A moderátor Klein András, a Külügyminisztérium kabinetfőnök-helyettese bevezetőjében felvetette, hogy Oroszország néhány éve "slágertéma" volt minden külpolitikai beszélgetésen és a médiában is, de mintha az utóbbi időben kisebb hangsúllyal foglalkoznánk vele. Vajon mi lehet ennek az oka?

Grúber Károly nagykövet nyitotta meg a hozzászólások sorát. Véleménye szerint Oroszország ma is megkerülhetetlen játékos a globális világban, nélkülözhetetlen sok téren, de mégsem olyan erős, mint sokan gondolják. Súlyos demográfiai problémákkal küzd, csökken a születésszám, és ahol ez megfelelő szinten van, azok a muszlim térségei az országnak. Súlyos közegészségügyi gondok is jelentkeznek az alkoholizmus és az öngyilkosságok magas száma kapcsán.

A hidegháborúban fejlett haditechnikai innováció mára leépült, és az itt elért eredmények nem tudnak átszivárogni civil hasznosításba. Fogalmazhatunk úgy, hogy jelenleg monokultúrás az orosz gazdaság: a kőolaj- és földgáz-kitermelésből tartja fenn a gazdaságát.

A nemzetközi kapcsolatok terén az Obama-adminisztráció új kommunikációt nyitott feléjük. Szükség volt Oroszország támogatására, hogy le tudják zárni az iraki és afganisztáni konfliktusokat. Az orosz rendszer azonban nem tekinthető hagyományos demokráciának, és ezt a vezetői is elismerik.

Molnár Gusztáv nagyváradi egyetemi tanár a geopolitikai helyzetet vázolta fel. A nacionalizmus ma is általános mozgatóerőnek tekinthető: a nemzetiségek saját államban szeretnének élni, a már létező nemzetállamok pedig szeretnének minél homogénebb lakosságot. Ez Európán belül is gondokat okoz, például Belgiumban és Skóciában, de Oroszországban is súlyosan jelentkezik. A volt szovjet tagállamokat Oroszország nem akarja saját területéhez csatolni, hanem csak a befolyását akarja minél erősebben kiterjeszteni rájuk, anélkül, hogy az adott terület kormányzásával járó nehézségeket és felelősséget fel kellene vállalnia. Ennek példája a Kazahsztánnal és Belorussziával létrejövő vám-unió.

Az ún. "arab tavasz" változásai Észak-Afrikában és a Közel-Keleten csökkentik az USA külpolitikai befolyását, ezért szükség van Oroszország közreműködésére a térség stabilizálásához.

Brezovics László a KMKSZ alelnöke megerősítette, hogy az orosz birodalmi szemléletű nép, különbözik a hagyományos európai demokráciáktól, de szükség van az együttműködésre. A Tyimosenkó-per is tekinthető egyfajta orosz-ellenes lépésnek, a per tárgya ugyanis egy, a volt ukrán miniszterelnöknő és Putyin között köttetett megállapodás jogossága. A jelenlegi ukrán kormánynak elsősorban gazdasági céljai vannak, semmint birodalmi törekvései.

Az orosz tőke elsősorban a biztonságot keresi, így a bizonytalan belföldi gazdaságból sokan kiviszik a befektetéseiket elsősorban Nyugat-Európába. De várható azonban, hogy Közép-Európa is részesedik ezekből a pénzekből.

A szót Sztáray Péter biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkár vette át. Elmondta, hogy meglátása szerint Oroszország kétarcú politikát folytat. Úgy tűnik, nem dőlt még el, hogy az Európa-barát törekvések vagy a birodalmi ambíciók kerekednek felül. Mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, jelentős befolyással bír. Például a líbiai beavatkozást nem támogatta nyíltan, tartózkodásával azonban nem is akadályozta meg. Szoros az együttműködés a NATO-val, a Brüsszelben működő NATO-Oroszország Tanács keretei között. Segítséget nyújtanak az afganisztáni helyzet rendezésében is.

Oroszország elkötelezett támogatója a terrorizmus elleni harcnak. A kaukázusi problémák kapcsán ők is súlyosan érintettek, így próbálják más országok tapasztalatait hasznosítani.

Zákonyi Botond, a brüsszeli Állandó Képviselet munkatársa a határon túl élő oroszok helyzetéről beszélt. A volt szovjet tagköztársaságok lakosságának jelentős százaléka orosz nemzetiségű, és a nem-orosz nemzetiségek között is az orosz a közvetítő nyelv.

Több felszólaló is említette az orosz-kínai kapcsolatokat. A közös határ mentén nagyon jelentős kínai bevándorlás tapasztalható, bizonyos településeken már többséget alkotnak a betelepült kínaiak. Kína igyekszik gazdasági befolyását is növelni Szibériában. Oroszország ezt nem nézi jó szemmel, tart a feltörekvő Kína gazdasági erejétől. Ezért próbál európai és amerikai befektetőket is bevonni a térség erőforrásainak kiaknázásába.