Gyurgyák Jánossal közöl interjút az Origo.hu portál.

A szerző a mai magyar szellemi élet egyik különleges alakja. Köztudott, hogy ott volt a Fidesz fogantatásánál, aztán a születése körül is, az ő keze nyomát is viselte Orbán Viktor Hősök terén elmondott beszéde. Az is köztudott, hogy nem követte barátait a politikai terekre, megmaradt a könyvkiadásnál, s ebben a minőségében sok fideszest bőszítően jő kapcsolatot épített ki a rendszerváltozás utáni magyar politikum és szellemi élet más szektoraival is.

Az is köztudott, hogy az elmúlt években "leállt" a könyvkiadással, nem titkoltan a gazdasági körrnyezet súlyos válsága miatt.

Írt viszont két hatalmas, monografikusnak nevezhető munkát, egyet a magyarországi zsidókérdésről, egyet a magyar nemzeteszeme és nacionalizmus történetéről.

Ritkán nyilatkozik meg, de akkor nagyot szól, amit mond. Gyanúnk szerint így lesz ez a mostani interjúval is. Nagyot fog szólni - mert mindenki elolvassa majd, de hallatlannak fogják tekinteni.

Gyurgyák János ugyanis egy nem létező szellemi síkra helyezi önmagát. Most csak két válaszát idézzük:

"A gazdaság, a média, a kultúra, az oktatás mind olyan területek, amelyek az ön nemzeteszme-monográfiájában elemzett körülmények foglyai: a megosztottságé, a közös múltértelmezés és a közös jövőtervezés hiányáé. Minden mai probléma itt gyökerezik?

Igen, de azért van változás, amióta befejeztem a könyvet. Akkor a két szekértábor szembenállása miatt a nemzeti problémák elsikkadtak. A nemzeti ügyek megítélése teljesen ellentétes volt a két táborban. Most azonban az egyik szekértábor - a legnagyobb meglepetésemre -  eltűnőben van, politikai és intellektuális értelemben egyaránt. Az SZDSZ lenullázódott, a szocialisták pedig az elképesztő gazdaságpolitikájukkal meg a nokiás dobozaikkal együtt kiírták magukat a magyar történelemből, és ezt csak ők nem veszik észre. Ma politikailag és intellektuálisan nem létezik magyar baloldal. Ez újdonság az újabb kori magyar történelemben. Alapvető kérdés, hogy mikor és hogyan fog Magyarországon a baloldal újjáépülni. Az európai politikai kultúra lényege ugyanis, amelynek én elkötelezettje vagyok, a kiegyensúlyozott helyzet, de erről - mint előbb mondtam - most kivételesen nem a magyar jobboldal tehet. Az értelmiségi utóvédharc viszont kegyetlen dolog, és mint látjuk, ez az egzisztenciális élet-halál harc már megindult, főleg a kulturális és médiaértelmiség körében, és ez - attól tartok - csak fokozódni fog. Szégyenletes dolgok tudnak ilyenkor történni! 

Számomra alapvető kérdés, hogy az a sokszor agresszív és csúnya eszközökkel folytatott pártalapú, ideológiainak látszó küzdelem, amelynek hosszú ideje tanúi vagyunk, értékalapú-e, vagy ez csak színjáték, és már rég nincs szó értékekről, csak érdekekről. Van még a politikai álláspontok mögött értékválasztás?

Nem, szerintem sincs, hosszú ideje nincsenek őszintén átgondolt és átélt értékek a politikai álláspontok mögött. Az én - lehet, hogy naiv - elvárásom, hogy az európai hagyomány szerinti politikát értékszempontúan és egymást kiegyensúlyozó politikai formációk keretében kellene művelni. Ezt az egyensúlyt egy alapvetően konzervatív és egy szociálliberális gondolkodásmód adhatná, de ez az egyensúly - mint mondtam - teljesen megbomlott Magyarországon. Az egyik eltűnőben van, a másikat viszont, minek is nevezzem? Jobboldalinak? Nemzetinek? Azt, amelyik így negligálja az oktatást és a kultúrát? Számomra teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz célja egy erős középosztály kiépítése, amivel egyébként egyetértek. De mi lesz a baloldallal? Most igazán kiépülhetne egy értékelvű baloldali politizálás, de ennek a nyomát sem látom."

Gyurgyák János vállalt kívülállása a mostani "szellemi téren" (amelyre tökéletesen illik József Attila definíciója: "e mai kocsmán") nem jelenthet mást, mint hogy a következő években sem "fűti be a gépeket", nem tér vissza az Osiris korábbi aktivitása. A magyar szellemi és kulturális élet megfeneklett, és nem látszik közeledni az a hullám, amelyik újra a vállára vehetné ezt a hajót.