Azt mondta a barátom, írjak a hajléktalanokról. Azt válaszoltam neki, hogy azt nem tennék zsebre, mármint a feljebbvaló felelősök. Viszont úgy látom, hogy bármit lehet írni, a barátomon kívül senkit sem érdekelnek a hajléktalanok, pedig alighanem egyre többen lesznek. És most a csepeli gazemberek döbbenetes tettei miatt újabb országos hajtóvadászat indulhat ellenük. A belügy körbeszaglássza és megfingatja őket, ahogy tette eddig is kampányszerűen, aztán minden megy tovább. Kollektív bűnösök maradnak.

Egy hajléktalannak semmit sem kell elkövetnie ahhoz, hogy gyanús legyen. Koszos, büdös, nincs pénze, nincs hol laknia, gennyes fekélyek borítják, bolhás, tetves, rühes, fertőző tüdőbeteg, az utcán vizel és székel, sőt szexel (nyíregyházi hírek szerint óvszerrel!), iszik és mindig részeg, magában motyog, és néha félhangosan, vagy hangosan még fenyegeti is a környező úri társaságot.

Ami nagyon ellenszenves dolog, mert a hajléktalanokat megbecsülik az úri társaság decens tagjai, hiszen személyazonosító okmányaikat felhasználva a legkülönfélébb jövedelmező ügyletekben teszik érdekeltté őket, és milliós bankolásból akár egy ezrest is megkaphatnak, grátisznak még egy kanna bor is jár.

Az egész országot megrázta a csepeli élvetemetéses gyilkosságsorozat, amely kívülről úgy nézhet ki, mintha az erdőben lakó hajléktalanok követték volna el pénzszerzés vágyából. Egyik áldozatnak sikerült kiásnia magát és a rendőrséghez menekült. Azóta is retteg, hogy bosszút állnak rajta.

És ebből látszik pontosan, hogy nem is hajléktalanok követték el a tettet. Mert ugyan kit tud egy hajléktalan hihetően halálosan megfenyegetni, és vajon ki fél egy vagy több fedélnélkülitől, akik sosem járnak hordában, és hol itt, hol ott bukkannak fel újságot árulva, koldulva, még egymástól is tartva, mint nyomorult állatok reszketve húzzák meg magukat az összehordott almukon. A bűnösök igazi banditák voltak, akik csupán annyiban hasonlóak hozzájuk, hogy az erdőben éldegéltek. Könnyen lehet, hogy a rengeteg rablásból még lakbérre is tellett volna, csak hát egyszerűbb törvényen kívüli helyen tartózkodniuk, ahol a kutya sem figyeli, mit művelnek.

Azt mondják, hogy egyre több a cápatámadás, amiben mi vagyunk a hibásak, mert fenemód elszaporodtunk, és hát szegény cápa ha akar ha nem, egyszer csak beleszalad a fürdőzőbe, ám szakértők azt híresztelik: szemkontaktussal elijeszthetjük a bestiát. Nem tudom, hogy ezek a szakértők hány cápán próbálták ki a tudományukat, de maradjunk annyiban, hogy mi csak a bűnözőket próbáljuk farkasszemezéssel elijeszteni, és ne a hajléktalanokat, viszont a problémájukkal végre tényleg szembe kellene néznünk.