Ritka alkalom, mikor a hóhér a kivégzés részleteiről nyilatkozik – jellemezte az írás egyediségét a kötet bemutatóján Szilágyi Tibor, aki Gondolatmonológok című művében elsősorban az általa annyira imádott színészi pályájáról és kiemelkedő szerepéről osztotta meg az olvasókkal emlékeit. A színművész elárulta: Keleti Éva fotóművész, a könyvbemutató házigazdája egyben inspirálója is volt. Olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt egy Balaton parti szálloda teraszán adta át számára ezt az izgalmas olvasmányt, és Kelete bíztatta arra is, hogy a Gondolatmonológok ne csak egy naplószerű írás maradjon.

Szilágyi Tibor 1965-ben diplomázott a 45 évad alatt több mint 170 színpadi szerepet formált meg, mellette számos filmben is szerepelt. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész saját könyvéről szólva úgy fogalmazott, hogy a szerző lehet bárki, hiszen saját regényét és történeteit mindenki megírja valahogy, legfeljebb nem mindenkiét adják ki. A kötet egy régi világot feszege: gyermekkorát és helyszínét, a Baross utcát.

A Gondolatmonológok egy színész életét mutatja be, de valójában ez a történet mindannyiunké” – jegyezte meg Keleti Éva. Szilágyi ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy színészi pályája nemcsak szerelem és öröm volt számára, de terápia is egyben. Életre-halálra vesszük, este 7 és 10 óra között még a családomnál is fontosabb.

A Gondolatmonológok egy színész vallomása a szerepeiről, magánéletéről és elhunyt kollégáiról. „Negyvenötödik színházi évad, kimondani is sok. Mennyi próba, mennyi előadás, mennyi premier! Mennyi siker, mennyi bukás! Mennyi öröm, mennyi bánat, izgalom, sikertelenség. Jó es rossz kritikák. Forró es langyos színházi esték, előadások. Elismerések, kitüntetések, sérelmek. Bizakodás, fáradtság, betegség, halálok, partnerek elvesztése. Sok ezer boldog óra, sok száz előadás. Szakadatlan szövegtanulás, állandó izgalom, félelem, öröm és bánat… És még millió megfogalmazhatatlan érzés és gondolat. Sírig tartó szerelem: SZÍNHÁZ.” – kezdi visszaemlékezését új könyvében a színművész.