Január 3-áról 4-ére, hétfőről keddre virradó éjszaka több tucat hullócsillagot láthatunk óránként, ha derült lesz az égbolt: ekkor éri el maximumát a Quarantida meteorraj. A hullócsillagok után a Vénuszt és a Szaturnuszt, szerencsés esetben a Merkúrt is láthatjuk napkelte előtt, délelőtt pedig egy részleges napfogyatkozás következik.

A Quadrantida meteorraj minden év elején, január 3-ról 4-re virradó éjszaka produkál látványos meteorzáport. Ez 2011-ben éppen az újhold-fázisra esik, tehát a Hold fénye nem zavarja a meteorok megfigyelését. Ellentétben a nyári Perseida vagy a téli Geminida meteorrajjal, a Quadrantidák hullócsillagai csak néhány napon keresztül láthatóak.

A Quadrantidák maximuma nagyon éles, csak pár órán keresztül tűnik fel igazán sok meteor, amelyek látszólag nagyjából a Göncölszekér környékéről érkeznek. Erre van ugyanis a meteorraj radiánsa. Az úgynevezett radiánsjelenség során a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye – az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a égterületet, ahonnan a meteorok emiatt érkezni látszanak. Ez esetünkben az egykori Quadrans Muralis csillagképbe esik, amely már nem létezik a modern csillagtérképeken – területe ma az Ökörhajcsár (Bootes) és a Sárkány (Draco) konstellációk határvidékére esik.

A Quadrantidák maximuma január 4-én hazai időben hajnali 2 óra környékén várható, de a raj meteorjaiból egész éjszaka láthatunk még. Aznap hajnalban ideális esetben, vidéki helyszínről óránként több tucat hullócsillagot is megfigyelhetünk. Egyes becslések szerint számuk óránként a százat is elérheti, és a raj a 2011-es év legjobb csillaghullását adhatja.

A látnivalók ezzel nem érnek véget, a hajnali égen ugyanis a fényes Vénuszt azonosíthatjuk. Tőle jobbra felfelé, kinyújtott karunkon két-három arasz távolságban a halványabb, de a csillagoknál még így is feltűnőbb Szaturnuszt is megtalálhatjuk. Ha pedig szerencsénk van, és a keleti látóhatárt nem takarják fák, az előbbi két bolygót összekötve, a képzeletbeli egyenest a Vénusztól balra lefelé meghosszabbítva, a fényes bolygótól egy arasznyira balra lefelé talán a Merkúrt is azonosíthatjuk a hajnali égen, mint az előzőeknél halványabb csillagszerű pontot.

Az éjszakai csillaghullást követően kedden reggel 8 és 11 óra között részleges, közel 80%-os napfogyatkozás figyelhetünk meg. A jelenséget Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet területéről lehet majd látni, ha derült lesz az idő.

A napfogyatkozás 8 óra után néhány perccel kezdődik hazánk különböző pontjairól nézve. Ekkor a Nap még csak 3-5 fok magasan lesz a látóhatár felett, és miközben egyre feljebb emelkedik az égen, a Hold sötét korongja egyre nagyobb részét takarja le. A jelenség maximuma 9.24 és 9.30 között következik be, például Budapestről nézve ez 9.27-kor lesz. Ekkor a holdkorong a Nap felszínének 77-78 százalékát takarja majd ki (amikor az 12-14 fok magasan jár a horizont felett).

Mivel a jelenség nem teljes napfogyatkozás lesz, nem sötétedik be az égbolt, és nem lesznek olyan látványos jelenségek, mint 1999-ben. Az időpont miatt azonban a fényviszonyok szokatlan módon változhatnak. Normális esetben egyre világosabbá válik délelőtt az égbolt, és ezzel párhuzamosan emelkedik a hőmérséklet. Ezúttal fordított helyzet várható. Eleinte erősödnek a fények, majd a fogyatkozás maximális fázisa felé kissé visszahalványodik az égbolt. Igaz, csak csekély eltérés várható, de a figyelmes szemlélő talán észreveszi a fények és a színek enyhe változásaként. Hasonló helyzet várható a hőmérsékletnél is: a délelőtti melegedés lelassulhat vagy akár meg is torpanhat egy órára – de itt sem várható feltűnő hatás.

Mikor alakul ki napfogyatkozás?

Napfogyatkozás akkor jön létre, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg. A Nap és a Hold égen látható mérete (látszó átmérője) véletlen egybeesés miatt közel egyforma.

Mivel a Hold a Napnál 400-szor kisebb és 400-szor közelebb is van hozzánk, kedvező helyzetben az egész napkorongot eltakarhatja. Ezt teljes napfogyatkozásnak nevezzük. Részleges a fogyatkozás, amikor a Hold a napkorongnak csak egy részét fedi le. Utóbbi fázis tölti ki a fogyatkozás időtartamának legnagyobb részét a teljes fázis előtt és után, összesen közel két órán keresztül. Egy-egy napfogyatkozás alkalmával a részleges fázis a Föld több ezer kilométer széles területéről figyelhető meg, míg a teljes fogyatkozás, a totalitás csak egy keskeny, kb. 200 km széles sávból látható, onnan is maximum 7,5 percig. Ezúttal sajnos csak részleges fázis mutatkozik a jelenség során.

A teljes napfogyatkozás az egyik legszebb természeti jelenség, mint az a 2002-es, 2006-os fogyatkozások képes beszámolói alapján is sejthető. Hazánkból utoljára 1999-ben látszott, és legközelebb 2081-ben lesz megfigyelhető teljes napfogyatkozás, a következő részleges napfogyatkozás pedig 2015. március 20-án lesz.

A jelenségek megfigyelése

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. A sikeres észleléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. A meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Érdemes tehát meleg ruházatban, dupla hálózsákban kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a meteorokat. Helyezkedjünk el úgy fekve, hogy alátámasztott fejünk körülbelül 50-60 fokkal nézzen a horizont fölé, és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek.

A napfogyatkozást viszont védőfelszerelés nélkül sohasem szabad megfigyelni! Se távcsővel, se szabad szemmel ne nézzünk a Napba megfelelő védelem nélkül, mert maradandó szemsérülést szenvedhetünk, akár meg is vakulhatunk!

Szabad szemmel történő megfigyeléshez is megfelelő napszűrő, illetve speciális napfogyatkozásnéző szemüveg kell. Ennek hiányában használjunk vastag (legalább 12-14-es) hegesztőszemüveget, de kormozott üveggel vagy túlexponált negatívval ne próbálkozzunk, mert helyrehozhatatlan szemkárosodást szenvedhetünk!

Ami a speciális napfogyatkozásnéző szemüvegeket illeti, ezzel most bajban vagyunk. Akinek megvan még az 1999-es szemüvege (mert például eltette emlékbe), az sincs előnyösebb helyzetben, ezt ugyanis már nem ajánlatos használni. Nem lehet ugyanis megállapítani, hogy még mindig megfelelő védelmet nyújt-e, vagy már "elöregedett" az anyaga. Ezeket tehát nem ajánljuk. Információink szerint jelenleg sehol nem lehet új szemüvegeket kapni, tehát a legjobb tipp jelenleg a megfelelő vastagságú hegesztőüveg, de ezzel is csak rövid ideig (egy-egy alkalommal csak néhány másodpercig) nézzük a jelenséget!

Távcsöves észleléskor csak megfelelően készített és stabilan rögzített gyári napszűrőt használjunk. A távcsövön csak objektívszűrőt alkalmazzunk, az okulárnál elhelyezett szűrő a hőtől elpattanhat. Szűrőként csak a fémet tartalmazó felületek alkalmasak, mert a láthatatlan, de káros sugarakat is elnyelik. Nem biztonságos a kormozott üveg, fotografikus neutrál szűrő, a túlexponált színes film vagy a napszemüveg használata sem.

Amennyiben gyárilag készített szűrőnk nincs, de van egy távcsövünk, amely nem tartalmaz ragasztott lencséket, kivetítéssel megfigyelhetjük a fogyatkozást. Ekkor helyezzünk az okulár mögé 10-30 cm-re egy fehér papírlapot, erre vetítjük ki a Nap képét. Emellett a távcső elejére rakjunk egy kilyukasztott árnyékoló papírlapot, amely árnyékot vet az okulár mögött tartott lapra - de a műszert ne hagyjuk magára, nehogy valaki véletlenül a távcsőbe is belenézzen!

A fogyatkozás az ún. camera obscura jelenséggel is egyszerűen vizsgálható: ekkor egy átlátszatlan felületen lévő milliméteres lyukon áthaladó fény vetíti ki a lyuk mögé helyezett lapra a Nap képét. Tehát itt sem a Napot kell nézni, hanem a Napnak az átlátszatlan lapon fúrt lyukon keresztülhaladó, és a lap mögötti, távolabb található fehér felületre kivetülő képét. Ugyanezt a jelenséget például a lombos fák árnyékában is megfigyelhetjük: a levelek közötti kis rések a Napot kerekded foltokba vetítik a földre, majd a fogyatkozás maximális fázisára (a Nap látszó képének megfelelően) mindegyik kép egyformán "kicsorbul".