A szervezet előzőleg drámai képsorokat tett közzé a legnagyobb videomegosztó portálon Almásfüzitő – Zagytározó címmel, amelyen a Duna rendkívül alacsony vízállásából adódóan jól látható, hogy a folyómederből vöröses-barnás színű, olajos hatású buzgárok törnek fel több helyen is az óriási veszélyeshulladék-lerakó közvetlen közelében. A képsoroknak azért van nagy jelentőségük, mert a több mil­liárd forintos állami megbízásokkal ellátott Tatai Zrt. eddig következetesen cáfolta, hogy a vörösiszaptérről szennyezés szivárogna a Dunába. A fő veszélyt független szakemberek szerint nem a sok évtized alatt felhalmozott vörösiszap jelenti, hanem az a hatalmas mennyiségű, a vörösiszapnál jóval veszélyesebb hulladék, amelyet a Tatai Zrt. a kilencvenes évektől napjainkig porzásmentesítés címén helyezett el az iszaptéren. A cégnek évente 132 ezer tonnányi, főként olajos, klóros veszélyes hulladék és 280 ezer tonnányi nem veszélyes hulladék „komposztálására” van engedélye az illetékes győri környezetvédelmi felügyelőségtől, habár a már említett szakemberek következetesen állítják, ezek közül sok toxikus anyagot képtelenség komposztálni, azok örökre ott maradnak, és fenyegetik a Duna vízminőségét.
 

A Tatai Környezetvédelmi Zrt. korábban azt állította, a tározókat annak idején megfelelő agyagszigeteléssel láttál el. A cég tegnap a vöröses-olajos buzgárokra is talált magyarázatot: azt állítják, a timföldgyár által az elmúlt évtizedekben elszennyezett talajvíz kioldhatta a meder talajában lévő humuszos anyagot. A kérdés csak az, ha a korábbi szennyezés mégis képes átszivárogni a Dunába, akkor mi a garancia arra, hogy a cég által jó pénzért komposztálásra átvett különösen veszélyes mérgek nem jutnak a folyóba.