Tisztelt Szerkesztőség!

Mint vízivárosi lakosnak (nagyapám is itt élt) egyszerűen elegem van a környékünket ért folyamatos zaklatásból!

Már azt is nehezen bírtuk ki, hogy a Demszky érában a Lánchidat nyári hétvégeken lezárták, hogy ott gagyi és nyalókaárusok gazdagodjanak, miközben nem lehetett átkelni a Clark Ádám téren és a hídon. Hogy a Francia Intézet évente egy napra lezárta a Bem rakpartot, még az is rendben volt. Hogy augusztus 20. előtt napokig nem tudtunk kilépni a lakásunkból, miközben a környéket karszalagosok ellenőrizték és a gyakorlatozó repülőgépek, mint a háborús filmekben a stukák, őrült zajjal szinte berepültek az ablakunkon, már annyira nem volt renben, de kibírtuk... A tűzijátékok alatt minden ott lakó elmenekült, de aki nem tudott, az élvezhette a vijjogó autóriasztókat, a kutyák vonítását és bokáig járhatott a sörös dobozokban.

Meglepődtünk, amikor az új érában megint valakik a Lánchídra vetették a szemüket (Tudomány Napja), és az új fővárosi vezetés engedélyezte, hogy megint lezárják a Lánchidat.

Az azonban megfoghatatlan, hogy ott, ahol környéken egyetlen gyár sincs, Budapest szívében, elhízott szakszervezeti vezetők által mozgatott és felheccelt, egyáltalán nem munkás kinézetű aktivisták üldögéljenek, campingeljenek a hídon és a járdaszegélyeken több napon keresztül, akadályozva az az amúgy is túlterhelt Észak-Dél irányú budai forgalmat.

Itt nem jár vonat, tisztelt Borsik úr! Itt nem nem termelnek a gyárak, tisztelt Pataki úr, itt csak békés polgárok élnek, többnyire nyugdíjasok.

Gondolom, ugyanennyire elegük van a túlsó parton is az ott lakóknak.

A tervezett munka törvénykönyve módosítás ellen tessék "Vörös Csepelen" tiltakozni és majd "Váci út felel neki"... Bár ahogy elnézem, a nyolc évig regnáló bankárkormányok sikeresem verték szét a "munkásosztályt", a most szervezkedő urak hatékony támogatásával. "Vörös Csepelen" el is zavarták Önöket, ha jól értelmezem a választási adatok alapján.

Mindezt a híradók néhány vágóképéért!

Ez nem demagógia, Borsik úr, Kónya úr és egyéb "független" urak és hölgyek. Ez a békés élethez való jog! Állampolgári jog, ugyanúgy, ahogy az Önök demonstrálási joga. Hogy akarnak szolidaritást elvárni, ha ezt lehetetlenné teszik?

Miért akarják, hogy szolidaritást vállaljunk azokkal, akiktől például esetleg elveszik a 40 éves korban való nyugdíjba vonulás jogát?

De könyörgöm, miért a Lánchíd?

(Kérem levelem szó szerinti közlését.)