Énekelt az Új Neotonban, a Rapülőkkel, háromszor volt az év énekesnője, több önálló lemeze is megjelent. Később színházi színésznőként, majd televízió műsorvezetőként aratott sikereket, sorban kapta az Operettszínház főszerepeit. Már negyven is elmúlt, mikor megszületett kislánya. Szulák Andrea a Nevelésünk titkai című könyvben az anyai kötődésről, és Rozinával töltött csodálatos éveiről osztotta meg gondolatait. A Családháló egyfajta összképet próbált nyújtani a közel harminc oldalas beszélgetésből.

Szorongós, kései terhesség

Munka, munka, munka. nagyjából ez jellemezte Szulák Andrea harminca éveit, ráadásul bekövetkezett élete legnagyobb csapása is: elveszítette édesanyját. Egyedüli mentsvára a munka lett. Ekkor jött Gábor, a férje. „Mondhatni utánam nyúlt” – jellemzi akkori nyitottságát az énekesnő, aki az esküvő után éveken át nagyon teherbe akart esni, mégsem sikerült. Mint mondja, számára ez tragédia lett volna. Véleménye szerint húszévesen édesanyává válni inkább ösztönös dolog, míg negyven felett az alany már tisztában van a gyermekvállalás összes felelősségével, örömével és szorongásával.

A helyzetet nehezíti, hogy korábban elvesztette már megfogant kisbabáját, pedig már akkor is elmúlt negyven. a vetélés után már senki sem hitt abban, hogy anya lehet. A végén már ő sem. Elengedte az érzést, és komolyan kezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy örökbe fogadnak párjával három vagy négy gyermeket. „Mert van bennem annyi szeretet, hogy el tudom nekik osztani” – magyarázza a szokatlan számadatokat. Azonban ebből sem lett semmi, ugyanis a gondolat megszületése után állapotos lett.

A teljes cikket ide kattintva tudja elolvasni.