A gyermekek választójogának szóba hozatala élére állítja a kérdést: fontos-e a nemzet, fontos-e a közös jövőnk, közösségünk jövője? Ha nem - akkor közösségünk sincsen. Nem vagyunk többek, mint porszemek a sivatagban , a véletlenek tünde játéka sodort egymás mellé bennünket.

A gyermekek választójogáért mindenkinek síkre kellene szállnia, de legelső sorban azoknak, akik éppen most végzik ezt a természet adta feladatot. Nekik (és az ő szüleiknek is) kellene a leginkább fölmérniük, hogy a gyermekek választójoga lehet az egyetlen erő, ami józanul mederben tarthatja a politikát. Mert a politika ha baj van, először a gyermekektől vonja meg a lehetőségeket, időnként még a kenyeret is.

A szülők pontosan tudhatják, hogy a gyermekeik őket magukat fogják folytatni. Remélhetőleg egyszer ők maguk is szülők lesznek, mert így kerek az Élet, így győzzük le a halált.

Vagy a halál győz le minket.

Mostanság a halálnak áll a zászló.

Szülők, ne törődjetek bele! Emeljétek föl a szavatokat a gyermekek választójogáért! Nem magatoknak kéritek, nem önzés hogy kéritek, ellenkezőleg! Az önző magának élés ellensúlyozása, hogy aki másokért él, aki a jövőt nevelgeti otthonában, annak legyen arányosan több jussa is, dönteni a holnapot alakító politikáról.