Gondolatok Anna Porter Kanadában kidíjazott könyvéről

Úgy tűnik, hogy a 2010-es  magyarországi választásokon a „… minden embert nem lehet mindig elbolondítani” elve érvényesült, és ennek köszönhetően a  nagyvállalatok érdekeit képviselő kormánykoalíció súlyos vereséget szenvedett.  Az ilyen esetekben a nagyvállalati érdekekkel összefonódó nemzetközi tulajdonban lévő sajtó hivatása, hogy megbüntesse azt az országot, amelynek választópolgárai kiléptek a sorból, és egyértelműen kinyilvánították, hogy továbbá nem hajlandóak sorsuk irányítását a nagyvállalati érdekeket képviselő politikai pártokra bízni. A fentiek következményeként az idei év a magyarok megfenyítésének éve Kanadában és másutt is.

A (magyar-ellenes) közvélemény kialakítása

A 2010-es magyarországi (szabad, és szabályosan lezajlott) magyarországi választásokat követően minden országos jellegű kanadai lapban, valamint a Maclean’s folyóiratban menetrendszerűen jelennek meg cikkek a demokrácia válságáról, Orbán Viktor egyeduralmi törekvéseiről, az újonnan megjhozott antidemokratikus törvényekről, és a „fasiszta veszélyről Magyarországon. A fenti goromba, és összhangolt magyarellenes kampány folyamatában a kanadai sajtó meggyalázza a magyar nép egészét is azzal, hogy a nyilvánosság előtt folyamatosan antidemokratikusaknak, összeférhetetleneknek, és a saját sorsunk irányítására képteleneknek minősít bennünket.

A könyv, rólunk (és nélkülünk)

A magyarok megfenyítése a kanadai sajtóban továbbra is menetrendszerűen folytatódik, és jelenleg új szakaszba lépett. A média hadjáratot követően kijött a könyv is.

Anna Porter: „Journeys to Central Europe’s Troubled Past and Uncertain Future” („Közép Európa Szellemei- Terhelt múlt, és bizonytalan jövő”) c. angol nyelvű könyvének IV fejezete, (201-268. o.) valamint a szerző előszava egymásra halmozva tartalmazza a magyarországi liberális körök külföldön terjesztett magyarellenes vádaskodásainak, és a magyargyűlölet minden közhelyét, és annak eddig írásban megjelent minden ismert motívumát.

Porter könyve több olyan megfogalmazást tartalmaz, amely kétsége vonja a szerzőnek a közép európai viszonyokról való legalapvetőbb ismereteit, és értelmes gondolkodóképességét is. A könyv 10-ik oldalán például a következőket olvassuk: Az április tizedikei választásokra készülve Orbán Viktor a Fidesz párt vezetője „Nagy Magyarországról” beszélt, annak első világháború előtti változatáról, amely magában foglalta a mai Szlovákia legnagyobb részét, valamint Románia, és Szerbia egyes részeit.” Orbán populista platformja biztosította számára az elsöprő győzelmet.” Egy ilyen súlyos vád esetében, a tárgyát, és önmagát komolynak tekintő szerző megfelelő bizonyítékkal szolgál, legyen az szószerinti idézet, lábjegyzet, vagy más önállóan ellenőrizhető formában.

Anna Porter a fentiekben azt állítja, hogy a legutóbbi választásokon a magyar választók hatalmas többsége azért szavazott a Fideszre, mert Orbán Viktor azt ígérte nekik, hogy háborúba viszi őket nemcsak Románia, Szlovákia, és Szerbia ellen, hanem Ukrajna, Olaszország, Horvátország, és Bosznia ellen is (az utóbbi esetben Lika-Krbava Magyarországhoz való visszacsatolása érdekében). Arról ne is beszéljünk, hogy a fenti országok közül a legtöbbje Magyarország NATO partnere. Továbbá, Orbán Viktor túlságosan felkészült, és tehetséges politikus ahhoz, hogy ilyet mondjon, s azzal ellenségei számára készen kapott érvekkel szolgáljon. Orbán fenti kijelentésének nincs nyoma, sem a magyar, sem az angol nyelvű sajtóban.

Porter könyvének a Magyarországról szóló fejezete jórészt a szerző előzőleg megjelent írásainak kibővített átfogalmazása. A szöveget a szerzőnek a magyarországi liberális „vezető értelmiségiekkel” való beszélgetéseinek hivatottak élethűvé tenni.

A könyv Magyarországról szóló fejezetének megértéséhez a magyarországi politikai viszonyok, a magyar történelem, a közélet, és a napi politika ismereteinek olyan részletes ismerete szükséges, hogy azt a kanadai olvasó képtelen követni. Ennek ellenére, Porter könyvét egyértelműen dicsérte a kanadai sajtó. Minden országos jellegű kanadai napilap, valamint a Mclean’s c. folyóirat ismerteti a könyvet, s azok mindegyike dicsérő jellegű. Porter könyvéről tudomásunk szerint ez idáig egyetlen érdembeli bírálat jelent meg a prágai „Prague Post” angol nyelvű újságban. Az írás címe: „Too Little, too Late” („Túl kevés, túl későn”) A Prague Post értékelése szerint Porter könyve „üresen kong.”

A huszonötezer dolláros ámítás

A kanadai sajtóban megrendezett hűhót követően, vagy annak következményeként, Anna Porter könyve 2011 februárjában megnyerte a Shaughnessy Cohen legjobb kanadai politikai tárgyú könyvért kijáró huszonötezer dolláros első díjat.

Porter érvelése, és mondanivalójának egésze is Konrád György, Karsai László, Kenedi János, Balogh S. Éva, Göllner Antal, és más magyarországi „vezető értelmiségi” szavaira épül. A fenti személyek Magyarországon ugyan ismertek, sőt hírhedtek, de azok nevei Kanadában ismeretlenek, s emiatt a kanadai olvasónak nincs lehetősége a fenti személyek szavahihetőségének önálló ellenőrzésére.

A hírességek és gazdagok társaságában

Anna Porter Magyarországa Budapest belvárosára korlátozódik. A magyar demokráciáért, a jogállam sorsáért aggódó, és a fasiszta veszély miatt aggódó könyv szerzője nyilvánvalóan kedveli Budapest drága, és előkelő helyeit, ahol ebéd, vagy vacsora közben elbeszélget megírandó könyvének szereplőivel. A könyvben olvashatunk a szerzőnek Szabó István, magyarországi filmrendezővel való találkozásáról. Szabó meghívja szerzőt a budapesti Rosenstein vendéglőbe, ahol egy teljes vacsora ára kb. 52.00 kanadai dollár, s emiatt ott az átlag magyar nem igen gyakori vendég. Anna Porter, és alanya viszont igen jó hangulatban töltik az estét, és eközben megegyeznek abban, hogy Szabó kommunista ügynöki működése senkinek sem okozott igazi kárt. Porter nem kérdezi meg Szabót, hogy minek köszönheti, hogy életpályája az ÁVÓ-val kötött egyességet követően töretlenül ívelt felfelé.

Porter könyvének Magyarországról szóló fejezetének mottója egy cinikus Esterházy Péter idézettel kezdődik. Esterházy apja szintén kommunista besúgó volt, és Esterházy Péter fő műve arra összpontosul, hogy a kommunista ügynökök, és besúgók felelősségének feltárása, és esetleges felelősségre vonása értelmetlen, mert minden viszonylagos. Esterházy szerint a helyes emberi viselkedés szabályaira vonatkozó erkölcsi elvek nem léteznek, s különben is maga a rendszer egésze volt a hibás mindenért. „Ez egy eléggé büdös ország”, állapítja meg Esterházy Péter fő művének 71-ik oldalán. (Javított kiadás)

Magyarország otthona, és hazája saját lakosainak, és szellemi hazája a határain kívül élő magyaroknak. Amint azt Herczegh Géza, író és nemzetközileg elismert jogász írja Esterházy minősíthetetlen megállapításáról: „Nem az ország büdös, hanem csak néhányan árasztanak maguk körül kellemetlen szagot.” Semmi szükség arra, hogy azok ezt a bűzt Kanadában is terjesszék.