Honlapunkon is közzétettük a legfrissebb népmozgalmi adatokat. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a cikk-sikoltás sem ér el többet sok millió Honfitársunkban, mint mosolygást. Szegény bolondnak tartják, aki aggódik , aki szörnyű fejleménynek tartja, hogy másfél Szentendrével lettünk kevesebbek csupán tavaly. Azt meg nem is kívánják meggondolni, hogy a folyamat harminc éve tart, és hogy nem látjuk a végét, ugyanis nem mondhatjuk meg, megfordul-e valahára a közfelfogás.

Ha elég plasztikusan, nagy ütőerővel próbáljuk kimondani, segíteni fog a meghőkölés. Ebben bízunk.

De ha vissza akarnánk térni az 1980-as szintre, akkor már holnaptól vissza kellene emelkednünk legalább a 150 ezer/év születésszámhoz, és még abból is kellene vagy húsz esztendő. Van ennek realitása?

Ha arra emlékeztetünk, hogy minden harmadik magzatot megakadályozzák a megszületésben, akkor talán plasztikusan láttatjuk: van még tartalék a rendszerben. Egyébként arra is van statisztikai becslés, hogy a fogamzásgátlás évente hány élet megfoganását akadályozza meg. Egy szó mint száz: ha a fejekben változás lenne, a dolog tulajdonképpen azonnal megfordítható lenne.

Sokan szoktak azon élcelődni, hogy ők bizony nem a törvényre gondoltak, amikor gyereket csináltak - és ez bizonyára igaz.

Másfelől az is igaz, hogy akik nem csinálják, hanem elcsinálják a gyereket, azok is gondolnak valamire. Vajon mire?

Magyar Honfitársaink! Vegyétek végre komolyan a statisztikusok adatait! Emeljétek föl szavatokat a gyermekek választójogáért! Mert a Ti egzisztenciátokat éli föl a gyermekellenes intézkedéseket hozó kormányzat.