A történet egy debreceni hátsó kertben indult, ahol a rengeteg nyári esőt követő gombabetegségek lerohasztották a zöldségeket, ám a gazda nem adta fel, és ötletelni kezdett. Végül egy zseniális megoldással rukkolt elő, ami minimális ráfordítással a zöldség mellett a családja halszükségletét is fedezi. A mikéntjét sokszor egyetemi tanárok sem értik teljesen, pedig a megoldás a természet tiszta logikáján alapul, ráadásul az emberiség meglehetősen homályos jövőképéhez is ad egy reménysugarat.

„Amikor elvitte a kertemet a sok gomba, elkezdtem a neten fóliasátrak után kutatni” – meséli az egyébként online-marketing menedzserként dolgozó Gönczi Péter. „Véletlenül akadtam a napfénnyel fűtött passzív üvegházra, ám erről alig csordogáltak az infók a világhálón.” Talált viszont egy videót is, amit nem igazán értett: „halak úszkáltak egy tartályban, mellettük meg kavicsban nőtt a saláta…”

A megoldást a természet adja

A kérdőjelek hamar felkiáltójelekké változtak a 34 éves, kétgyermekes családapában, amikor rájött, hogy mire bukkant rá. A videón ugyanis a világon még alig elterjedt akvapóniát mutatták be, ami az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) egyesítéséből jött létre. Nagyszerűségét és egyszerűségét az adja, hogy a két rendszer hátrányait előnnyé kovácsolja, ezáltal egy természetes és meghökkentően olcsó működést biztosít.

Mindkét folyamat önmagában is hatékony és ennek megfelelően elterjedt, ám mindkettő hatalmas költségekkel jár. „A hidropóniában a növények föld nélkül vízben nevelik, az összes szükséges tápanyagot műtrágyával viszik be a vízbe. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökerekkel mind innen származnak, tehát működőképes a dolog. Viszont a több száz köbméter vizet időnként cserélni kell, a leengedett vizet külön kezelni is kell, mielőtt a környezetbe visszaengedhető. Az akvakultúra is egyre terjed a tengeri halászat visszaszorulásával. Az intenzív halászatok is rendszeres vízcserével működnek a megfelelő vízminőség megőrzése érdekében, sőt a tartályok vizét gyakran fűteni is kell.”

Az akvapóniában a fent felsorolt összes költségtényező megszűnik egy természetes körfolyamat által. „A halak ürülékét tartalmazó víz az ammóniát nitráttá alakító baktériumoknak köszönhetően a növények számára fontos tápanyaggal telítődik. A haltartály tehát odakerül a kavicságy mellé, és a belőle érkező víz öntözi a növények kavicságyát. Utóbbiak szépen növekednek tőle, ráadásul megtisztítják a vizet. A növényektől visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű és oxigéndús lesz.”

„Ha ennyire logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”

Ez a cikk már ezen a ponton megérdemelne egy pár perces szünetet, egy kávét és némi elgondolkodást, ám a java csak ezután jön. A debreceni hobbikertész ugyanis ezt a rendszert egyedülálló módon egy passzív üvegházban kezdte el működtetni.

„Az akvapónia a nálunk melegebb éghajlatú területeken jelent meg, ahol a téli működtetése sem jelent gondot. Én viszont akárhogy is számoltam, nem tűnt kizártnak, hogy ezen az éghajlaton is meg lehet oldani egy passzív üvegházzal.” Mivel utóbbi módszerre is csak alig-alig akad fellelhető példa, nem volt egyszerű előre tervezni a folyamatot. „Számolgattam a napsugarak hajlásszögétől kezdve, a napos órák számán át a kinti hőmérsékletingadozáson keresztül minden paramétert, mert bár valamilyen szinten le volt írva, nem volt konkrét adatsor, főleg a mi klímánkra nem. Többször végigzongoráztam mindent, és bár halálosan logikusan összeállt a dolog, éppen emiatt gyanakodtam. Ha ennyire logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”

Télen magát fűti!

A gyanakvást végül elsöpörte a vállalkozó kedv - „Legyünk realisták, követeljük a lehetetlent, egy télen magát fűtő, nyáron magát hűtő üvegház a hátsó kertben, amiben nulla erőfeszítéssel halakat nevelek, és zöldséget termelek…” - idén márciusban a barátai segítségével felépítette a 22 négyzetméteres üvegházat, melynek csupán a déli oldala van üvegből, a többi szigetelt. A napfényből érkező hő tárolását az északi falon elhelyezett vízzel teli hordók biztosítják. Az üvegházba bekerült egy haltartály 50 szivárványos pisztránggal, a vizet egy régi szivattyú mozgatja a növények alatt levő 30 centis kavicságyba, és vissza. Szinte minden újrafelhasznált anyagból készült, így az elindulás nem jelentett az átlagember számára elérhetetlen beruházást.

Két-három év alatt megtérül, a munkaigénye minimális

Bár a kevés napsütés miatt a legnehezebb időszaknak tűnő télből még két hónap hátra van, a debreceni akvapónia eddig kiválóan vizsgázott, az üvegház fűtés nélkül hozta a megfelelő klímát, mind a halak, mind a növények számára. „Kezdetben a feleségem nem igazán lelkesedett az ötletért, de azóta érezhetően megbékélt vele, hiszen a rendszer garantáltan vegyszermentes, kiváló minőségű paradicsommal, paprikával, hagymával, retekkel, salátával, káposztával fedezi a család zöldségszükségletét télen-nyáron. Emellett fűszer- és gyógynövényeket ad, és heti egy halétkezést is biztosít.”

Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs!

A ráfordított költségek javát a szivattyú adja, az üzemeltetése havi 3500 forintra jön ki. A rendszer egyetlen külső tényezőjét jelentő haltáp még ennél is kevesebbe kerül, a párolgás miatti vízveszteséget pedig esővíz pótolja. A pisztrángok Lillafüredről érkeztek, és várakozásoknál gyorsabb növekedésük mutatja, jól érzik magukat. „Számításaim szerint a beruházás két-három év alatt megtérül ezekkel a paraméterekkel, a napi munkaigény pedig minimális. Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs. Az ültetés csak annyi, hogy magot a kavicságy tetejére szórod, vagy ha palánta, akkor széthúzod a kavicsokat, és bedugod a palántot, visszahúzod a kavicsot és kész. Egyébként pedig reggelente munka előtt bejövök, beszórom a haltápot, megnézem, hogy mozog-e a szivattyú, és csókolom, másnap reggel jövök újra…”

Kínában „divat”

Gönczi Péter hangsúlyozza, hogy az akvapónia nem a haltenyésztésből és a föld nélküli növénytermesztésből fejlődött ki, hanem sokkal inkább egy visszatérés az eredeti természetes folyamathoz. „Kínában a mai napig ráeresztik a pontyot az elárasztott rizsföldekre, hogy a kártevőket, a hulladékot és az algát takarítsa el, másrészt hogy trágyázza meg a vizet, amitől jobban nő a rizs. De ugyanez a folyamat működött a régi Magyarországon az ártéri fokgazdálkodással. Az egész rendszert a természet találta ki, sőt ez maga a természet, emiatt tökéletes.”

A történet ezzel korántsem teljes, hiszen a módszer végiggondolása jó néhány távlatot nyit meg, jó néhány fajsúlyos kérdéssel - az ötlet debreceni kivitelezője nem is zárkózott el ezek megválaszolásától, így hamarosan ezeknek is teret adunk a Civishíren! (http://www.civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/agrarforradalom-egy-debreceni-hatso-kertben/1231121853)

HeGergAnd