Először is tisztázni kell, kétféle modell létezik: az úgynevezett francia és a BBC-modell. Az előbbi ajánlás azt fedi, hogy a hírműsorok politikai tartalmú híreinek javasolt aránya: egyharmad kormány, egyharmad kormánypárt(ok) valamint egyharmad ellenzék, szakszervezetek és civil szervezetek. (Tehát 66 százalék kormányoldal.) A BBC-modell szerint 50-50 százalék a kormány és kormánypártok, valamint az ellenzék aránya.

Nálunk a "francia modell" honosult meg, mint ahogy számos uniós ország televízióinak számtalan híradójában.

De emlékezzünk csak: egy éve ömlött a kormány, MSZP-s és SZDSZ-es hír a közszolgálati és kereskedelmi tévék híadóiból, jóllehet a Parlamentben a kormánypártok mindössze egy fős többséggel rendelkeztek. A mostanihoz hasonló felmérések 70-80 százalékos kormánypárti fölényt mutattak az ellenzék hátrányára.

És emlékezzünk még korábbra, az Orbán-kormány idejére, amikor a híradók majdnem a BBC-modellt követték. Volt olyan kereskedelmi tévé, amely több ellenzéki hírt közölt, mint kormányoldalit...

Aztán akkor volt mégegy "taktikai megoldás": a kormányoldali hírek negatív megközelítésben mutatták a kormány és a kormánypártok döntéseit, ám kormányoldali hírnek számították a felmérések, hiszen a hivatkozás a Fidesz vagy Orbán Viktor volt.

Mindebből az következik, hogy egy valamit magára adó felmérés megvizsgálja egy hír úgymond "attitűdjét" is. Erre ugyan van utalás a részletes felmérésben, ám nem meghatározó szempont az összefoglalóban. Egy példa: nem számíthat kormányoldali hírnek, amely úgy kezdődik: "a kormány újabb népsanyargató intézkedésekre készül - derült ki a Magyar Közlöny ma megjelent számából".

Ezért nem ér hajítófát sem a Policy Solutions látszólag tényszerű, ám még a tudományosság és objektivitás látszatát is nélkülöző felmérése. Csak egy példa: nem méri a szakszervezetek, civil szervezetek híreit, azokat nem sorolja az utolsó harmadba és az egyes hírek attitűdjét sem méri. Valamint számára többnyire egy kormánypárt van, a Fidesz, miközben mindenki tudja, hogy a parlamenti patkóban ott ül a KDNP is, jól láthatóan külön frakcióban.

Így aztán torz arányokra jut és hamis, pusztán hangulatkeltő következtetéseket hoz nyilvánosságra a Policy Solutions , mintegy azt sugallva: a kormány és a kormánypártok "bekebelezték" a tévéhíradókat. Pedig csak arról van szó, hogy a korábbi, legalább nyolcéves gyakorlatot követték, alkalmazták a francia modellt. És eléggé furcsa is lett volna, ha esetleg nem, egy kétharmados jobboldali irányítottságú országban.

Ezzel a felméréssel el lehet menni újból rinyálni külföldre, médiaterrorról vizionálni, csak előbb korrekt, tudományosan megalapozott, ellenőrizhető számokkal kellene igazolni az állításokat.

Ugyanis csak kettőt kellene mérni: a hírek igazságtartalmát és azt, hogy terjedelmük/besorolásuk arányban áll-e a tényleges fontosságukkal. Magyarán: melyik hírműsor után tudta meg pontosabban, alaposabban az állampolgár, hogy mi történt vele aznap.

Minden más rizsa.