst Jüngertől (23 oldal)  Peter Handkén át Danilo Kis-ig,  itt – ahogy az amcsik mondanák - „more sophisticated” a helyzet. Egyrészt Esterházy túl nagy név, hála a német kultúrpápáknak. Most forduljanak a saját teremtményük ellen...?!”  - írtuk 2010 tavaszán a gondolában. Nem is igen fordultak. Annyit azért engedtek, hogy a mű további kiadásaiban feltüntették a nagyobb passzusok eredeti szerzőinek a neveit.

A plagizátorokkal fogalkozó mai írások közül egyetlen mégis megemlíti Esterházy nevét: „Egy, a doktori címét frissen elveszített angol képviselő azzal védekezett, miután lebukott, - olvassuk a Mohaonline-ban - hogy ő csak a Cambridge-ben szokásos hivatkozási kultúrát követte: azaz amolyan Esterházy Péter módra vendégszövegként kezelte az idegen mondatokat – persze csakis a könnyebb olvashatóság kedvéért. Ezen persze a cambridge-i doktoranduszok teljesen kiakadtak, és felhívták a figyelmet arra, hogy ilyen szokás Cambridge-ben sincs, és persze a világ többi egyetemén sem.”

Van olyan fórum, amelyik közvéleménykutatást kezdeményezett az államfő doktori disszertációjának ügyében. Itt fölvetették, hogy a disszertáció a hírek szerint (!) alapvető formai követelményeknek sem felel meg, mert az nem tartalmaz lábjegyzeteket. Az eleve ítéletet mondó vélemények között egyetlen akadt, amely a felelősség kérdést kiterjeszti: szerinte Schmitt vétlen az ügyben, mert ha a bírálóbizottság visszadobja a disszertációt, a dolgozat készítője bizonyára kijavítja a hibákat.

Jó hír a jelen s a jövő buzgó hazai plágiumvadászainak: létezik KOPI Online Plágiumkereső és Információs Portál néven magyar fejlesztésű „vadászfegyver” is. Magyar, angol, német nyelveken való keresésre tették alkalmassá, de ígéretük szerint bővítik a kínálatot.  Mennyiséget mér, s az idézetláncok dacára az eredeti szerzőt is megkeresi.

Meggyőződésünk, nincs messze az idő, amikor - az internetnek hála - össznépi foglalkozássá válik a plágiumvadászat. Tudományos munkatársak – kutatók – tízezrei kezdik e vadászatot, többféle indítékból. Lesznek őszintén kíváncsiak: kik, mikor, milyen opusban és mekkora terjedelemben merítettek az ő publikációikból. Mások, a magukat is célpontnak érzők lázasan kutatnak majd az olyan kollégák esetleges plágiumai után, akiktől korábban éppen ők emeltek be szövegeket, méréseket, eredményeket. Legjobb védekezés a támadás. No meg itt még a zsarolás sem kizárható: ha te nyilvánosságra hozod az én plágiumaimat, én ugyanezt teszem a tieiddel! Akármilyen népszerű is például a leleplezések VroniPlag nevű internetes fóruma, a fentiek okán a felderített eseteknek csak töredéke kerül napvilágra. A többit, s az is lehet, a többet elintézik sub rosa.

A felfedezett és még nyilvánosságra nem hozott plágiumgyanús ügyek kecsegtető üzleti vállalkozások alapjait vethetik meg. A zsarolás témát folytatva: mint korábban az in flagranti fényképek, ezek is felhasználhatóak pénzügyi, politikai zsarolásra. Lesz dolga a fiatal jogásznemzedéknek évtizedekre, s lesz méltó keresete is.