Az ellenzék a Fidesz gőzhengeréről beszél, kormánypártiak az ország teljes megújulásáról - ám az biztos, hogy a rendszerváltás óta nem történt annyi változás egyszerre, mint 2010 és 2011 májusa között. Az elmúlt időszak döntéseiről, Kolontárról és Gyöngyöspatáról, a kormányzati kommunikációról Nagy Anna kormányszóvivővel beszélgetett az orientpress.hu.

- Pár napon belül egy éves lesz az Orbán-kormány – s ez alatt az egy év alatt annyi változtatást hajtott végre, amennyit egyetlen korábbi kabinet sem a rendszerváltás óta. Visszatekintve, minden, erre az időszakra szánt tervet sikerült megvalósítaniuk, vagy legalább elindítaniuk?

- Visszatekintve leginkább az tűnik fel, milyen borzalmas helyzetben kaptuk meg az ország vezetését: az államadósság szintje a GDP 82 százalékánál tartott, 2002 és 2010 között 140-szeresére nőtt a devizahitelesek aránya, a nyugdíjrendszer szó szerint az összeomlás szélén állt - ha nem léptünk volna közbe, idén szeptemberben már nem tudtunk volna nyugdíjt utalni. A változtatások drasztikusnak tűnhetnek, de olyan döntések hárultak ránk, amelyeket az utolsó pillanatban kellett meghoznunk. Alapvető kérdésekről volt ekkor szó, így a magyar gazdaság megmentéséről vagy munkahelyteremtésről - és azt hiszem, jó úton járunk a megoldás felé. Erről szól Széll Kálmán-terv és részprojektjei is: talpra kell állítani a magyar vállalkozásokat, csökkenteni az államadósság szintjét és visszaszerezni a munka méltóságát; jelenleg a személyi jövedelemadónk kétharmada az államadósság kamatainak törlesztésére 'megy el', miközben egyre kevesebben dolgoznak - ám ez nem tartható állapot; egy tízszemélyes csónak nyilván nem halad, ha csak ketten eveznek benne. 

Ha az eredményekre kíváncsi - társasági adónkkal a régió legversenyképesebb állama lettünk, és 500 milliárd forintot takarítottunk meg a kisvállalkozások számára; ugyanekkora összeg maradt a vállalkozóknál az adminisztrációs terhek csökkentésével, s mindez egy év alatt. Tervünk továbbá, hogy 2014-ig további 300 ezer munkahelyet teremtsünk.

- Új alkotmányt és médiatörvényt írtak, állami kezelésbe került a magánnyugdíj-pénztári vagyon, létrehozták a kormányhivatalokat és megújítják a közigazgatás rendszerét. Az átalakítások rohamtempóban zajlottak, zajlanak – eközben azonban sokan hiányolják párbeszédet, a társadalmi egyeztetést. Milyennek látja a kormányzati kommunikációt – milyen visszajelzéseket kapnak?

- Több egyeztetésen személyesen részt vettem, így a gyógyszerkassza ügyének tárgyalásában, ahol több százmilliárd forint volt a tét, de ott voltam a felsőoktatás átalakításáról szóló tárgyalásokon is. Jelenleg az önkormányzatokról és otthonteremtés lehetőségeiről zajlik konzultáció, és tapasztalataim szerint a kormány minden esetben kikéri, meghallgatja az érintett érdekképviseletek véleményét, e nélkül nem hoz döntést. A kabinet emellett tárgyal a rendvédelmi dolgozókkal is - mindez része a kormányzati kommunikációnak.

- A kormány nemzeti, és szociális konzultációkkal igyekezett a lakosság véleményét is megismerni a kulcsfontosságúnak tartott kérdésekben. Eredményesnek, illetve elégségesnek tartja ezt a fajta kapcsolatfelvételt?

- A konzultációk sora szerintem nagyon is hatásos és sikeres formája a társadalmi párbeszédnek; a nemzeti konzultáció esetében rengeteg visszajelzést kaptunk (8 millió címzettből 920 ezer küldte vissza a kérdőívet – a szerk.) – és ezeken a válaszokon múlt, hogy az új alkotmány tervezetéből kikerült a gyermekek után járó plusz szavazati jog, amit az emberek határozottan visszautasítottak. Ebből egyértelműen kiderül: a levélváltásnak van érzékelhető eredménye. A szociális konzultációs ívek csak a napokban kezdtek visszaérkezni, viszont már most sok választ kapunk, és úgy tűnik, hogy a második akció is hasonlóan eredményes lesz.

- Hogyan próbálják népszerűsíteni a kormányzati döntéseket? Terveznek-e változtatni esetleg ezen a stratégián?

- A kormányzat egy dolgot tehet: világosan, őszintén, nyíltan kommunikálja döntéseit itthon és külföldön egyaránt. Ha ez megtörténik, nincs szükség népszerűsítésre sem.

- Úgy tűnhet, hogy bizonyos, kormányígéretek – például a két hét alatt javuló közbiztonság - egyelőre nem teljesültek. Várható változás ezekben az ügyekben?

- Nem szabad elfelejteni, hogy a kabinetnek gyakorlatilag felállása pillanatától pusztító árvizekkel és környezeti katasztrófákkal kellett szembenéznie: olyan azonnali feladatok voltak ezek, amelyek a rendvédelmi szervek erőit is hosszú időre lekötötték, elvonva a figyelmet más területekről. Ami a közbiztonságot illeti - létezik egy pont, amitől a kormánynak be kell avatkoznia állampolgárainak védelme érdekében, de komoly mérlegelést kíván, hogy ez a pont hol található. Gyöngyöspata esetében megtettük, törvényt hozva az egyenruhás bűnözés ellen, hiszen nem hagyhattuk, hogy a helyi lakosok egy részét ál-rendfenntartó csoportok masírozása tartsa rettegésben. Szigorítottunk ugyanakkor a szabálysértési törvényen is, aminek köszönhetően jelentősen csökkent a kis értékű lopások száma – de eredményesen lépünk fel a nagybani, korrupciós ügyek esetében is.

- Az árvizekről szólva - tervezik az erre fordítható költségek megemelését, hogy idén már ne kelljen hasonló problémákkal szembenézniük? Mi lesz az eddig fel nem használt Kármentő Alap sorsa?

- Az ár-és belvíz elleni felkészülés folyamatos, erre idén is nagy összegeket fordít a kormány minden veszélyeztetett területen. Vannak azonban olyan katasztrófák, mint a kolontári – ezeket nem tudjuk kivédeni, a tragédia pillanatok alatt megtörténik. Az újjáépítés során azonban minden rászorulón segítettünk, új otthonokat építettünk nekik, nem nézve a költségeket. A Kármentő Alap túlnyomó része valóban megvan még: összegét a katasztrófa sújtotta települések javaslatai alapján osztanánk fel - kármentesítés utáni támogatásként – hiszen a helyi vezetés tudja a leginkább, mire lesz szükségük a későbbiekben.

- Az Unió soros elnökei vagyunk – még egy hónapig. Az elmúlt öt hónapban mennyire sikerült ezt tudatosítani itthon, a lakosság körében is? 
- Az uniós elnökség indulásakor végeztünk egy országos felmérést a témában; kiderült, hogy csak kevesen tudnak erről itthon. Azt hiszem, az eltelt fél év alatt sokan szereztek tudomást Magyarország elnöki tisztségéről, de ennél fontosabb, hogy szerepvállalásunk milyen érzékelhető eredményekkel jár majd: Duna-stratégiánk, illetve az általunk indított EU-s roma-stratégia hosszabb távon itthon is érezteti majd hatását.

- Uniós roma-stratégiáról beszélünk, miközben Gyöngyöspatán nemzetközi figyelmet kiváltó mértékben nőtt az etnikai feszültség, és amerikai konfliktuskezelőket küldenének a településre. Nem érzi ezt kissé ellentmondásosnak?

- A romák integrációja nem csak Magyarországon, hanem egész Európában komoly kihívást jelent, és mi voltunk az elsők, akik nemzetközi szinten, uniós összefogással keresünk erre megoldást. Mindez nem megy egyik napról a másikra, sem itt, sem külföldön. Ami Gyöngyöspatát illeti, a helyiek egy szomorú politikai csatározás áldozatai lettek, s ennek főként ők látták kárát. Az incidensek után pár nappal meghallgattuk az ott élőket – mindnyájan békét, nyugalmat szeretnének; nagy felelőtlenség volt politikai és magáncélokra felhasználni őket.

- Kormányszóvivőként ön sok esetben egyfajta ütközőfelületté válik, elsőként találkozhat a kritikákkal, adott helyzetben indulatos visszajelzésekkel. Mint magánember, hogyan tudja kezelni, levezetni a generált feszültségeket?

- Nem a támadások a jellemzőek – munkám során inkább szeretetet, elfogadást tapasztalok. Persze, elkerülhetetlenek az indulatos reakciók, de amikor az ember elvállalja ezt a munkát, egyúttal vállalja a jogos és jogtalan támadásokat is. Kormányszóvivőként egy kívülállónál jobban átláthatom a politikai döntések mögöttes logikáját, ami segít abban, hogy hitelesebben tudjam közvetíteni, magyarázni azokat - ez pedig nem csak lehetőség, de felelősség is.

Koncz Tamás