A miniszterelnök hívta fel a figyelmet Demján Sándor egyik bölcs gondolatára. Az Új Széchenyi Terv bemutatásakor fogalmazott így Orbán Viktor: „Demján Sándor gondolatát megfogadva, a termelésnek elsőbbséget kell adni.”

A gondolat nagyszerű. De hitelesítik-e cselekedetek Demján Sándor részéről?

Fájdalmas tények kínálják a lehangoló választ. A nagy üzletembernek vélt férfiú múltja egyáltalán nem támasztja alá, hogy bármikor is a termelésbe fektette volna a saját energiáját, illetve a bankok pénzét.

Ő szervezte meg 1973 előtt a Skála Áruházláncot. Óriási siker volt, megérdemelt elismerést kapott Kádár Jánostól, a közgazdász szakmától, a társadalomtól. A megszerzett bizalommal tető alá hozta 1986-ban a Magyar Hitelbankot. A pénzintézet a gazdaság felfrissítését célozta. Jött a rendszerváltozás, és a neves üzletember megalapozta a TriGránit  Fejlesztési Rt.-t, ennek 1996-tól vezérigazgatója. Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított, pénzügyileg jelentős, erkölcsileg nulla körüli Prima Primissima Díj is.

És sorakoznak a nagy teljesítmények: 1996-ban – a Horn-kormány idején – működésbe léptette a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. Majd 1999-ben – immár az Orbán-kormány idején – megnyitotta a Nyugati Városközpontot, ezt követte 2000-ben a pozsonyi Pólus City Center, 2005-ben pedig a Silesia City Center nyílt meg Katowicében Demján keze munkája révén.

Mindez szép. Elismerésre méltó. De hol vannak itt a leghalványabb nyomai is a termelésnek? – kérdezi a kíváncsiskodó.

Nos, szinte sehol. Cselekedetekben legalábbis: sem autógyár, sem hűtőgépüzem, de még vágóhíd vagy malom sem főződik a nagy üzletember nevéhez, igaz, a közepesnél valamivel gyengébb borvállalkozása pezseg a Dunántúlon.

Valahol azért mégis fölbukkan apró kiemelkedése a termelésnek. A szavakban, az észosztásban. A gazdasági bölcselkedések egyre híguló tengerében ugyanis felsötétlik a „Demján Sándor hat pontja” című, a hullámverésnek ellenálló zátony.

A hat pontból a harmadik a következő: „A termelés prioritása.Rendkívül fontos a munka társadalmi megítélésének helyreállítása. Új, termelő munkahelyeket kell létesíteni, ezzel is segítve az előbbi pont megvalósulását, vagyis kevesebb importra szorulna az ország.”

Igen. A szellemileg az általános iskola hetedik osztályos szintjének megfelelő bölcselembe könnyen beleakadtak a támpontot keresők. Mert valóban: a nagy elbizonytalanodásban ráeszmélni, hogy kétszer kettő négy, fogódzót jelent.

Föl kell azonban figyelni az észosztáson kívül egy másik szellemi tartalomra. Tíz évvel „Az évtized menedzsere” cím elnyerése után ugyanis a nagy üzletember ráébredt pályájának félrecsúszására. Önkritikát gyakorolt. Rádöbbent, hogy mégsem a kereskedelem löki előre a gazdagodást – legalábbis társadalmi szinten -, hanem a termelés.

Javak kellenek, amelyeket el lehet adni. Termeléssel megszerezett pénz kell, méghozzá tömegesen, hogy a javakat valakik meg tudják venni. Bő 45 évvel a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola elvégzése után a nagy menedzser, íme, eljutott a felismeréshez.

De a még csak 68 éves férfiú vállalja-e a fordulatot. Pénzt fektet-e a termelésbe? Sajnos – a jelek szerint – nem. „Egy vagyont kártyázott el Demján – pókeron 21 millió forintnak megfelelő pénzt vesztett” – írta a bulvársajtó 2011. január 11-én. A 21 millió forintnak megfelelő pénzt vidéki kisvállalkozások segítése helyett játékkaszinó fejlesztésébe ölte a legendás üzletember.

Az önkritikának ez immár a kegyetlen fokozata.