Szabó Lőrinc (1900–1957) hatalmas ívű költői pályája a magyar líra egyik csúcsteljesítménye, amiről az irodalomtörténet-írás évtizedekig nem vett tudomást. Ma már tudjuk, hogy nélküle nincs modern versbeszéd. Hogy az emberben lakó elementáris érzelmekről, indulatokról, fájdalomról és gyönyörről jóval kevesebbet tudnák, ha nem követhettük volna azt az élve boncolást, amit ô saját magán végrehajtott.

A Babits Mihály felfedezettjeként induló ifjú költő szinte mindent magába szívott a világirodalomból, mindent kipróbált, amíg eljutott a csúcsra. Közben megjárta többször a poklot és a mennyet, a Sátánnal parolázott, és az Úr irgalmában reménykedett. Gyűlölte a „mocskos” világot, és rajongott az ártatlan gyerekekért. A több ezer éves keleti mesterek példáját és a technika vívmányait egyaránt csodálta. Hitt a mindent elsöprő szerelemben, a test és lélek nagy egymásra találásában. És nem utolsósorban hitt saját költői elhivatottságában és az utókor józan ítéletében. Élete utolsó szakaszában nemcsak átcsiszolta korai verseit, hanem keletkezésük pontos történetét is rögzítette.

Ahogy Szabó Lőrinc költészetén, úgy műfordításain sem fog az idő. Ma is az ő hangján szólal meg leghitelesebben a szonettköltő Shakespeare-től a nonszensz poéta Morgensternig a világirodalom számos jelese.

„Tán húsz éve, vagy pár hónappal több talán, hogy Lóci szinte ránk parancsolt: énekeljétek el a Kortársakat. Mielőtt nekiláttunk volna kikeresni a kötetből, átadta kinyomtatva a verset, és a fenti két sort aláhúzta, mondván: ezt ismételjétek meg! Így lett. Elénekeltük, megismételtük, fel is vettük a Kaláka 25 című lemezünkre. Akkor már 1994-et írtunk. Tíz évvel később elindult a Hangzó Helikon-sorozat. Kaláka–Kányádi; Sebő–Nagy László; Cseh Tamás–Ady és így tovább. Volt, hogy 5 kötet is megjelent egy év alatt. Közben tervezgettünk. Felírtuk a költők neveit, akiktől kötetet adnánk ki, végigsoroltuk, kik lehetnének az előadók, sokan meg is kerestek minket ötletekkel, örültünk a sorozat fogadtatásának, elismeréseinek.

Kezdettől fogva szerepelt a megénekelni vágyott költők listáján Szabó Lőrinc. Egyszer megkérdeztem Lóci feleségétől, Évától, hogy ki énekel Szabó Lőrinc-verseket, akiről én esetleg nem tudok. Gondolkodott kicsit, aztán szúrós szemmel rám nézve kérdezte: csak nem azt akarod mondani, hogy nem a Kaláka fogja énekelni a Szabó Lőrinc-verseket a Hangzó Helikonban? Már nem emlékszem, mit válaszoltam, de, ahogy mindennek megvan a rendelt ideje, úgy tűnik, a Kaláka–Szabó Lőrincnek a 2011. év volt.

Januárban nekiláttunk, válogattunk, olvasgattunk, eldöntöttük, hogy régi dalokat újra felveszünk, műfordítások is szerepelnek majd. Márciusban mentünk először stúdióba. Aztán nyáron is született néhány új ének, szeptemberben ismét stúdió, de közben már kezdtük énekelni a dalokat. A Szeretlek, szeretlek bemutatója épp Buenos Airesben volt. Bár a közönség negyede, ha értett magyarul, nem sokat kellett tolmácsolni…”

Gryllus Dániel