Amerikában és Nagy-Britanniában számos színház működik színtisztán üzleti alapon: a magánszínházak olyan előadásokat tartanak műsoron, amelyek bevételei eltartják a teátrumot. Persze a szórakoztató műfajokban működik ez legjobban, és csak igen borsos jegyárakkal, egy londoni musicalre például 50 fontnál kezdődnek a jegyek. Egyéb művészeti műfajokban ugyan ad támogatást Nagy-Britanniában az állam, de nem teljesen tartja el színházait. A londoni olimpia közeledtével pedig az eddig művészeti támogatásokra fordított összegekből még 15 százalékot el is vettek. Nagy-Britanniában egy művészeti tanács kezeli és osztja el az állami pénzeket, amelyekre az intézmények évente pályázhatnak. A Nemzeti Színház és a Royal Shakespeare Company kivétel csupán e rendszer alól. A társulatok és a színházak szereznek maguknak támogatókat, sokan pedig lelkesedésből csinálnak színházat.

Magyarországon, ha kivonulna az állam a színházak mögül, összeomlana a rendszer, de akadnak példák a magánerőből, támogatás nélkül működő színházakra, társulatokra is.

A Közelről két vendége Karinthy Márton, a Karinthy Színház alapítója és Orlai Tibor producer volt, akik magánszínházat üzemeltetnek. A Karinthy Színház saját játszóhellyel rendelkezik, az Orlai Produkció évente 3-5 új darabot visz színpadra, s ezeket különböző helyeken mutatják be.

Miközben a társulati rendszert üzleti alapon fenntarthatatlannak kiáltják ki, és azt mondják, hogy előadásokra rentábilisabb szerződtetni a közreműködőket, fiatal színészek egy csoportja saját társulatot alakított. A kortárs és modern szavak összevonásából született a Komód Színház neve, amely nemcsak társulattal, hanem budapesti játszóhellyel is rendelkezik a Királyhágó téren – s közpénz nélkül üzemel.

A közpénzektől független társulatokban játszó művészek, vagy a magántőke által finanszírozott produkciókhoz szerződő közreműködők fontosnak tartják, hogy szakmai szabadságot is jelent a független színjátszás. Sok kőszínházi kötöttség van, ami a magán vagy kísérleti játszóhelyeken nem érvényesül, ezért profi, diplomás színészek akár 3-5 évet is szívesen áldoznak az életükből, mert karrierjük fontos állomása lehet egy nem hagyományos játszóhely. A Mikszáth téren működő Maladype Lakásszínház vegyes finanszírozású: pályázott közpénzek és a magánszektorból érkező támogatások adják a működés alapját. A fiatal színészek közé szívesen ment rendezni Zsótér Sándor, játszani pedig Törőcsik Mari. A Figaro házassága című darabjuk nemcsak teltházas, de elővételben is csak várakozással lehet rá jegyet kapni.