Szélsőségesen buta képviselők ülnek az Európai Parlamentben. Képviselők? Megélhetési figurák. „Senki sem balga ingyen” – szól a modern bölcsesség. Igen, egyik-másik valószínűleg nem balga, hanem korrupt. Megfizetik azért, hogy hisztériázzon.

De kik állhatnak a háttérben?

Kiknek az érdeke Magyarország lejáratása? Kik vezénylik ezt a kíméletlen hadjáratot? Kikben dúl a féktelen magyarellenesség? Kik szeretnék kiradírozni a térképről hazánkat? És eltüntetni a magyar embereket is. A kultúrával együtt.

Ezt csak sejthetjük.

Egy volt maoista például úgy fogalmazott: A jogi kérdéseken túl a demokratikus elveket is tiszteletben kell tartani, mert az a magyar emberek legfőbb érdeke… Igen, egy volt maoista aggódik a demokratikus elvekért… Miután évtizedekkel pajkos fiatalsága után is kiállt maoista múltja mellett.

Egy osztrák szocialista a magyar politikushoz fordult: „Ön hatalmat akar gyakorolni, hatalomban akar maradni. Ez az intézkedések mögött meghúzódó szellem, amely aláássa azokat a szabadságjogokat, amelyekért korábban ön is keményen harcolt.” Az osztrák szélsőséges ezt nem annak a magyar politikusnak mondta, aki maga vallotta be, hogy „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet, tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz”, majd viperákkal verette sérültre a hazugságpolitika ellen tiltakozó uniós polgárokat. Nem. Az osztrák szélsőségesnek ez ellen akkor egy szava sem volt. Ő egy demokratára kiáltozott.

A liberális fanatikusok egyik vezérürüje azt lódította: „a szabadságért és demokráciáért küzdünk”. Szerinte a „kisebbségnek joga van arra, hogy ne éljen félelemben”. Ezt nem annak a politikusnak mondta, aki gumitölténnyel lövette a félelem ellen tiltakozó uniós polgárokat, majd köztörvényes bűnözők közé záratta őket hetekig – a fanatikus liberális akkor kussolt. Ezt most és egy demokratának mondta.

Egy magyar szélsőséges azt panaszolta, hogy „az elrontott gazdaságpolitika, a demokráciaellenes intézkedések kijavítása elsősorban a magyarok érdeke”. Ez az extrém politikus nem akkor tiltakozott a gazdaságpolitika ellen, amikor brutálisan nőtt az államadósság, valamint az önkormányzatok és a családok vészesen eladósodtak, nem. Akkor kussolt. És vette föl javában a brüsszeli jövedelmet. Ő most, a borzalmas baklövések kijavításakor gúnyolódik.

Egy másik magyar szélsőséges úgy fogalmazott, Magyarországon „a jogállamiságot szőnyegbombázás érte”. Nem akkor, amikor fiatalokat térdepeltettek és vertek gumibottal titkos udvaron a kékruhások. Akkor ő is gyáván kussolt. Most panaszkodik, amikor a szélsőséges hazudozásokat is rendben közzé teszi az állami sajtó.

A brüsszeli felszólalásokat hallva, olvasva az európaiságért és demokráciáért évtizedek óta küszködő magyar kiábrándul. Ezek a szélsőségesek, fanatikusok nem értelmiségiek – állapíthatja meg szomorúan. Nem demokraták, de nem is európaiak. Ennyire primitív politikusok még abban a másik, régi, összeomlott unióban sem voltak.

Brüsszel szégyent hoz Európára.