Berlin már 1945 után a világ kémeinek találkozóhelyévé vált: a romvárosba érkező ügynökök akár az életüket is kockáztatták azért, hogy az ellenséges szektorból információkhoz jussanak. Az Európa közepén emelt, látszólag  áthatolhatatlan fal veszélyes, egyszersmind csábító hajszálréseket, titkos kémlelőnyílásokat kínált a másik oldalra. Ma, az egyesült Európában képtelen emlékként dereng fel az akkori konstelláció – intésként azonban maradandó értékkel bír.

A londoni Goethe Intézet ezért elhatározta, hogy sorozatot állít össze The Celluloid Curtain, vagyis A celluloidfüggöny címmel, s ilymód a filmvásznon eleveníti fel a német és európai történelem e meghatározó korszakát. Hiszen semmi nem képes olyan szemléletesen megjeleníteni a múltat, mint a film, s a pörgő képkockák ma éppúgy bűvkörükbe vonják és lenyűgözik a nézőt, mint keletkezésük idején.

1965-ben, amikor John le Carré regényének filmváltozata, A kém, aki bejött a hidegről moziba került, a kémfilm szerte Európában az egyik legnépszerűbb műfaj volt. A kém alakja a hidegháború közepén a Vasfüggöny mindkét oldalán lenyűgözte a mozilátogatókat, mert a nagypolitika hatalmi játékainak titkos segédeként a korszellem egész kettőségét tükrözte  benne: ha a jó oldalt szolgálta, hős volt, ha a rosszat, sárkányfogvetemény, s a közönség előbbi esetben saját fölényérzete jegyében azonosulhatott vele, utóbbi esetben viszont a politikailag megvetett ellenség képét vetíthette bele. Nem  csoda, ha kémfilm és politikai propagandafilm között gyakran elmosódtak a határok.

Ki hogyan kezeli politikai ellenlábasát? Hogyan bánik (el) egymással a két oldal? Annak idején efféle kérdések tartották lázban a közönséget. Nem véletlen tehát, ha a múlt század hatvanas éveiben éppen a kémfilm lett az egyik legnépszerűbb mozis műfaj. A populáris kultúra keleten és nyugaton egyaránt ezzel reagált a tartós félelemre, a politikai ellenféltől érkező fenyegetésre. Ez a sikeres és népszerű filmműfaj egyszerre szolgálta a szórakoztatást, valamint a hidegháború ellentéteinek és a világ dualizmusának feldolgozását.

A celluloidfüggöny filmjeit két neves szakember, Oliver Baumgarten és Nikolaj Nikitin válogatta össze, s az 1960 és 1974 között keletkezett alkotások sorában egyaránt vannak  klasszikusok, mint a már említett John le Carré-adaptáció, és a műfaj elfelejtett remekei a hidegháború legdermesztőbb esztendeiből. Hogyan dolgozik egy profi kém? Hogyan lát bele ellenfele agyába, és hogyan jár túl az eszén rafinált trükkökkel vagy éppen brutális erőszakkal? Az ügynökfilmek bonyolult történetei e témákat járják körül új meg új változatban. A műfaj keleti és nyugati termékei éppannyira különböznek egymástól, mint amennyire hasonlítanak egymáshoz: míg a volt keleti tomb országainak idevágó termésében első pillantásra erősebb az ideológiai motiváció, és a stílus is ehhez igazodik, a másik oldalon készült kémfilmek kifinomultabb fogásokkal érzékeltetik a nyugat fölényét, és a felszínen legalábbis liberálisabbnak látszanak. A két oldal azonban felcserélhető. Jól szemlélteti ezt a műfaj abszolút klasszikusa: a „hidegből jött kém“, Richard Burton a Vasfüggöny két oldalán ágáló erők mit sem sejtő játékszerévé válik. A két világrend között teljes az egyensúly, a hatalom birtokosai pedig már  semmilyen értékben sem hisznek: hiába sugallja a cím, nincs hová menekülni a hidegből.

A celluloidfüggöny 2011 novemberében gördül fel Budapesten, s a sorozatban egy-egy bolgár, nyugat- és kelet-német, brit, francia, román, csehszlovák, lengyel és magyar film lesz látható. A programot két, 1949-ben, ill. 1950-ben készült, Bécsben játszódó film egészíti ki (egy svájci és egy brit produkció). A műfaji skála az akciófilmtől a lélektani tanulmányig, a színre vitt ideológiától a kritikai élű paródiáig terjed. A celluloidfüggöny filmcsomagot a londoni Goethe Intézet állította össze. Budapesten a filmek a helyi Goethe Intézet kezdeményezésére, a EUNIC Hungary tagjainak közreműködésével kerülnek vetítésre. 

A CELLULOIDFÜGGÖNY sorozat filmjeit 2011. november 3. és 7. között eredeti nyelven, magyar felirattal vagy szinkrontolmácsolással vetítjük a Művész moziban (1066 Budapest, Teréz krt. 30.).

A jegyek valamennyi vetítésre 100 forintos szimbolikus áron kaphatók. 

Lejtőn (csehszlovák, 1960) • A kém nyomában (lengyel, 1964) •

Szigorúan titkos (NDK, 1962) • Dr. Mabuse ezer szeme (NSZK/olasz/francia, 1960) •

Elloptak egy bombát (román, 1961) • A kém, aki bejött a hidegről (GB, 1965) •

Nincs jobb a rossz időnél (bolgár, 1971) • A nagy kémügy (francia/olasz, 1964) •

Négyen a dzsipben (svájci, 1951) • Fotó Háber (magyar, 1963) 

Részletes program: www.goethe.de/kemfilm

Kísérőprogramok az Osztrák Kulturális Fórumban

(1068 Budapest, Benczúr u. 16.)

November 3., 9.00-18.00: Intelligence Services in Central Europe during the Cold War

Nemzetközi konferencia angol nyelven a közép-európai hírszerző ügynökségek szerepéről

a hidegháború idején. 

November 8., 18.00: A harmadik ember (GB, 1949) – kiállításmegnyitó és filmvetítés

November 9-12.: Különleges kiállítás a Bécsben játszódó klasszikus kémfilmről.

A részvétel mindhárom rendezvényen ingyenes.