Az életét adta, hogy életre segítsen. Hogy bábáskodjon a demokrácia megszületésén. Itt, nálunk, a diktatúra sok évtizedes uralma után. Hasonlították Deák Ferenchez. Mások nemzeti liberális Don Quijote-t láttak benne. Volt „naftalinszagú horthysta úriember”, s értékelték „a zsarnokságból a szabadságba” tartó nemzet útjának kijelölőjeként. Volt, aki a két világháború közti „neobarokk” társadalom restaurálóját látta benne, mások kompromisszumkészsége mellett érvényesülő „sziklaszilárd” meggyőződését emelték ki, hozzátéve, hogy mindig „higgadtan, csak az észre hallgatva” beszélt, hozta meg döntéseit - az alkotmányos demokráciát világra segítendő.

Annak idején Szókratész - szülésznő édesanyja után - maieutikának, bábáskodásnak nevezte a saját gondolkodói módszerét. Azt, melynek során párbeszédben, kérdések által a vele beszélgetőből kísérelte meg kicsalni az igaz tudást. Antall Józsefnek - a 18 évvel ezelőtt elhunyt első szabadon választott miniszterelnöknek – a kérdések mellett válaszai is voltak. Kellettek, hogy legyenek, hiszen éppen erre esküdött föl: „Amíg én a helyemen vagyok, addig Magyarországon jogállamiság és alkotmányosság lesz, s ezt megvédem akárkivel és akármilyen politikai erővel szemben, jöjjön az jobbról vagy balról. Jöjjön a másik oldalról, vagy saját pártomból. Én erre esküt tettem, s ezért az életemet adom”. És adta, miként az igazság világrajövetelénél bábáskodó elődje, Szókratész.

„Gyakran láttam iratai rendezése közben. Rendet akart maga után hagyni. Ötven százalék túlélési esélyt adott magának 1993 nyarán, a kölni őssejt beültetés előtt - Ha ma nem is, de évtizedekkel később biztos értik, méltányolják, amit tettem – jegyezte meg. Az Élet igazságot szolgáltatott neki. Ha megkérdik, vagyont akar-e inkább, vagy azt, hogy az EU Parlament épületszárnya viselje nevét – csakis az utóbbit választotta volna” – jellemzi fia, hagyatékának gondozója Antall Péter.

Tisztánlátására jellemző, hogy 1992 végén, nagybetegen, így vázolta fel a közeljövő egyik lehetőségét: A következő – 1994-es – választásokon arról dönt majd Magyarország, hogy visszaszavazza-e a hatalomba a korábbi pragmatikus politikai elitet. Nem mondom, hogy diktatúrát, de uralkodni akarnak. Az MDF 12-14 százalékra esélyes. (Az MDF az első fordulóban 12,03 százalékot kapott!)

Ilyen tisztánlátásra csak az képes, aki folyamatában, történelmi összefüggéseiben képes elhelyezni a maga korát, saját cselekedeteit. Látni azt s láttatni egyben. Ennek a látó és láttató embernek a nyomába szegődött Tradicionális történelmi identitás – modern politikai eszmerendszer c. könyvében Erdődy Gábor. A politikus Antall József megértéséhez a tudós-történész Antall megismerésén át vezet az út – vizsgálódásainak ez a vezérfonala. Könyvében történelmi-ideológiai gondolkodásának felrajzolására vállalkozik. A mű alcímében ezt így pontosítja: Antall József kereszténydemokrata politikai filozófiája és annak nemzeti történelmi beágyazottsága.

„Mi úgy nőttünk fel – emlékszik vissza Antall Péter -, hogy tisztában voltunk vele: apám, nagyapám, dédapám mikor, milyen történelmi körülmények között mit cselekedett, az Antall-család felmenői a különböző történelmi helyzetekben milyen nézeteket vallottak. Egyik dédapám – dr. Szücs István – nagy hatással volt apám gondolkodására, személyiségére. Sokat beszélgettek. Volt miről, hiszen Szücs dédpapa egyik megalkotója volt Apponyi Albert személyititkáraként a „Lex Apponyi” néven ismertté vált 1907-es közoktatási törvénynek. Mint képviselő és mint Klebelsberg Kunó helyettes államtitkára jól ismerte a XIX-XX. századforduló neves politikusait és számos történettel gazdagította a családi legendáriumot.”

Erdődy Gábor könyve nem családi, hanem az eszmetörténettel foglalkozik. Könyvét így summázza: „Politikusként megalkotott életműve azt bizonyította, hogy a modern kereszténydemokrácia szellemiségében vállalt és vallott értékek a liberális-demokratikus, a szociális és az európai normákkal szimbiózisban, valamint a nemzeti elkötelezettséggel harmóniában alkothatnak szerves egységet, elkerülve a sovinizmus, az antiszemitizmus és a provincializmus csapdáit.” Jelentős diplomáciai partnerei - az idősebb Bush, Helmut Kohl, Giscard d'Estaing, Margaret Thatcher és a többiek – felismerték és méltányolták ismereteit, véleményét, személyiségét, melyet történelemformálónak tartottak. Egyenrangú szellemi társnak tekintették, s ő ezt minden nyilvános és informális találkozójukon fellépésével megerősítette.

Jellemzésül a korábbi izraeli miniszterelnökkel, Sharon-nal való találkozásának egy jelenete kívánkozik ide. Eszmecseréjüket Sharon annak előrebocsátásával kezdte, hogy ő izraeli hazafi, és mindent ezen keresztül lát. Antall József megértően bólintott, és azt felelte: „Én pedig magyar hazafi vagyok, és én is ez alapján cselekszem." Sharon meglepődött, majd elnevette magát: „Akkor meg fogjuk egymást érteni."

Antall József egyre súlyosbodó betegsége dacára tudatosan választotta a cselekvés útját. A vér nélküli alkotmányos átalakulás, a parlamentáris demokrácia és az euro-atlanti integráció keretei között kívánta szolgálni a nemzeti megújulás ügyét. Az élete árán is.(Erdődy Gábor könyve az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg.)