- Önnek, aki civilben politológusként a kelet-európai krízishelyzetek természetrajzát oktatja, mi a véleménye arról, hogy időnként otromba támadások érik a Szociális Uniót, s különösen a párt elnökét, Szili Katalint?

- Az üzemszerű gyalázkodás műfaját – mind a politikai marketing, mind a pesti argónyelv – "cinkelés"-nek nevezi. Hozzá kell tenni, hogy cinkelni csak azt a személyt szokták, aki egyesek számára zavaró tényező. Tehát éppen e „cinkelés” a tényező bizonyítéka.

- Baloldali orgánumok Szili Katalint mégis hajlamosak démonizálni.

- Ez az ő dolguk. Bennünket a választópolgárok és nem a politikai felhőrégió cirkuszai érdekelnek. Különben is csak a bolond gondolja önmagáról, hogy hibátlan. Szili Katalin népszerűsége azonban jelzi, hogy kevésbé róható fel neki a siralmas helyzet, mint X-nek, vagy Y-nak. A Szociális Unió azonban, mint az MSZP néhai Társadalompolitikai tagozatának egyenesági örököse, kénytelen elismerni áttételes felelősségét, mert a Szocialista Párton belül hiába igyekeztünk, képtelennek bizonyultunk arra, hogy megakadályozzuk az elfajulást. De ez sem egyedül Szili Katalin, hanem a mögötte felsorakozott un. „népiek” hezitálásának az eredménye, vétke.

- Felháborodottan reagált a liberális sajtó arra, amikor Szili Katalin leszögezte: „A gyurcsányi politika a felelős az ország helyzetéért, továbbá a Fidesz kétharmados választási győzelméért is”.

Mint említettem, a Társadalompolitikai tagozat – mint a Szociális Unió előzménye –, hiába próbálta rendszerkorrekciós javaslataival jobb belátásra bírni az MSZP-t és az országot egyaránt a tönk szélére juttató vezetőket. Számunkra már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor világossá vált, hogy a baloldal elvesztette a következő választást. Sokkal elszántabban kellett volna küzdenünk az SZDSZ elvárásaihoz való idomulás rögzült gyakorlata ellen. A politológia számos művelője számára evidens, hogy a Fidesz-KDNP pártlista által 2010-ben besöpört szavazatok zöme ún. kontravoks volt. A választók többsége elsősorban a megunt álbaloldalt óhajtotta eltávolítani a hatalomból. Orbán Viktor, mint emblematikus figura győzelmével szemben ők elsősorban a Gyurcsány-csapat kiebrudalását tartották szem előtt. A bekövetkezett változást kisebbik rosszként könyvelték el.  A jelenleg regnáló jobbközép tavalyi győzelmével az előző kurzus sorozatos öngóljait szüretelte le.

Pártunknak, a Szociális Uniónak a stratégiája proaktív, konstruktív stratégia. Nem „kivonulásos”, hanem alternatív, alkotó, amely az össznemzeti érdekek következetes tiszteletben tartásával és képviseletével a jelenlegi lengyel modell bekövetkezése ellen küzd, ahol a szélsőjobb és a jobbközép váltak egymás váltópártjaivá.

- Személy szerint Ön idejében jelezte a kétharmados konzervatív győzelem reális esélyét.

- 2009 februárjában a Társadalompolitikai tagozat országos gyűlésén magam vetettem fel a törvényhozás feloszlatásának és új választások kiírásának szükségességét. Okkal tartottam attól, hogy még egy év további botrányai összehozzák az ellenfél számára a kétharmados befolyást. Nem tévedtem. Az MSZP döntéshozó testületei viszont nem vették komolyan az aggodalmat. Gyurcsány a „március kilencedike után tizedike következik” szlogennel bevárta a vizitdíj-referendum ügyében a fiaskót, majd a koalíció felbomlását, ami után mind a pártelnöki, mind a miniszterelnök tisztről lemondani kényszerült. Ezt követően az MSZP belavírozta magát az emlékezetes miniszterelnök-castingba. Végül pedig – a Társadalompolitikai tagozat kifejezett követelése ellenére – a szeptemberi választmányon védelmükbe vették a Nokia-dobozos botrányhőst. Tehát inkább hibát hibára halmoztak, minthogy elgondolkodtak volna korrekciós felvetéseinken. Jellemző, hogy utólag sem értékelik, hogy – alapvető fenntartásaink ellenére –, az önálló párt megalapításával bevártuk a választások lezárulását. Gondosan vigyáztunk tehát arra, hogy ránk ne foghassák: a ti kilépésetek miatt vesztettünk.

- Önök szerint mennyiben felel meg a kormány politikája az ország érdekeinek?

- Röviden fogalmazva, csupán hellyel-közzel. Hozzá kell tennünk, hogy – mivel össznemzeti érdekek szem előtt tartásával igyekszünk konstruktív ellenzékként viselkedni –, néhány olyan kormányzati előterjesztéssel találkoztunk az elmúlt egy esztendőben, amelyekben a probléma felvetésével, vagy néha még a diagnózissal is egyetértettünk. De az általuk alkalmazott kormányzati terápiával – főleg az agresszív stílus okán – nem azonosulunk. Nyilvánvalóan nem értünk egyet az érdekegyeztetés felszámolásával, és a visszamenőleges hatályú intézkedésekkel. Ugyanakkor elismerjük, tovább nem odázható el a nagy elosztási rendszerek átfogó átalakítása. Bizonyos fokig értjük, hogy a kétharmad birtokában nem térhetnek ki a történelmi kihívás elől.  De e feladat tolerálása közel sem jelent azonosulást! Ezért nem győzzük hangsúlyozni: „Mi másként csinálnánk!”

A Szociális Unió kritikája azonban nem csupán a konstruktív ellenzéki szerepfelfogás miatt tűnik visszafogottabbnak, hanem főleg azért, mert attól tartunk, hogy a Fidesz-KDNP hanyatlása esetén – lengyel mintára - a Jobbik térfoglalása következne be. Az autokratikus stílussal kapcsolatos elégedetlenségünket egyértelműen jelzi, hogy az Alaptörvénnyel szemben egy hangsúlyozottan szabadságelvű Alkotmány-tervezetet dolgoztunk ki. Pillanatnyilag ez az egyetlen koherens ellenzéki javaslat. Akik ezt a tényt célirányosan félreértelmezik, azok jobban tennék, ha – félretéve előítéleteiket – néha belelapoznának a Szociális Unió Alkotmánytervezetébe. /http://www.szocialisunio.hu/wp-content/uploads/2011/03/SZK-alkotmány-20110315.pdf /

- Valóban szembeötlő, hogy az alkotmányozásban való részvételük miatt gyakran támadják Önöket a kormányzattal való rejtett együttműködéssel.

- Ez is csak ostoba cinkelés. Mi pedig nem értjük, hogy miként fordulhatott elő, hogy ellenzéki képviselők nem mentek be munkahelyükre, amikor az alapvető kerettörvény szerepelt napirenden. Ugyanakkor bojkottjuk értelmét a sarkalatos törvények megalkotásában való részvételük kérdőjelezi meg. Az viszont észlelhető trend, hogy bizonyos lényegi kérdésekben rendszerint magára marad a Szociális Unió, amelyek esetében a nemzet elemi érdeke a tét. Így például bizarr egységfront tapasztalható a privatizációs szerződések átfogó felülvizsgálata kérdésében. Mi ezt követeljük. Más országban az állam kutya kötelessége a magánosítás összegző kontrollja.  Az Országgyűlésben egyelőre csupán Szili Katalin szorgalmazza az összes eddigi privatizációs szerződés teljesítésének felülvizsgálatát. Amíg ez nem teljesül, csupán csökevényesnek tekinthető a magyar államiság a harmadik évezred elején, amikor az állítólagos „nemzeti” erők hatalma teljes.