1989-es emléktöredékek

Anna lányunk izgatottan rohant vissza Iskola utcai lakásunkból, ahová december 22-én – 1989-et írunk! - délelőtt hazaszaladt, hogy szétnézzen, történt-e valami azon az emlékezetes éjszakán az otthonunkkal? A Géniusz elmenekülése utáni első éjszakán nem tartózkodtunk otthon - egyébként az utána következőkön sem -, mert azokban a napokban olyan hírek keringtek suttogva vagy telefonbeszélgetések révén, hogy Temesváron és más erdélyi városokban fejvadászat folyik, s a „rendszer ellen lázadó irredentákat, fasisztákat” egyenként vadásszák le. Lakásukban, vagy ahol elkapják, agyonlövik őket. Akkor, természetesen nem hihettük, hogy ezeket a híreket „gyárthatják” is, és valamilyen céllal terjeszthetik.

December 22-én délután, mikor a pártbizottság épületét a megyei vezetők titkos hátsó ajtós elmenekülése után birtokba vettük, a felkelők törtek-zúztak, tévékészülékeket, írógépeket vertek földhöz, betörték az ablakokat és kirámolták vagy felborogatták a szekrényeket, s eközben, –amíg én az erkélyről az épület előtti térre összegyűlt és a parkot is ellepő tömeghez szóltam, illetve magyarul próbáltam tájékoztatni őket az országos és helyi eseményekről, arra kérve az embereket, hogy ne törjenek, zúzzanak, ne romboljanak, ne váljanak gyilkosokká, ne folyamodjunk önbíráskodáshoz, mert az igazságtétel majd az erre hivatott intézmények dolga lesz –, szóval amíg én próbáltam megnyugtatni a tömeget, addig vagy már az első rohamban az épület ellen behatoltak a Rab elvtárs irodája melletti kisebb helyiségbe. Ott valamiképpen kinyitották – feltörték? – a páncélszekrényt, amely tömve volt iratokkal, ezt kiborogatták a padlóra, és aki kíváncsi volt, vagy éppen ezzel a szándékkal érkezett a pártrezidenciára, az a papírkupacra térdelve, négykézláb turkálva keresgélt a halomban.

Valaki talált egy olyan mappát, amely a decemberi, az első titkár által még „megoldásra” ki nem jegyzett iratok között három olyan jelentést tartalmazott, amelyben a szekuritáté tájékoztatta az első titkárt a politikai figyelemre érdemes személyekről és eseményekről. Ezek közül két jelentés szerény személyemmel foglalkozott, s a harmadik az Gajzágó Márton újságíró kollégámmal kettőnket marasztalta el párt- és rendszerellenes bűnökkel. Emlékszem, az én egyik papíromon energikus vonalakkal háromszor húzta alá valaki, hogy „este foarte pirculos”, azaz „rendkívül veszélyes.”

Nono – gondoltam, - azért ez túlzás.

Volt tehát okom arra, hogy se magamat, se a családot ne tegyem ki az országos hírek alapján kikövetkeztethető veszélynek, s ezért több éjszakán át nem aludtunk otthon. Barátainknál vagy húgomnál „szálltunk” meg, már amennyit én azokban a napokban aludtam. Az éppen soros szálláshelyet nem vertük dobra, hogy a „fejvadászok” ne akadjanak nyomunkra.

Nos, Anna lányunk a december 23-i lakásszemle után rohant vissza – úgy emlékszem Kozák Albertéknél voltunk, az ADAS-tömbház tizedik emeletén - és széttépett, összetaposott papírfecniket nyújtott át, mondván, hogy a lakás rendben van, de amíg otthon tartózkodott, becsengetett egy ismeretlen fiatalember, és ez adta át a papírokat a következő szöveg kíséretében:

- Mondd meg apádnak, hogy az emberek a tegnap ha ráhallgatnak, akkor ezeket a papírokat én ma nem hozhattam volna ide. A papírok a szekuritáté belső udvarára kidobált akták között voltak, onnan kerültek a kezembe.

És ezzel el is köszönt.

Az egyik egy átlósan kettészakított kézírásos papírlap volt, rajta por és cipőtalp nyomok. Ez az ívpapír a szakítás mentén összeilleszthető volt, kézírásos, a felső jobb sarokban „Strict secret” – azaz „Szigorúan titkos” megjegyzéssel. Alatta: „Exp. unic”, azaz „Egyetlen példány”, ráértéssel: „Egyetlen példányban készült”. A harmadik sorban a dátum: 03. 04.1989.

A másik ugyancsak egy szétszakított, gépírásos fél ívpapír, amely írógéppel sokszorosított típusnyomtatvány volt, az üresen hagyott szóközök kézírással kitöltve. Ezen a papírmaradványon iktatószám is van: „00420 din 03. 04. 1989.” A két oldal egy irattartóban volt, befűzetlen, mert a befogáshoz szükséges lyukak hiányoznak. A papírlapok állapotából az is kikövetkeztethető, hogy azok, akik a szekuritáté épületébe behatoltak és mielőtt az iratokat kidobálták volna az ablakon, széttépték a dossziékat. Legalább is azt a mappát, amelyben ezek a papírlapok voltak.

Számomra első látásra a csonka papír információi voltak döbbenetesek. Ma már, 21 év múltán mosolyt fakasztóak. A cégnév és az iktató szám alatt a bal felső sarokban található a „SE APROBA” – azaz „JÓVÁHAGYVA” szöveg és Moldovan Sever alezredes (Lt.col) aláírása. Ez olvashatatlan, de a kettészakított összeragasztható állapotban lévő aláírással azonos kézjegy abból megállapítható, hogy itt nagybetűkkel ki van írva a teljes név.

Halász a hálóban

Miért lepett meg engem ez a papírfecni?

Címe : RAPORT – azaz JELENTÉS

Szövege (fordításban): Kérem engedélyezni a T.O. I.D.M. eszközök használatát SYLVESTER LAJOS, konspirációs neve „PESCARUL”, foglalkozása Újságíró a Sajtó u. 8/A.

A T.O. készülék 08. 04. 1989-től működik, meghatározatlan ideig, mert a következő rubrikában vonalka található. Az alatta lévő bekezdés azt tartalmazza, hogy a célszemély – obiectiv – mellett a fenti címen „laknak” a következő újságírók: FARKAS ERZSÉBET, ÁROS KÁROLY, INCZE IBOLYA. A másik papír – intézkedési terv - preambulumában már kifejtették, hogy abban a helyiségben rendszerellenes szövegek hangzanak el.

A szétszakított papír sorkezdő csonka szövegéből annyi még kikövetkeztethető, hogy a készülékkel az épületben elhangzó beszélgetéseket rögzítik.

Nos, miért ennek a csonka ívpapírnak a láttán lepődtem meg, amikor a kézírásos ív ennél több és teljesebb információkat tartalmaz?

Ennek, elsősorban a „PESCARUL” (HALÁSZ, HORGÁSZ) fedőnév az oka.

Azt, hogy a szekuritáté lehallgat, illetve Farkas Árpáddal együtt nyomon követ, személyesen Király Károly volt első titkártól tudtuk. Király Károly, mikor a Szemerja negyedi lakásomon azzal a beadványával keresett fel, amely a későbbiekben bejárta a nyugati világot, figyelmeztetett, hogy első titkárként a Farkas és az én állambiztonsági lehallgatásomat - nyomon követésünket - hagyta jóvá. 2010-ben, amikor „sereghajtóként” - a biztos be nem jutó helyen - Európai Parlamenti képviselőjelöltként indultam Tőkés László felkérésére, sok hónap múlva kiderült, hogy a CSNAS ellenőrizte a jelöltek esetleges állambiztonsági kapcsolatait a diktatúra éveiben, és az ellenőrzést végző bizottság, kérésem nélkül hivatalosan közölte, hogy 1972 – 1989 között hallgattak le és követtek nyomon. (Én úgy sejtettem, és most is ezt valószínűsítem, hogy már jóval ezelőtt a látókörükbe kerültem.)

Miért lepett meg a „Pescarul” fedőnév?

A diktatúra éveiben hosszú ideig a Kovászna megye sporthorgász egyesületének az elnöke voltam. Gyakorló horgászként is, de, újságíróként a sporthorgászat ügyeit eredményesebben intézhettem, mint aki csupán hobbiszinten műveli ezt a sportot. Sok haltelepítésben, versenyek szervezésében vettem részt. (Az idén Halak, vizek, sziklaszirtek címen könyvem is jelent meg Szombathelyen.)

A horgászegyesület a megyei vadászegyesülethez tartozott és annak is volt választott elnöke. Moldovan Sever alezredes, az akkori a szekufőnök. A 80-as években annak arányában, amint a diktatúra bekeményített egyre több ismeretlen szekus érkezett a megyébe. És érdekes módon ezek azonnal – valószínű hivatalból – vadászengedélyért folyamodtak. (A vadászatok alkalmával az emberek felszabadultabbak, információs kincsesbányákká válnak.) A fegyverviselési engedélyt a megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület vezetéségének kellett jóváhagynia. Ennek, horgászegyesületi elnökként én is tagja voltam. Tehát részt kellett vennem a gyűléseken.

Amikor Moldovan Sever alezredes esetenként két – három újonnan érkezett szekustisztet a gyűlések megkezdése előtt bekísért és az AGVPS vezetőségének őket bemutatta, amikor rám került a sor, mindig elhangzott a következő szöveg:

- „Ő a környék legkiválóbb horgásza. A legkiválóbb „pescar!”

Rendszerint szabadkoztam, hogy a barátaim közül bárki jobb és eredményesebb, mint jómagam, én csak amolyan kocahorgász vagyok, mindig kiigazított: „Tudjuk mi, ismerjük mi. Maga kiváló horgász. Sőt, amint alkalma van rá, az orvhorgászatot sem veti meg. Mindig az alkalomtól és a körülményektől függ.”

Persze szabadkoztam, hogy én kötetekre valót írtam össze a sporthorgászatról. Hogy lehetnék én orvhorgász?

- Tudjuk mi – kedélyeskedett. És az új szekusarcok is mosolygósra kerekedtek.

És én, a naiv nem is sejtettem, hogy amikor a „Legkiválóbb Horgásznak” titulál, tulajdonképpen a bemutatás során közli a „szigorú vállalat” embereivel – így neveztük az intézményt a hátuk mögött, s az „alkalmazottakat” „a kékszeműek” fedőnévvel illettünk -, akkor tulajdonképpen engem mutat be, mint olyan „célszemélyt”, akire majd felügyelni kell.

És minderre 1989. december 23-án döbbentem rá!

A másik papírról – címe: Intézkedési terv - azt tudhattam meg, hogy a SILE célszemély (hm, egy másik fedőnév), ennek a megfejtése már könnyebb, a Sile román becenév is egyben, de a Sylvester rövidítése is lehet. Valószínű az egyik, a Pescarul egy szűkebb, az újságírási sávot fedte, a SILE pedig az egész tevékenységemet. De ezt csak feltételezem.)

A „célba vett” személyek velem együtt ugyanazok, egy megjegyzéssel egészülnek ki: „Incze Ibolya Czegő Zoltán volt felesége”. Ez azt jelentheti – tudtunk róla -, hogy Czegő is célszemély volt, de már nem dolgozott a lapnál, a jó tollú költőt, prózaírót onnan kirúgták.

Meg kell állapítanom, hogy a poloska beszerelésének intézkedési terve a maga műfajában egy tökéletes alkotás volt. Időpontként szombatot jelölték meg, mert akkor a Sajtó utca 8/A-ban az újságírók és szerkesztők, a lapcsináló apparátus nincs jelen, mert a lap – Megyei Tükör – vasárnap nem jelenik meg. A román lappal – Cuvintul Nou) ugyanez a helyzet. „Az I. számú szolgálat vezetője (a portás ismeri) a T.O. tiszttel 21,00 órakor lép be az épületbe, amikor a nyomda sem dolgozik.”

A terv 2. bekezdése szerint abba az irodába, ahová a készüléket beszerelik, előre kipróbált kulccsal hatolnak be. (Eddig két ismeretség, illetve ismertség: 1.) az I. szolgálat szekus vezetőjét a portás ismeri, 2.) a behatoláshoz a kulcsokat előre elkészítették.)

Az intézkedési terv 3. bekezdésének lényege: f. (1989) év 08.04-én a portás ORBÁN GÁBOR lesz, aki a nyomda személyzetéhez tartozik. (A félkarú portás tehát szintén „ismerős”.)

A 4. pont szerint, amennyiben nem sikerül a tervezett időpontban a T.O. eszközt beszerelni, akkor meg kell várni, amíg újra Orbán Gábor lesz a szolgálatos.

Az operatív tiszt, aki az akció lebonyolításáért felel: Josan Florian (rangjának jelzése olvashatatlan.) Az előző bekezdések alatt megjelenik az Andras Dorel százados neve is. Ő ismeri a legjobban a terepet, hisz román újságíróból lett állambiztonsági százados.

Végül is a „Horgász” – „Pescarul” – maga került a hálóba. A történet pikantériája, hogy a „Pescarul”-nak 1984 – 1989 között a Sajtó utca 8/A alatti épületben nem volt sem irodája, sem íróasztala. Az viszont igaz, hogy amikor a szerkesztőségben megjelent, hogy írásait leadja, vagy a főszerkesztő hivatta, nemsokára ebben az irodában kötött ki, ahol az említett személyekkel, akik szintén a „hálóba” kerültek kiadós szövegeléssel minősítették az országban uralgó állapotokat. Az is valós tény, hogy 1989 már a diktatúra végjátékának esztendeje. Évek óta tudtuk, hogy lehallgatnak, nyomon követnek. Tehát kár volt a „benzinért.” 1989. decemberében járt a kezemben olyan papír is, amely a lehallgató készülék beszerelésének terve volt a kovásznai óvodának abba a termébe, amelyben Fábián Márta vezette a foglalkozásokat. A tervhez rajzot is mellékeltek. A készülék vezetéke a padló alatt a terem közepe felé futott, az óvodai foglalkozások ugyanis rendszerint körkörös felállásban zajlanak és az óvónő a kör közepén tartózkodik.

Vajon, esetenként az elmegyógyintézetekbe is beszerelték a méregdrága japán készülékeket?

A sepsiszentgyörgyi történet slusszpoénja viszont az, hogy az 1989-es fordulat után a szerkesztőség hivatalosan, írásban is fordult a szekuritátét felváltó S.R.I.-hez – a Román Információs Szolgálathoz -, hogy a poloskákat az irodából szereljék ki.

A fülük botját sem mozdították.

Ezek szerint utólag is szükség volt a drága berendezésre?