A kormánypárt arrogáns – mondta Mesterházy Attila, a szocialisták elnökének nevezett pártszóvivője. Az arroganciát abban fedezte föl, hogy a Fidesz-KDNP szövetség, élve a választóktól - tiszta körülmények között - kapott többségével, változtatja az alkotmányt.

Viperás ütlegelés, fejmagasságban tömegbe lőtt gumitöltények.

Ez az utóbbi nem sorolható az arrogancia körébe – mármint a szocialisták szóvivője szerint. Szóvivő, minthogy Mesterházy továbbra is Lendvai Ildikó ötletelése nyomán szórakoztatja közönségét, hol köznevetséget, hol bosszankodást keltve. Saját gondolata nincs.

„…indok vagy figyelmeztetés nélkül támadtak rá az egyenruhások a Szabadság téren: úgy teperték le a földre, hogy közben szilánkosra tört a csuklója és kificamodott a könyöke. A férfi eltört és duplájára dagadt kezét az akkor még nem rendszeresített műanyag kötegelővel megkötözték, majd a sérült testrészén megemelve vonszolták el a rabomobilig, miközben trágár szavakkal szidalmazták. Zajácz László kezét négy és fél órás műtéttel kellett összeszegecselni. Végül csaknem kétnapi őrizet után engedték szabadon, és bűncselekmény hiányában megszüntették vele szemben az eljárást. A tanár maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett."

Ez történt 2006. október 23-án, akkor, amikor Mesterházy pártja volt kormányon. 

Akkor sem Lendvai, sem Mesterházy Attila nem beszélt arroganciáról. A maradandó testi károsodást okozó gumitöltényes tömegbe lövések beleférnek Lendvai és tanítványa: Mesterházy demokrácia-felfogásába. Ami Lendvait illeti: ő tagja volt annak a pártnak is: az MSZMP-nek, amely 1956 decemberében sortüzekkel „konszolidált”… A legnagyobb MSZMP-s vérengzésnek, a salgótarjáni sortűznek 134 halálos áldozata volt: köztük gyermekek és anyák.

Ez azonban nem számít arroganciának sem a valódi elnök, sem tanítványa szerint.

„2002. május 27. és 2004. október 20. között a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban politikai államtitkár, 2004. október 21-étől az Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztériumban politikai államtitkár...”

Mesterházy pályafutásáról szól a leírás. Kitűnik belőle: többször volt közvetlen munkatársa a Hazugságrémnek.

„Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül” – mondta a Hazugságrém 2004 februárjában, akkor, amikor Mesterházy éppen alatta dolgozott. Mesterházy azonban ezt a megfogalmazást nem látta arrogánsnak.

„…elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végén.”

Eme fogalmazásmódban Mesterházy nem talált arroganciát.

S ezzel kiütötte magát a demokratikus politizálásból. Aki szó nélkül tűri, hogy polgártársait vasrúddal véresre verjék, gumitölténnyel fejbe lőjék, aki helybenhagyja, hogy a Hazugságrém sorozatban sértse az alkotmányosságot, elárulja a köztársaságot, annak semmi keresnivalója nincs egy európai ország közéletében.

Mert hiteltelensége, erkölcstelensége bődületes.