Nem fogom fitogtatni műveltségemet, mint Ön, nem idézem Wass Albertet, Aldous Huxleyt, Szokráteszt, Descartes-ot és Kantot, mint Ön.

Idézeteire egy mondattal válaszolok: Egész életemben az igazságért harcoltam!

Kilenc tüntetésem, (többek között az ÁVH ellen, a nyakló nélküli bevándorlás ellen, a szigetvári Szulejmán szobor ellen, és a sukorói kaszinóváros ellen), 1957-es börtönbüntetésem, és négy büntető illetve polgári perem, ahol alperes illetve vádlott voltam (Pető per, Gadó per, Szabó András alkotmánybíró pere, és a Kossuth téri sortűzzel kapcsolatos partizán per) ékes bizonyítéka ennek.

Öt megjelent könyvemben is a magyar történelem rejtélyes foltjainak igazságát kerestem. (Petőfi Szibériában?! (1990), Ki volt Görgei? (1996), Mikor tanult meg Széchenyi magyarul? (2000), Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban? (2007) és Hogyan történt József Attila halála? (2008).)

Azt írja rólam: „a babonák lajtorjájának magas fokán”, „a józan ész hiányán”.

Kár gúnyolódnia rajtam. Hat éves koromtól a gimnáziumi érettségéig csak jeles van beírva minden bizonyítványomba. Kitüntetéssel érettségiztem. „Baár - Madas lánya” ösztöndíjas voltam nyolc évig. Matematikai versenyt nyertem, és a Lónyay Református Gimnázium matematika versenyén csak Marx György, későbbi Kossuth díjas fizikus és egy, később az USA-ban számítógépes szakemberré vált matematikus fiú előzött meg, én a harmadik lettem.

Tehát a logikámmal nincs baj! Kénytelen vagyok így védekezni a lenézése és a hamis vádjai ellen.

Ön a levele végén ezt a kriminális megállapítást teszi Petőfi kutatásomról:

„Tevékenysége nem más, mint egy sértett, akarnok „kamasz” önigazolási próbajátéka.”

Szűcs Úr, Ön tudja, hogy 56 után már színésznőként ültem, tehát nyolcvan év körül lehetek? Nemsokára megszületik az ötödik dédunokám. „Sértett kamasz” - ezt írni egy ilyen idős hölgyről? Szűcs Úr, ez modortalanság!

Sose voltam sértődős, csak makacsul kutatok tovább, minden támadás ellenére, ha adatokkal, megsejtéssel - mert a rejtélyeknél ez is kell -, és az eltitkolt, meghamísított tények megfejtésével előbbre tudok vinni egy történelmi nyomozást.

Petőfi eltűnt és az orosz cári csapatok több ezer erdélyi foglyot vittek ki magukkal Szibériába, köztük a kórházakból fiatal sebesülteket is. (ld.: Grotenhelm orosz tábornok naplója és Bartha János százados tiszt cikke 1867-ben, a Hon-ban, Jókai lapjában)

Herzen, a londoni orosz emigráns író írja Oroszország és Európa című cikkében:

 „Az orosz cárizmus, miután Európában vérbe fojtotta az 1848-as nemzeti felszabadító mozgalmakat, bírósági tárgyalás és nyomozás nélkül a forradalmárok ezreit száműzte és szórta szét Szibériában.”

Első világháborús magyar hadifoglyok még találkoztak 1849-ben odahurcolt honvédtisztekkel a Bajkál tó környékén!

Miért babonás tévút kutatni Petőfi eltűnését, és az Ulan–Ude-i néprajzi levéltárban barguzini elbeszéléseket Petrovicsról – a nagyon messziről oda hurcolt fontos fogolyról?

Az Ön józan észről szóló idézeteiről van egy megjegyzésem:

Az összeesküvés elmélet angolul nem confederacy theory, mint Ön írja, hanem conspiracy theory . A con- és a -racy stimmel, a közepe nem.

A pontjaira válaszolva pedig:

1./ Kérem, hagyja már abba a száműzött Küchelbecker testvérek keresztnév cseréjének felemlegetését! Századrangú probléma a Petőfi kérdésben. Ön a Magyarok Világszövetségébe két cikket küldött, melyek közül az első jelent meg a Honlevélben, én arra válaszoltam. Az Ön Mihaillal kapcsolatos tévedését nyilván észrevette barátja, Katona Tamás, és Ön kijavítva küldte el újból. Én ezt a változatot már nem olvastam, én a megjelent cikk tévedésére reagáltam: „Mihail nem 1856. májusában halt meg.”

Egyébként Ön átveszi cikkében Vaszil Pagirjától kapott téves információmat, a barguzini Mihailról, miszerint ö költő volt. Valóban tévedtem. A költő Vilhelm volt, Mihail fivére. Két ismeretlen száműzött testvér. Miért emlegeti fel újra az 1984. május 14-i Népszava cikkem apró hibáját?

Lapozza fel Kovács László 2003-as „Csalóka lidércfény nyomában” című könyvét, (368. oldal, 1839-es jegyzet: Nasznyikov orosz újságíró még 2002-ben is összekeverte a két testvért a Pravda Burjatyii című újságban.) Az én 27 évvel ezelőtti hibám állandó említése szőrszálhasogatás!

Tisztelt Szűcs Úr, hagyjuk végre nyugodni Küchelbeckert. Kiszely István öt perc alatt felismerte a koponyáját a festmény és az adatok alapján: nordíikus, germán típusú férfi, kb. hatvan éves, magassága 170 cm. körüli, orra és térde eltörött. Ez ő! – kiáltott fel Kiszely.

De én legalább nem kreálok új, kitalált adatokat, mint Katona Tamás, a Görgeyhez küldött ifjú orosz tiszt, Rüdiger hadnagy esetében. Az Aradi Vértanúk névjegyzékében keresztnevet, grófi címet, életrajzi évszám adatokat ad meg róla, amit minden történész átvesz. Én írtam a moszkvai hadtudományi levéltárnak, mert minden forrás keresztnév nélkül említi a hadnagyot. Megjött a válasz: Rüdiger nem volt gróf, egyik keresztneve sem az volt, amit Katona írt, sőt születési éve sem. A levéltár válaszát át fogom adni a Hadtörténeti Intézetnek!

Másnap külön repülőgéppel szállt le Barguzinban a burját kultuszminiszter, és hálásan köszönte meg Kiszely munkáját, és közölte velünk, hogy eddig fogalmuk sem volt, hogy hol nyugszik a száműzött dekabrista.

De térjünk rá a Petrovicsra, a „feltámadottra, „a titokzatos fogolyra”!

2./ Ön megint összekeveri a Görgey és a Kossuth levelet. Nekem Balajthy a Kossuth levelet mutatta a Fészekben, mint „eredetit”.

Az expedíció után pár hónappal megjelent könyvem 12. oldalán megírtam, hogy azonnal figyelmeztettem Balajthyt, hogy az nem Kossuth írása és aláírása, a levélen baloldalt felül fel van tüntetve: copie (adat másolat) és Szegedet is elírta „Sedeg” -nek a másoló”. Ön mégis gúnyolódik a levél „eredetiségén”. Ha már idéz a könyvemből, ne vádoljon hamisan!

3./ Balajthy „szibériai fogoly listája”

Már az 1988. december 23-i, első közös Balajthy, Morvai szibériai út utáni sajtótájékoztatón a Mikroszkóp színpadon feltettem a kérdést Balajthynak a listákkal kapcsolatban, sajnos ködösítve válaszolt. Én már akkor is kértem tőle az eredeti dokumentumokat. Nem utólag akarok mindent „a halott nyakába varrni.”

Ön szerint a kilencven év körüli, analfabéta barguzini parasztasszonynak, Morokovának a Petrovicsról elmondott, és Eliaszov néprajz professzor által lejegyzett elbeszélése zavaros. Szeretném emlékeztetni arra, hogy azt Csoóri Sándortól kezdve Kiss Dénesen át a Burját miniszterelnök helyettesig, Krucskovig mindenki fantasztikusnak tartja.

Lörincz L. Lászlónak 1970-ben felhívta a figyelmét Eliaszov professzor a Petrovics elbeszélésekre. Ő biztos volt benne, hogy ez Petőfi. Morokova elbeszélése szerint „Petrovics és a nép harcolt a zsarnok király, Franc ellen. A hosszú harcokban nem bírt a király a néppel, és az orosz cárhoz, Mikolkához fordult segítségért. Mikolka segített, sok orosz katona ment, ment heteken át a távoli országba”.

Ferenc József és Miklós cár szövetsége történelem.

Petrovics megsebesült, halottnak hitték, majdnem eltemették. Az új sír mellett, a földön tért magához. Ezért „Feltámadott”-nak nevezték Barguzinban. Ez Önnek zavaros? „Primitív hitvilág…?

Nem, Szűcs Úr, ezek egy idős parasztasszony gyermekkori emlékei, egy tudós által lejegyezve, az Ulan-Ude-i Néprajzi Levéltárban.

4./ „A legfontosabb bizonyíték” - bizony az!

A bécsi, 1849. május 14-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve 1965-ben megjelent németül Andics Erzsébet „Az arisztokrácia árulása” című iratforrás gyűjteményében, minden különösebb visszhang nélkül.

Az irat másolatát 2002-ben meghozattam Bécsből és én fordítottam le és publikáltam először magyarul a Magyar Nemzet 2002. augusztus 31-i számában.

A jegyzőkönyv tanúsága szerint az orosz cári csapatok transzportálhatják a magyar foglyokat Észak Ázsiába, Szibériába, Kamcsatkába. Stefán Kovács birtokomban lévő 1985-ös disszertációja szerint, ez volt az oroszok kérése a katonai segítségnyújtásért. Erről a bécsi orosz nagykövettel Schwarzenberg és Bach előre megegyezett. Ezt a megállapodást Ferenc József írta alá pár nap múlva Schönbrunnban. A diplomácia történetében nem ez az első eset, amikor egy nemzetközi szerződésnek van publikus része és titkos záradéka is. De nem is az utolsó. A fenti titkos megállapodás sem került bele a végső, a két császár által június 10-én aláírt hivatalos, és publikus szerződésbe. A Kelet Európát német és szovjet érdekeltségi övezetekre osztó Molotov-Ribbentrop–paktum sem került bele az 1939-es német – szovjet megnemtámadási egyezménybe.

5./ Az általunk megtalált Petőfi-csontváz Fekete Sándor szerint egy zsidó férfi csontváza, az Állatorvosi Egyetem egyik anatómusa pedig azt állította, hogy mi egy női csontvázat találtunk. Megjegyzem, a csontvázról mindketten csak fényképfelvételeket láttak.

Kiszely István és a két amerikai antropológus, Latmer és Simson, valamint Burajev orosz antropológus kétszer hitelesítették jegyzőkönyvileg, hogy az általunk talált csontváz egy harminc-harmincöt év közötti férfié.

Először 1989 július 22-én Barguzinban, másodszor 1989. szeptember 21-én Ulan-Ude-ben egy újabb vizsgálat alkalmával a Burját Tudományos Akadémia laboratóriumában, mely vizsgálaton dr. Straub Imre orvos is részt vett.

A csontvizsgálatok „sötét hátteréről” csak ennyit: 2001. augusztus 7-én dr. Mark G. Thomas professzor londoni genetikai és antropológiai egyetemi centrum főmunkatársa jegyezte le az alábbiakat, a Faerman féle módszerrel végzett, nemiséget megállapító vizsgálat után:

„The results ofthis test suggest that the sample is male.”

Tehát a vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a vizsgált minta férfitől származik.

Az amerikai – isten tudja milyen csontból vett – „női eredményre” nem térek ki.

A dr. Harsányi László és A. Aleszejev által 1990. januárjában, Moszkvában lefolytatott botrányos vizsgálat száz megállapításából ötvennégy adat hamisított volt. Krucskov Burját miniszterelnök helyettes a fentiek ismeretében segítette kicsempészni az USÁ-ba a csontvázat. KGB beavatkozást sejtve Jelcinnel is kivizsgáltatta az ügyet.

Morvai a következő telexet kapta 1992. augusztus 4-én Ulan–Ude-ból , a burját kulturális miniszterhelyettestől, Petrunyintól, aki egyébként végig résztvevője volt a sírfeltárásnak:

„Örömmel közlöm, hogy 1992. július 27-én Jelcin orosz elnök irodája megbízta az Orosz Tudományos Akadémia elnökét, Oszimovot, hogy folytassa le Petőfi Sándor feltételezett maradványainak azonosítását.”

Expedíciónk hazaérkezése után a Tudományos Akadémiáról egy időre eltűnt Petőfi 28 hajszála. Még őrjegyet sem tettek a helyére, hogy hova vitték.

Sokan azt kérdezik, hogy miből állapította meg Kiszely az azonosságot? Az induláskor Ferihegyen azt mondta nekem: „Amikor látok egy koponyát, látom az arcot is. Ez a mesterségem. Petőfinek felfelé szélesedő, előre hajló homloka volt. És a híres bal felső hármas fog! Ha őt találjuk meg, azonnal fel fogom ismerni!”

És valóban - egy perc alatt felismerte a temetőben.

Farkas Gyula szegedi antropológus, a moszkvai vizsgálat résztvevője azt nyilatkozta a Jel című lapnak: nincsenek leírások Petőfi testi jellegzetességeiről. Harsányi László ugyanezt mondta a Kurírnak.

Ezzel szemben rengeteg adat maradt fent Petőfi testi tulajdonságairól, kortársai leírásai alapján, melyeket dr. Straub Imre gyűjtötte össze, mint például farkasfoga, hosszú nyaka, bicegése bal lábára, (Egressy Ákos), balkezessége. Barabás Miklós litográfiáján kivül Kertbeny Károly leírása is magyarázza kissé széles csípőjét: „Sándornak rugalmas csípeje volt.”

Ezért is írta Bruce Latimer és Clyde Simson 1989. július 22-én Barguzinban:

”Given the infomation made available prior to inspection of the skeleton, there here is nothing that would disqualify this post-cranial skeleton from being, that of Sándor Petöfi.” (Mivel felhasználható információt adtak a csontváz megvizsgálása előtt, semmi sincs, ami kizárná azt, hogy ez a feltárás utáni csontváz Petőfi Sándoré.)

Szűcs Úr, vegye nyugodtan semmibe a barguzini emlékezéseket, Herzen írását, Makszimov történész l871-es könyvének az 1848 utáni szibériai magyarokról szóló, általam idézett részét, a bécsi jegyzőkönyvet, Gergely András professzor nagyszerű reagálását erre, mely szerint visszavonta régi állítását a Szibériába hurcoltakról, az antropológusok jelentéseit és a Jelcin által elrendelt vizsgálatot!

Mi tudjuk, hogy Petőfit találtuk meg és tudjuk, hogy mit kell tennünk.

Budapest, 2011. február 15.

(a szerző a Megamorv Petőfi expedíció tagja)