A terror következménye - 2001. szeptember 11. hatásai
Alapvetően formálta át a világ különféle térségeit a tíz évvel ezelőtti New York-i és washingtoni terrortámadás, egyrészről nőtt az államokon átívelő magánszereplők és hálózatok szerepe, másrészt nőtt az igény olyan nemzetközi szervezetek iránt, amelyek képesek kordában tartani az elhatalmasodó erőszakot – mondták el az MNO által megkérdezett szakértők. Véleményük szerint az Egyesült Államokról kiderült, hogy sebezhető, valamint hogy a napjainkban zajló „arab tavaszban” a „terroristabeszéd” egyelőre nem aktuális.
2011. szeptember 11. 12:17

Egy hosszú távú folyamat része volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, amely olyan tendenciákat mélyített el, amelyek már korábban is jelentkeztek – mondta el az MNO-nak Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója. A berlini fal 1989-es leomlását követően létrejött egy olyan világ, ahol a magánszereplők elkezdtek közvetlenül érintkezésbe lépni egymással, ami a gazdasági szereplők esetén pozitív, míg a maffiák és terroristák esetében negatív hatással járt – tette hozzá.

Kiss J. szerint a terrorizmus létrejöttével egy hálózati hatalom szerveződött, amely több országban tevékenykedik. Ez a hatalom szemben áll a szuverenitással, és a szilárd határokkal, a feltételei pedig az 1989-es rendszerváltozásokkal teremtődtek meg, amikor megszűntek az elzárt terek és a blokkrendszer – mutatott rá a szakértő.

„Olyan világ alakult ki, amelyben a nem állami szereplők jelentősége megnőtt.” Kiss J. úgy látja, hogy a nemzetközi politika már nemcsak az államok világa, hanem a magánszereplők is egyre nagyobb súllyal vesznek részt benne. A tudományos igazgató rámutatott arra is, hogy ez a folyamat az utóbbi években csak tovább mélyült, amely együtt járt a fizikai és a virtuális mobilitás növekedésével. Lényegében 9/11 elmélyítette azokat a folyamatokat, amelyek a berlini fal leomlásával elkezdődtek – vélte a szakértő.

Érdekes párhuzamok

Bizonyos párhuzamosságok vannak 9/11 és az idei július 22-i norvégiai merénylet között – hívta föl a figyelmet a szakértő. Véleménye szerint szeptember 11-e esetében egy szent háborút hirdetett meg az al-Kaida a nemzetközi rendet megtestesítő Egyesült Államokkal szemben, míg a norvég merénylő egy keresztes háborút hirdetett meg az iszlám ellen. Kiss. J kijelentette, hogy a két motívum mindenképpen összevág a cselekményekben. A párhuzamosság lényegében arra vonatkozik, hogy lényegesen több az áldozat a saját soraikon belül, mint azon kívül – tette hozzá. Magyarul az iszlám terrorizmusnak sokkal több az iszlám áldozata és a norvég terrorista is saját honfitársai ellen fordult – hangsúlyozta a szakértő. A tudományos igazgató rámutatott arra is, hogy mindkét esetben megvan az a mentalitás, hogy a vallást és az erőszakot próbálják összehangolni, jóllehet egyikük sem ad alkalmat az erőszak ideológiájára. Ez azért veszélyes, mert a vallási ideológiákban nem lehet kompromisszumot létrehozni, hiszen míg az ideológiák elmúlnak, addig az erőszak tartós elemként megmaradt – zárta szavait a szakértő.

Putyin csak annyit mondott: nem mi voltunk!

Az új típusú terrorizmus ellen kizárólag nemzeti keretek között már nem lehet küzdeni – válaszolt azon kérdésünkre Rácz András, szükség lenne-e egy terrorizmus elleni európai csúcsszervezet felállítására, vagy elegendők a jelenlegi keretek. A Külügyi Intézet Oroszország-szakértője előadásában kiemelte: a radikális iszlám Oroszországra már jóval az ikertornyok elleni merénylet előtt lecsapott, így 2001. szeptember 11-e az ő szempontjukból nem jelent határvonalat.

A 2004-es beszláni iskola elleni terrortámadás annál inkább. Előadásában egy felettébb érdekes Putyin–Bush telefonbeszélgetésre is kitért, mely 2001. szeptember 11-én, néhány órával az ikertornyok elleni támadást követően zajlott le. Az orosz elnök mondandóját azzal kezdte: nem mi voltunk!

2-3 havonta lekapcsolnak valakit

Ahogyan az új típusú terrorizmus nemzetközivé lett, az ellene való fellépésnek is azzá kell válnia. Az unió a terrorizmus elleni küzdelmet főképp a bel- és igazságügyi együttműködés keretei között folytatja. A tanács alárendeltségében működik egy terrorizmus elleni koordinátor, aki összefogja a vonatkozó tevékenységeket, az EU tehát a saját eszközeivel megpróbál megfelelően fellépni az erőszak ellen. Saját határait védi a kontinens, és az amerikaiakkal, illetve az oroszokkal is rendkívül aktív az információcsere. A tagállamok egymás között is egyre inkább erősítik a biztonsági célú együttműködést - mondta el a szakértő.

„Egy ilyen csúcsszerv önmagától nem jön létre, nem tudom megmondani, hogy szükség van-e rá. Az azonban a szakértők szerint sajnos lényegében biztosnak tekinthető, hogy Nyugat-Európa ellen előbb-utóbb bekövetkezik egy nagyobb terrortámadás. Nagyjából 2-3 havonta lekapcsolnak különböző terrorista csoportokat, és hiába alacsony a valószínűsége, előbb-utóbb valakit nem sikerül majd időben ártalmatlanná tenni. Ha ez bekövetkezik, a sokk talán életre hívhat egy ilyen jellegű csúcshatóságot, de más véleményem szerint nem” - fejtette ki Rácz András.

Alacsony a fenyegetettség szintje

A kelet-európai térség államai – köztük Magyarország – aktív szerepet vállalnak az afganisztáni misszióban, a terrorszervezetek azonban eddig „csupán” verbális fenyegetést küldtek. A szakértőtől megkérdeztük, van-e reális esélye egy hazánk elleni támadásnak a közeljövőben. „A látható ellenintézkedések hiányából fakadóan magam arra következtetek, hogy a fenyegetettség szintje alapvetően igen alacsony. Ennél pontosabb választ az Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a Terrorelhárító Központ tudna adni.”

A Breivik-féle iszlámellenes tömegmészárlásról Rácz András úgy vélekedett: „Magányos őrültekkel tele van a történelem. A szélsőséges, iszlámellenes nézeteket valló európai pártok reakcióiból ítélve viszont úgy gondolom, hogy nem sokan fognak beállni Breivik mögé ebbe a sorba. Egy holland párt például úgy reagált: a liberális iszlámellenességnek van helye, azt azonban mereven elutasítják, amit Breivik tett.

Ártatlan gyerekek legyilkolását nem lehet semmilyen ideológiával sem indokolni. Nem lehet kizárni, hogy komolyabb iszlámellenes hangulat, esetleg megmozdulások lesznek majd Európában, különösen akkor, ha bekövetkezik majd egy nagyobb, muszlimok által végrehajtott terrortámadás. Ekkor nyilván lesznek majd olyanok, akik ikonjuknak tekintik Breiviket, de jelenleg nem látok olyan folyamatot, mely az iszlámellenes terrorizmus elterjedésének irányába mutatna.”
 
Új volt, de mégsem
 
A Bush-doktrínaként elhíresült külpolitikai koncepció a kivitelezését tekintve éles váltás volt a korábbi évekhez képest, de koncepcionálisan nem, mivel az 1945 után hivatalban lévő elnökök, ha hallgatólagosan is, de fenntartották a megelőző csapás lehetőségét, ha a nemzetbiztonsági érdekek úgy kívánják – mondta el a lapnak Balogh István, a külügyi intézet tudományos segédmunkatársa.
 
Véleménye szerint a Bush-doktrína abban volt új, hogy hajlandó volt az elnök azt a gyakorlatban is  alkalmazni. Az elmúlt tíz év alapján az Obama-adminisztráció bizonyos értelemben a clintoni kurzushoz tért vissza, ami azt jelenti, hogy ismét a multilateralizmus került az előtérbe, valamint a korábbi doktrína elvetése – mutatott rá Balogh.
 
Valóban megfigyelhető a feltörekvő országok felemelkedése, amely főleg a BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) országokhoz köthető, ugyanakkor a trendet úgy helyes ábrázolni, hogy az az óriási a szakadék, ami az USA és a többi állam között volt, elkezdett bezárulni, de nem szűnik meg teljesen – hívta föl a figyelmet a szakértő. Balogh úgy látja, továbbra is az Egyesült Államok az egyetlen globális szuperhatalom, de érezhető, hogy a többi pólus felnő mellé.

Érzelmi fordulópont
 
Érzelmileg mindenképpen határpontot jelent, mivel az arabok megítélése világszerte megváltozott, rögtön egy negatív figyelem középpontjában találták magukat – hangsúlyozta N. Rózsa Erzsébet, a külügyi intézet koordinációs igazgatója az MNO azon kérdésére válaszolva, hogy 9/11 milyen változásokat hozott az arab világban. Véleménye szerint egyfajta céltáblává váltak az arabok a merényleteket követően, sokkal jobban, mint az jellemző volt a korábbi időszakra. Az Egyesült Államok legyőzhetetlenségének a mítosza ha nem is megdőlt, de az események azt bizonyították az arabság számára, hogy a világ egyes számú hatalma is sebezhető – tette hozzá.
 
Képesek-e ezt a problémát megoldani?
 
N. Rózsa rámutatott arra is, hogy az afganisztáni háború kevésbé érintette az arab világ egészét, mint az iraki. Ennek oka, hogy az előbbi esetben viszonylag egységes volt a világ álláspontja, míg  az iraki háború rettenetesen megrázta és felrázta az arabokat – vélte a szakértő. A koordinációs igazgató szerint Szaddám Huszein kiiktatását és a rendszerváltást még eltűrték, de az elhúzódó háborút az arab világ rettenetesen nehezen viselte, különösen akkor, amikor az ő percepciójukban ugyanezt teszi Izrael a palesztinokkal, és a világ ebben az esetben nem tesz semmit. A szakértő arról is beszélt, hogy a palesztin probléma megoldatlansága miatt van ennyire mélyponton az Egyesült Államok megítélése a térségben.
 
Ez az arab világ belső folyamata, amelyek külső erők hatására alakul – vélekedett a térség kutatója a tavaly kezdődött észak-afrikai átalakulásokról. A Bush-kormányzat demokratizálási kezdeményezése, amely bár számos ok miatt kudarcot vallott, mégis valamilyen szinten lecsorgott a társadalom szöveteibe, nagyon sok helyen eljutott arra a pontra, hogy konkrét igényként fogalmazódjon meg az elmúlt hónapokban – mutatott rá N. Rózsa.
 
Ki tudja féken tartani?
 
Egyes vélemények szerint az „arab tavasz” során eltávolított rezsimek valamilyen szinten féken tudták tartani a radikális szervezeteket, január óta azonban reális esély kínálkozhat utóbbiak radikalizálódására.
 
„Az arab forradalmak után kialakuló egyik iskola szerint a megbukott diktatúrák az iszlamista veszély hangoztatásával csupán adták a lovat a nyugatiak alá, hogy továbbra is megkapják a támogatást. A másik irányzat pedig azt mondta: na, most majd kiderül, milyen veszélyes a demokrácia a Közel-Keleten, jönnek-e a terroristák. Egyelőre azt várjuk, hogy mi is lesz ennek az egésznek a vége. Most úgy tűnik, hogy a »terroristabeszéd« nem aktuális. A líbiai, egyiptomi iszlamista csoportok, melyeknek korábban volt kötődése a terrorista szervezetekhez, megpróbálják újrafogalmazni nézeteiket” – fejtette ki véleményét Wagner Péter, a külügyi intézet munkatársa az MNO-nak.
 
Hamar jöhetnek a belső viták
Wagner hangsúlyozta, nagy kérdés, hogy az észak-afrikai politikai csoportok mennyire lesznek képesek befolyásolni a folyamatokat, és ha ez nem sikerülne, fognak-e erőszakhoz folyamodni. „Véleményem szerint rövid távon ezekből az országokból nem fognak kinőni iszlamista terrorszervezetek. Közép- és hosszú távon ellenben lehet, hogy az erőszakot választják majd. Az ugyanis kétségtelen tény, hogy egy rossz diktatúra mindenkor jobban fel tudja venni a harcot egy terrorszervezet ellen, mint egy gyenge lábakon álló demokrácia.”
 
A szakértő azzal számol Észak-Afrikában, hogy a kezdeti lelkesedés elmúltával megjelennek majd a komoly nézeteltérések és feszültségek az egyes politikai erők között, különösen a politikai berendezkedés és az alkotmányok tartalma kapcsán. Ha ezt az időszakot sikerül átvészelniük az új rendszereknek, az óvatos optimizmusra adhat okot középtávon is.

Bin Laden már korábban „lejátszott”
 
Wagner kérdésünkre leszögezte, a globális dzsihád elleni küzdelemben Oszama bin Laden halála már „nem oszt, nem szoroz”. A jelképes vezető ugyan az utolsó pillanatig ő volt, de a nemzetközi terrorizmus már rég túlnőtt rajta. „A globális dzsihád önálló életre kelt, ugyanakkor viszonylag alacsony fenyegetettséget jelent a Nyugat szempontjából. Jelenleg az interneten fórumozó önálló személyek »önradikalizálása« a fő irány Európában és Amerikában. A neten keresztül megkapják az instrukciókat, hogyan kell összeszerelni egy bombát, vagy hogyan késeljenek meg egy biztonsági őrt egy amerikai konzulátus előtt. Ez már nem jelent akkora fenyegetést biztonsági szempontból. A terepen harcoló, radikálisokat kiképző csoportok tere mostanra nagyon beszűkült, Jemenben és Afganisztánban vannak már csak jelen leginkább.”
 
Könnyen befolyásolhatókról van szó
 
A külügyi intézet munkatársától azt is megkérdeztük, mi lehet az oka, hogy az Európában vagy a tengerentúlon született, második-, harmadikgenerációs arab fiatalok egyre gyakrabban az iszlám radikalizálódás útjára tévednek. Vajon ők jelenthetik az „új terrorizmus” utánpótlását? „Az utánpótlást részben valóban ezek az emberek adják, részben pedig az áttért brit, német, francia fiatalok jelentik. Azt azonban tudni kell, hogy senki sem születik radikálisnak, senkit sem nevelnek annak.
 
Az egyéni történeteket tanulmányozva számomra két kulcsmotívum emelkedett ki. Egyfelől az elkövetőnek van egy lelki problémája, amelyet a modern, individuális európai társadalomban bárki könnyedén összeszedhet manapság. Az, hogy egy ember észrevétlenül szélsőségessé válik, sokkal könnyebben végbemegy egy ilyen világban, mint a Közel-Keleten vagy egy hagyományos társadalomban.
 
Másfelől kulcsszerep jut azoknak a társaságoknak, akik ugyan nem terrorszervezetek, de gyakorlatilag térítéssel foglalkoznak. Ők mágnesként vonzzák magukhoz azokat az embereket, akik hajlanak a radikalizmus felé. »Hív téged az iszlám, böjtölj velünk!« – hirdetik, a dolog pedig gyorsan megy. Itt tehát nem beteg emberekről van szó, hanem olyanokról, akik könnyen befolyásolhatóak. Ők jelenthetik az utánpótlás másik felét.”
 
MNO
Címkék:
megmondó
A szélsőség katonai szárnya
A jog – egy jogállamban – garázdaság miatt ítéli el az ilyen akciót végrehajtó szélsőségeseket.
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Jobbhírek
  • Alternatív Hírportál
  • FrissInfo
  • Hírlapom
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Oldal.info
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó