Pedig ha megoldásra törekednének és együttműködnének a hitelezővel, elkerülhetnék a végrehajtást vagy a kilakoltatást. Kis odafigyeléssel pedig el sem jutnának a végrehajtási szakaszba, hiszen a végrehajtási ügyek nagy része csupán százezer forint alatti „kis követelés”.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara 2005¬−2010-re vonatkozó statisztikái alapján elmondható, hogy a végrehajtási ügyek igen sokrétűek, különböző jogcímen, és különböző összegű tartozások miatt indulnak. A végrehajtások fele úgynevezett „kis követelés”, ami nem éri el a százezer forintos összeghatárt, nagyjából 35%-uk pedig száz- és ötszáz ezer forint között mozog.

A kisebb összegű követelések többnyire közüzemi hátralék miatt keletkeznek: víz-, áram-, gázdíj, valamint mobilszolgáltatónál és parkoló társaságnál be nem fizetett tartozás. A Kamara ügyvezető alelnöke, Császti Ferenc elmondta, hogy gyakran előforduló eset az olyan adósi magatartás, amikor például több mobiltelefon számláját sem fizeti ki a végrehajtás alá vont személy, a követelések rendezése helyett újabb és újabb előfizetésekre szerződik, ezzel halmozva a vele szemben fennálló követeléseket. Így akár több telefonszámla elmaradása miatt keletkezik vele szemben jelentős értékű követelés. Ugyanez a helyzet a parkolási díjat nem fizetőkkel, akik gyakran több tíz, de akár száz elmaradt díjfizetést is felhalmozhatnak.

A devizahitelesek adósságához hasonló, nagy összegű tartozások a statisztikák alapján kevésbé jellemzőek, hiszen mindössze 15%-ban fordulnak elő 500 ezer forint feletti követelések, nagy értékű ügyek (1millió forint felett) pedig a teljes éves ügyérkezés csak mintegy 6-8%-át teszik ki.

A nagyobb összegű tartozások – devizahitel, lakbér-, vagy közös költség hátralék, több éves közüzemi tartozás – esetén is gyakran tapasztalható, hogy felelőtlenségből nem fizetnek az adósok, így saját magukat, sőt sok esetben egy teljes közösséget – pl. társasházat – hoznak nehéz helyzetbe.

Az adósok passzív viselkedése miatt is gyakran jutnak az ügyek végrehajtási szakaszba. Sok adósra jellemző, hogy nem törekednek helyzetük megoldására és együttműködésre a hitelezőjükkel, többször csak „homokba dugják” a fejüket. Pedig az adósok együttműködési hajlandósága és aktív közreműködése feltétlenül szükséges az ügyek rendezéséhez! A hitelezővel történő megegyezésre még a végrehajtási szakaszban is számos alkalommal van lehetőség, a végrehajtó is több megoldási javaslattal tud élni a bajbajutottak számára annak érdekében, hogy a legrosszabb végkifejletet elkerüljék. Az adós együttműködési hajlandósága esetén többféle megoldás – például részletfizetés, az ingatlan szabadpiaci/hagyományos értékesítése, esetleg önkormányzati adósságkezelési segítség igénybevétele – létezik arra, hogy a lefoglalt vagyontárgyak értékesítését, vagy legrosszabb esetben a kilakoltatást elkerüljük.